Egy gyerekben egyeztünk meg, de meggondoltam magam. Feszegessem-e a témát, illetve hogy legyek úrrá magamon?

A férjemmel még talán az esküvő előtt megbeszéltük, hogy egy gyermeket szeretnénk. Van köztük anyagi, egészségügyi ok is, és mindketten benne vagyunk a korban, ez most nem is lényeges. Egészségesen megszületett a babánk, nagy volt a boldogság, viszont már szinte rögtön a szülés után feltámadtak bennem az anyai ösztönök, és elkezdtem nagyon vágyni még egy gyermekre. Annyira, amennyire nem is sejtettem, hogy vágyni lehet. Pár hete rákérdeztem, hogy mi lenne, ha vállalnánk még egy babát, de azt mondta, hogy nem, és sorolta az érveket, amikben megegyeztünk még régen. És persze én értem, hogy tök igaza van. De a fene egye meg, én beleőrülök a gondolatba, ha most nem, nem lehet már több gyermekem (38 vagyok). Itt van a csodás kisfiam, akiért nagyon hálás vagyok, és egész nap el tudnék gyönyörködni benne, de nekem is van tesóm, és attól is félek, hogy nem jó egykének lenni. Leszögezem, nekem a férjem a legfontosabb, szóval olyan fel sem merül, hogy elhagyom vagy bármi olyat teszek, amitől a kapcsolat megromlik. Arra vagyok kíváncsi, ha valaki járt hasonló cipőben, hogy ez az érzés el fog-e múlni, vagy örökre bánni fogom? Mert ha örökre bánnám, lehet, hogy megérne még pár kör megbeszélést. Nem tudom :(