Mennyire normális, ha egy házastárs mindent meg szab a párjának? Ez másnak is válóok lenne? Folyt. Lent

kedves utolsó!

Anyám igyekezett helyrehozni állandóan próbált róla beszélni,igyekezett mindenben kiszolgálni vagy programokra járni, amikor apám depis lett orvoshoz vitte MINDENBEN támogatta.Mire ő csak hozzávágta a tányérokat és megalázta.Évekig megpróbált mindent a jó házasság érdekében,de apám fütyült rá.És házasság elején egyáltalán nem volt ilyen csak kirúgták,zugivó lett és szétitta az agyát ennyi.Egy házasság megromolhat,mert bármi közbejöhet és valaki teljesen kifordulhat önmagából,ha pedig nem akar változni illetve változtatni akkor házastárs akár fejen is állhat az nem fog megjavulni.

Üzenem a túl optimistának miszerint mindenki szép és jó:P

És én sem vagyok szingli anyuka, boldog, kiegyensúlyozott házasságban élek, a férjem sosem utasít, legfeljebb megkér, nem zsarol és nem fenyeget.

Ha ilyen lenne, nem lenne a férjem, de még a haverom se.

Nézd, Kérdező, én férfi vagyok, és általában a kapcsolatok helyrehozásának pártján állok. De amit leírtál a kérdésben, az szerintem pont az az 1-2%, ahol egy lehetőséget érdemes adni, hogy a másik változtasson, aztán ha nem, akkor marad a válás. Ha bárhol, bármiért előáll az "Ezt kifejezetten megtiltotta, különben elválik." szitu, arra az a nyilvánvaló válasz, hogy "drágám, ahogy gondolod.... akkor tedd azt, ne csak a szád legyen nagy."

Azt meg már magad is felismerted, Kérdező, hogy a megfelelési kényszer az egy rossz, önpusztító dolog.

#10 "Gondolkodj, és ha már megfeleléssel indítottad a kapcsolatot, akkor tartsd is fenn ezt, próbálj neki újra megfelelni, és nem lesz gond!"

- ja, azon túl, hogy a Kérdező tönkreteszi a saját életét, tényleg nem...

"mást nem tehetsz, ha így házasodtál."

Dehogynem. Pl. leszoktatja a párját az elvárásairól, vagy ha az nem megy elválik...

#27!

" ja, azon túl, hogy a Kérdező tönkreteszi a saját életét, tényleg nem...

"mást nem tehetsz, ha így házasodtál."

Dehogynem. Pl. leszoktatja a párját az elvárásairól, vagy ha az nem megy elválik..."

Úgy házasodott, hogy akkor "megfelelgetett". Tehát önként és dalolva választotta, hogy tönkre teszi saját életét. De erről elfelejtette tájékoztatni a párját! A párja valószínűleg nem tudta, hogy majd x idő múlva előszedi a kis felesége a régi és eltitkolt énjét, tönkretéve ezzel mindkettejük életét. A férj valószínűleg hitt neki, bízott benne, azt gondolta, hogy igazán megismerte, és egy életre egy pár lesznek.

27-es, nem figyeltél rendesen! A Kérdező MÁR AZ ELEJÉN ISMERTE A FÉRFI ELVÁRÁSAIT, hiszen éppen ezeknek megfelelvén cselekedett. Azaz titkolta igazi énjét. A férfinek nem most adódtak ezek az elvárásai! Tehát elég ciki dolog lenne leszoktatni ezekről, vagy amennyiben nem megy, akkor elválni. Kérdezőnek nem kellett volna a pasival összeházasodnia, vagy csak azután, hogy azzal kezdi a kapcsolatukat a megfelelés helyett, hogy megváltoztatja a pasit...

Persze nyilván maga is tudta, hogy a másikat nem megváltoztatni kell, hanem elfogadni, vagy pedig nem kikezdeni vele.

A Kérdező ezáltal saját csapdájába esett. Ami esetében még mindig nem biztos, hogy csapda kell legyen, ha végre felnőne és a megoldáson gondolkodna, nem pedig a váláson.

Ti meg itt adjátok neki a hülye tanácsokat, mert ha már nektek sem sikerült a megoldás, ti elváltatok, akkor váljon el más is, legyen még több csonka család, hisz úgy sincs még elég... Ennyit erről.

#28, már bocsi, de totális tévedésben vagy az életről, ha azt rovod fel valakinek hibául, hogy változik... az élet LÉNYEGE ugyanis a változás, a fejlődés, senki nem ugyanolyan, mint volt 15 éve, és 15 év múlva sem lesz ugyanolyan, mint amilyen ma. Amikor mi összejöttünk a párommal, Ő volt 17 én meg 33 és a naptár 1997-et mutatott... Most ugye Ő a 33, én letten 49, a naptáron meg 2013 áll... és egyikünk sem ugyanolyan, sem külsőleg, sem belsőleg mint voltunk 16 éve, sőt a világ sem ugyanolyan körülöttünk.

A stabil párkapcsolat létéhez nem az kell, hogy valaki az élet lényegét, a változást kezdje tagadni, és én mondjuk elkezdjem számon kérni este a zasszonyon, hogy hogy mégis képzeli, hogy 33 évesen sok mindenben más, mint anno 17 évesen volt, amikor összejöttünk... ha ezt tenném, azt úgy hívnák kérlek, hogy elmebaj, és nem stabilizálná, hanem robbantaná a kapcsolatot. A stabil kapcsolat meg pont attól stabil, hogy a másikat nem múmiaként konzerválni akarja egy adott állapotban, nem megszabni akarja a változásának az irányát, hanem egyszerűen elfogadja és befogadja a változást, mint a világ legtermészetesebb dolgát - pro és kontra, természetesen.

Mi valszeg azért vagyunk együtt - minden előzetes jóslat ellenére:) - 16 éve, mert soha, egyikünk se akarta direktben nevelni a másikat, nem csinál egyikünk sem sportot az elvárások gyártásából a másik fele.

Na, ez a hosszú, stabil párkapcsolat titka...