Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házassági szerződés? Ez így rosszul esett.
Páromnak tegnap volt egy érdekes megnyilvánulása, miszerint ha házasodunk, mindenképpen írunk házassági szerződést a cégéről ( amiben csak résztulajdonos), és a lakásáról ( amiben most is élünk). Őszintén szólva én ezen kiakadtam, nem tudom mire vélni a dolgot. Leginkább azért, mert ez már a megismerkedésünkkor az övé volt, tehát külön vagyon, amihez soha de soha nem lesz semmi közöm. (Ausztriában élünk, ő osztrák, nem vagyok tisztában a helyi törvényekkel, de gondolom a külön vagyon itt is külön vagyon marad.)
Nekem ettől olyan érzésem lett, hogy már a házasság előtt a válásra készül. Ráadásul valami olyasmit akar bebiztosítani, amire egyébként sem tehetem rá soha a kezem, ha akarnám se. Erre mi szükség? Mégis mit képzel rólam? Szerinte a válás is egy opció. Na én erre azt mondtam,hogy jó, ha te fel akarsz készülni előre minden lehetőségre, akkor én is így teszek. Kb. 5 évre van szükségem még, mire összegyűjtöm az önerőt egy saját lakáshoz, mondtam, akkor addig várjunk a családdal, gyerekkel. Akkor a válás után lesz hová mennem. Ez már nem tetszik neki, mert ő 2-3 éven belül mindenképp esküvőt, gyereket akar. ( mert ugye lakás, anyagiak adottak NEKI) Én ezt nem érzem fairnek. Hogy építsem rá az életem, ha ő már most be akarja magát biztosítani, nekem pedig nem akarja erre a lehetőséget megadni? Engem ez az egész nagyon elbizonytalanított. Bennem nem bízik, vagy a kapcsolatunkban?
Egyébként együtt élünk, de külön kasszán vagyunk, a költségeket felezzük. Igaz, hogy ő majdnem kétszer annyit keres, mint én, de én sem panaszkodhatok, van spórolt pénzem, és tudok félre tenni is minden hónapban.
Túlreagálom a dolgot? Nekem ez nagyon rosszul esett. Kicsit megingott a bizalmam... Természetesen ha ezt akarja, aláírom a házassági szerződést, hiszen nem oszt, nem szoroz, megteszem-e, úgyis az övé marad minden, csak nekem ez fura. 27 évesek vagyunk egyébként.
Nektek mi a véleményetek?
Ez így nem teljesen igaz, hogy nem tudod valamire rátenni a kezed. Rendben van, hogy házasság előtt szerzett vagyon, csak ezt baromi nehéz ám bizonyítani, főleg egy lakás esetén. Éltek együtt 8 évet, elváltok, és akkor jön a kérdés, hogy mi keletkezett a házasság ideje alatt, mennyivel nőtt az ingatlan értéke, ebből neked mennyi jár, stb, stb.
A házassági szerződésbe nemcsak ezt lehet belevenni. Itt nálunk, mivel a házasság előtti vagyonból nem lehet részesedni váláskor, meghatározható, hogy a házasság alatt szerzett vagyon milyen arányban oszlik el, így elkerülhető az a szitu, hogy anyuka munkanélküli, apa keres 2 millát havonta, felújítják a házat 10 millió értékben és elválnak, akkor abból 5 millió az anyukáé, pedig jövedelme se volt éppen.
A cég megint érdekes kérdés, mert ér 15 milliót, amikor hozzámész, váláskor meg 250-et, akkor az megint problémás.
Nem rossz dolog ott a szerződés.
24. Ha ez valóban így van, akkor ezt nem vettem számításba.
Ez az egész anyagiaskodás engem kiborít, de komolyan. Tehát figyeljek oda, hogy a lakásba, amiben valószínűleg 10-20 évet is leélek, ne fektessek pénzt. Ha mégis, gondosan gyűjtsem a számlákat... Ez számomra nem bizalom. Én így nem fogok tudni egy életet leélni, hogy sosem érezhetem magam otthon. A legegyszerűbb, ha nem házasodunk, nincs vita. Gyerek meg akkor lesz, ha megengedhetem magamnak, nem pedig ha megengedhetnénk magunknak. Nekem nem kell tőle semmi. Sem most, sem máskor.
"Igazság szerint ha nem a pénzére hajtasz akkor simán szó nélkül alárínád,hiszen csak olyanról akar nyilatkozni ami eddig is az övé volt."
Látom, nem érted a lényeget. Nem arról van szó, hogy ő bármit le akrna nyúlni, hiszen olyanokat is belefoglal a szerződésbe, amit jogilag nem is vehetne el.
De segítek, hogy megértsd: a kérdező azt sérelmezte, hogy a férj-jelölt teljesen bizalmatlanul viszonyul hozzá, legalábbis mint valami tolvajhoz. Ez pedig nem épp a bizalom jele.
Elképesztő, hogy mennyi anyagias ember van itt.
Meglehetősen abszurdnak látom, hogy mondjuk egy házasságon belül kategorikusan nyilván van tartva, hogy ez az enyém, ez meg a tiéd. Hogy szerződésben köti ki a két házasulandó (!) fél, hogy mibe milyen arányban kötelesek beszállni. Persze, lehet így is csinálni, csak nekem ez így nem tűnik bizalomnak, de legfőképp nem egy házasságnak.
Persze, jön mindenki a kisarkított, szélsőséges példáival, arra alapozva, hogy majd úgyis végez ér a kapcsolat, és ha végetér, akkor mindenképp tíz- vagy százmilliós nagyságrendű különbségek fognak kialakulni, amit mindenképp a másik el akar lopni.
Ez olyan, mint ha nem mozdulnék ki otthonról, mert mi van, ha elüt egy autó?
Ahogy a kérdező mondja, eleve azért szemétség vele szemben a szerződés, mert ő bizony jelentős anyagi előnyről kényszerül lemondani ezért a házasságért. Vajon a férfi is megtenné ugyanezt? Miért nem teszi? Ja, mert a cég fontosabb?
Ha most a kérdező ezért lemond egy jelentős anyagi előnyről, a minimum elvárható, hogy a másik fél egyrészt értékelje, hogy az ő kedvéért nem kevés jövedelemről mondott le, másrészt meg hogy azért ne mint egy potenciális tolvajhoz viszonyuljon hozzá.
Igen, persze, véget érhet a házasság. Akkor vajon igazságos, hogy a férjnek sokkel több jut, csak azért, mert az ő kedvéért a feleség lemondott a saját önálló anyagi jólétéről? (Mert ugye írta, amúgy a mostani keresete kétszeresét is megkereshetné.) Mert ez így pont hogy a szerződés miatt nem lesz igazságos. Nem véletlenül számít normál esetben a házasság alatt szerzett vagyon közösnek: hiszen attól, hogy az az egyik fél pénzéből lett megvéve, nem jelenti azt, hogy a másik ezért mennyit áldozott be.
Ez így nagyon bizalmatlan, és amint kifejtettem, még igazságtalan hozzáállás is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!