Nektek is rosszul esne, vagy tényleg csak felfújom a dolgokat?

Holnap lesz egy orvosi "beavatkozásom", nem nagy, fél órás, és egyáltalán nem is kockázatos, viszont rettenetesen fájdalmas. Tegnap a párom megígérte, hogy eljön velem, ott lesz mellettem. Nagyon szerettem volna, ha segített volna a jelenlétével, meg hát az sem utolsó szempont, hogy az orvos egy másik városban van, amit én nem is ismerek, csak a párom.

Ma viszont kitalálta, hogy holnap nem jön velem - helyette beugrik melózni valahova. Ezt úgy, hogy amúgy van rendes munkája, csak kötetlen a munkaideje... És ha holnap úgy sincs "semmi dolga", akkor beugrik egy napra dolgozni máshova. (Amúgy nem túl jól fizető helyre menne...)

Amikor tudtára adtam, hogy ez nekem nagyon rosszul esik, azt mondta, hogy más, normális ember örülne, ha a párja el tudna menni dolgozni.

Én már annyira nem tudom megítélni a helyzetet... Valóban neki van igaza? Önző vagyok?