Mennyire normális, ha egy házastárs mindent meg szab a párjának? Ez másnak is válóok lenne? Folyt. Lent

51#-es! és az előző többi hozzászólásod...

Csúcs!

Teljesen jól látod a dolgokat és meg is tudod fogalmazni. Számomra "döbbenetes", hogy ezen mások miért döbbennek így le. Nem képesek magukba nézni, hogy mit rontottak el, vagy mit készülnek elrontani, ennyire nem tudják mi jó és mi rossz? önmaguknak is hazudnak? Mondanám, hogy magánügyük, csak az a baj, hogy ha tömegével gondolkodnak így, az nagyon silánnyá teszi a társadalmat...

"de sajnos ez nem mindenkinek sikerül és nem azért mert direkt rosszat keres." - #53, ebben igazad van - általánosságban. Valóban, a hosszú kapcsolatok esetén előfordul, hogy két, kezdetben összeillő ember az évek folyamán ellenkező irányban változtak meg, és így 10-20 év múlva már nem összeillőek, pedig egyikük sem tehet igazán erről. Ilyen van, szomorú dolgok ezek, de tény.

De most itt egy konkrét kérdésről beszélünk, ahol annyira egyértelmű, hogy a Kérdező "lakkozta magát", hogy ez le van írva a kérdésben. (az meg feltehető az egész szituból, hogy a másik fél szintén)

Ezek alapján szerintem tök egyértelmű, hogy - szokás szerint - a párkapcsolatuk kudarca kettejük közös hibája, egymást vágták át. Ugye én ezt állítottam, és még mindig nem értem, hogy Te miből gondolod vagy gondoltad, hogy itt, ebben az esetben a Kérdező nem hibás, mindenben a férje az?

Az teszi silánnyá a társadalmat:

Hogy egyre többen és többen választanak rosszul, vagyis kozmetikáznak a kapcsolat elején, de mivel ezt nem tudják fenntartani, amikor már nyeregben vannak (házasak, ott a gyerek), akkor befejezik, és előtör belőlük az igazi énjük, akit eddig rejtegettek. Ez nem változás, hanem visszaváltozás. Csak hogy erről a párjuk nem tudott, nem ebbe szeretett bele, hanem abba a kozmetikázottba, abba az álságosba.innenstől fogva egyéni, hogy hol milyen következmények lesznek, miféle csipcsup ügyeket fognak okként említeni, de az biztos, hogy veszekedés lesz, vagy válás is. A megoldást divat mellőzni manapság.

A legtöbb gyerek is csonka családban nő végül fel.

És úgy értettem a silányságot, hogy egyre többen és többen veszik ilyen lazán a házasságot, családot, ami ahhoz vezet, hogy ez természetesnek számít már. CSAK NÉZD MEG ITT A VÁLASZOKAT! Hányan vágják ide válaszul gondolkodás és a háttér alapos ismeret nélkül, hogy váljon el a Kérdező és ne tűrjön...! Hát ez a silányság. Az elvált szülők gyerekei meg felnőnek, és nekik is szinte természetes lesz, az ilyen meggondolatlan házasodás, hisz el lehet válni ugye. (Bár azért még az elvált szülők gyerekei között igen sok az a kivétel, aki szinte fogadalmat tesz, hogy ő igazi családot fog biztosítani a gyerekének, vagy inkább nem vállal gyereket.) De sokan annyira megszenvedik az egy szülővel (ált.anya) töltött gyerekkort, hogy eleve elmegy a kedvük bármiféle komoly elköteleződés mellett, úgyszólván, úgyis nála is válás lesz a vége... Ez a silányosodás...

Aki a kérdező által vázolt szituban nem a megoldáson gondolkodik, hanem a váláson vagy további háborúzáson, az igencsak a silány gondolkodásúak kategóriájába tartozik...

#55 "Azt pedig továbbra sem értem, miből vontad le, hogy a gyermekvállalás és főleg a Kérdező anyává válása ill. a gyerekhez való kapcsolata rontotta el ezt a házasságot." - no ezt én sem, ugyanis nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy ezt a kapcsolatot a (vélhetően) kölcsönös őszintétlenség ronthatta el már a kapcsolat elején. De ha már felveted, gyerekvállalás csak felszínre hozta, konfrontálta a dolgot, az ugyanis tipikusan olyan, hogy a jóból a jót, a rosszból meg a rosszat hozza ki, mindig. Ugye addig nem derült ki az őszintétlenség, mert a Kérdező odáig a férjének akart megfelelni, de ott kibukott, mert onnan már az anya-szerepnek.

Azóta meg az megy kérlek, hogy emberünk azon vergődik meg próbálja "húzni a gyeplőt", hogy visszakapja AZT A RÉGI társát, akit anno megismert, persze rosszul és reménytelenül. A Kérdező meg azt várná el, hogy az ő új szerepét fogadja el, és ahhoz idomuljon a férje, persze rosszul és reménytelenül. Most kb itt tartunk, hogy mindkettő a másikat okolja és alázza, némileg okkal, némileg oktalanul. És persze amíg ez megy, addig csak egyre rosszabb lesz, ehhez nem kell kristálygömb...

"...te azt nem tudod elviselni a párodban, hogy mi az, hogy neki nem az anyaság a világ legfontosabb dolga, ő meg azt nem tudja elviselni benned, hogy mi az, hogy neked viszont az."

"Alapban feltételezhető ugyanis, hogy a kapcsolatotok kezdetén, meg a gyerekvállalás kapcsán egyikőtök sem volt őszinte a másikkal, Te nem mondtad meg magyarul neki, hogy nálad a gyerek ki fogja őt szorítani a helyéről, Ő meg nem mondta meg magyarul neked, hogy számára a gyerekvállalás nem annyira fontos, hogy az ezzel járó dolgokat gond nélkül viselje. Ennyi."

Tényleg nem kötekedni akarok és már unom is ezt a témát, de én ebből azt látom, hogy szerinted igenis a gyerek születése rontotta meg a kapcsolatot. Szerintem viszont amelyik férfi nem tudja feldolgozni (már ez is nevetséges felnőtt ember esetében) azt, hogy már nem csak ő létezik a párja életében, nem neki ugrál, nem csak az ő igényeit elégíti ki, az szánalmas.

#58 - "de én ebből azt látom, hogy szerinted igenis a gyerek születése rontotta meg a kapcsolatot." - na, most erre mit mondjak, miután leidézted tőlem, hogy a kapcsolat kezdetéről, meg a gyerekvállalásról beszéltem?

"Szerintem viszont amelyik férfi nem tudja feldolgozni (már ez is nevetséges felnőtt ember esetében) azt, " - nem tudom, arra tetszettél esetleg gondolni, hogy nem "nem tudja", hanem "nem is akarja"? Nem ilyen életre, nem ilyen párkapcsolatra vágyik, nem ebben érzi jól magát, boldogtalan, nem ilyen életet képzelt el magának, ilyesmi... és a Kérdezővel szembeni mindenben korlátozni akaró reakciói valójában a "ha én se lehetek boldog, akkor te se legyél az" dologról szólnak? Mert idáig jutva ez elég logikus következtetésnek tűnik...

mi ez hogy felszedtek pár kilót, és már nem is akartok szexelni egymással? jesszus.... piszok felszínesek vagytok de mindegy... így nem csodálom hogy egyikőtök se boldog.

milyen érdekes...a mi házasságunkban is fordult elő hízás mindkét részről és ugyanúgy szexelünk...ugyanúgy kívánjuk egymást...azóta a férjem már lefogyott, én még folyamatban vagyok:D mert rajtam több a felesleg, de ez teljesen külsőség szerintem.

attól hogy van rajtad pár kiló, még ugyanúgy te vagy az, akit elvileg a férjed szeret. már ha igazán szeretne. és te is dettó ugyanaz vagy.

mindketten felszínesek vagytok.

itt nem a gyerekkel van baj, hanem veletek.