Miért vallják manapság sokan, hogy a házasság mára csak papír és nem jelent semmit?

"ugye az élettársi kapcsolatban a vagyonmegosztásnál a szerzésben való közreműködés arányát veszik figyelembe nem a fele/fele-t akkor is, ha az egyik a seggét vakarta a másiknak meg a bele lógott kifele, és sorolható."

No, én pont az ilyen kijelentésekért látom igen hátrányos helyzetűnek azt a felet - szándékosan nem nőt írok - aki egy élettársi kapcsolatban évekre otthon marad a gyerekkel és nem tud a "szerzésben közreműködni".

Igaziból ezek a házastársai jogok visszafelé is elsülhetnek ám.

Oké, van az amikor válásra kerül a sor, és ne váljon azért földönfutóvá az egyik fél, csak azért, mert pár évet a közös gyerekre szánt. De ennek az ellenkezője is előfordulhat, hogy valaki szorgalmasan dolgozva szegényedik el a házastársa miatt (felelsz a házastársad adósságáért te is).

Ott van még az apasági vélelem is. Gondolj bele milyen jó érzés egy férfinak bizonygatni, hogy nem az ő apja kedves hűtlen neje gyerekének, vagy a válást követő 300 napban született idegen gyermek esetében ezzel foglalkozni, csak mert a jog automatikusan őt tette meg apának.

Mondjuk a fent leírtak után most biztos dinnyének fogtok tartani, mert ennek ellenére én is inkább házasságpárti vagyok, mint sem. Csak el akartam mondani, hogy rosszul is elsülhet.

De maga a házasság nekem sem csak egy papír, hanem valami nagyobb felelősség a másik iránt, és mélyebb elkötelezettség. Akárkinek azért nem mondanék igent, csak akivel tényleg el tudom képzelni, hogy egyek vagyunk, mind a való életben, mind a jogban.

"kőkeményen leszabályozott jogi szerződés, tehát arra hivatkozni, hogy a papír nem jelent semmit, az igencsak álszent dolog"

Nem erről van szó. Ha megnézel hasonló kérdéseket, senki sem a papír jogi érvényességét vitatja, hanem az érzelmit. Hogy nem szeret, ha nem vesz el, szégyell, nem vállal felelősséget, stb. A jogról értelmetlen vitatkozni, hisz az van, az tény.

Kedves cseresznyefa (#53) " hogy a házasság nagyon nem "csak egy papír", hanem kőkeményen leszabályozott jogi szerződés" - miért, egy akármilyen szerződés nem egy papír? Nem azt vitatja senki, hogy szerződés, papír, hanem egyfelől azt, hogy több-e ennél, másfelől azt, hogy ki a másik szerződő fél, a párod vagy az állam???

Na, idáig eljutva, és magyarra fordítva ezt a dolgot, mindazokat, amiket itt állítottál, az, ha valaki ragaszkodik a házasság intézményéhez, ehhez a szerződéshez, az kb kétféle dolgot jelenthet:

1, vagy vallási meggyőződésből teszi, az egy tök más dolog és felismerhető (csak tudod a párodról, hogy hitét gyakorló vallásos-e)

2, vagy eléd akarja helyezni a saját vagy/és a majdani gyerek(ek) érdekeit, tehát rád abban a kapcsolatban a 2.-3. hely vár.

Magyarán inkább arra a meggyőződésre hajlok ebből a megközelítésből, hogy az igaz szerelem meg a házasság nevű jogintézmény az egymással nehezen összeegyeztethető dolog. Konkrétan, ha egy nő nagyon nyomul a házasság-témában és nem az említett első csoporthoz tartozik, az felette gyanús, hogy nem én kellek neki magamért, hanem a saját önreprodukciós projektjéhez keres potenciális apának valót...

Ezért derültem jót, amikor itt tegnap valaki azt a választ adta erre a kérdésre, hogy "A hazassag a tisztelet jele egymas irant nem eletars baratno vagyok hanem feleseg hivatalossan elso hozzatartozoja a ferjemnek." - mert hát pont a házasságban hajtó nőknél hatalmas a sansz rá, hogy hónapokon belül már ott fog tartani, hogy "nekem a gyerek az első"... és a házasság pont arra jó, hogy ezekre az időkre is bebiztosítsa magát az automatikus apasági vélelemmel, meg az azonos arányban oszló vagyonnal...

#57, én is jókat szoktam mulatni, amikor valaki az élettársi kapcsolat apropóján a felelősségvállalás hiányáról szokott elmélkedni, hisz az átlag házasság mifelénk 13 évig tart, bezzeg mi már 16 éve vagyunk együtt a párommal élettársi kapcsolatban, jóban meg rosszban, és a közös tervünk az ásó/kapa...

Mindez persze nem változtat azon a TÉNYEN, hogy a magyar polgári házasság intézménye a gyerekvállalásra és a gyerek helyzetének védelmére van kihegyezve. De ezt a jelek szerint mindenki vágja rajtad kívül, mert az összes házasságos kérdésnél legalább 3-4 válaszadó úgy nyit, hogy "én nem vállalnék gyereket házasságon kívül"...

kedves 56-os, ez szerintem inkább azon múlik, ki hogyan szocializálódott és milyen az értékrendje (nem vagyok vallásosak). A mi családunkban egész egyszerűen a hagyományos értékrend az elfogadott, a férfiak (is)ragaszkodnak a házassághoz és a gyerekeikhez is. Tény, hogy az igaz szerelemhez nincs szükség házasságra, viszont az eredeti kérdés az volt, hogy miért vallják sokan azt, hogy a házasság csak egy papír és nem jelent semmit?

Minden eddigi komment, érv a házasság ellen pont azt bizonyította, hogy nagyon is jelent valamit az a papír, olyan dolgokat, ami valamiért nem felvállalható valakinek, de kényelmesebb azt állítani, hogy az semmi, azért hárítják.

Megértem, ha valaki nem képes elköteleződni olyan mértékben, mint amit a házasság jelent, sőt nagyon is el tudok képzelni olyan szituációt a nagy szerelem, nagy érzelmek ellenére, hogy a kapcsolat nem alkalmas a házasságra, de álszent dolognak tartom, ál kifogás azzal takarózni, hogy azért nem házasodok, mert az ma már csak egy papír.

Az is igaz, hogy sokan azért házasodnak, mert ezzel akarják az egymás iránt érzett szerelmüket megpecsételni, de a házasság igazából nem erről szól, nem ez kell, hogy legyen a valódi oka. Az elköteleződés lenne a lényeg és sokan ettől rettennek meg, de még maguknak se szívesen vallják be.