Hibás az férj akit csal a felesége? Hibás a feleség akit csal a férje? Valamit csak elrontott, ha másnál keres vigaszt, szeretetet a házastársa.

Egy hibás sosincs!

A bűn mértékéről, megoszlásáról már lehet vitatkozni.

Nem a másik fél a hibás. Ha nem vagyok boldog a párom mellett elhagyom, nem becsapom.

Az a kapcsolat ahol a felek nem tudják megbeszélni a problémáikat az mit ér? Ha meg olyan gondok vannak amiket nem lehet megoldani, keresni kell mást.

NEM és NEM.

Kevered a szezont a fazonnal. Egy kapcsolat megromlásáért többnyire valóban mindkét fél tehet. DE azért, hogy az egyik gerinctelen módon félrek.r mielőtt még megszakítaná a nemműködő házasságát, csak és kizárólag ő (a megcsaló) tehet.

Sokféle ember van, pl van olyan is, aki poligám természetű, nem képes/nem akar hűséges lenni. Ebben az esetben a társ abban hibás, hogy egy ilyen párt választott és hűséget vár el.

Olyan emberek is vannak, akik akkor sem csalják meg a másikat, ha "minden okuk" meg lenne rá, mert ők monogámok és mert hoztak egy döntést, amit akkor is betartanak, ha nehéz.

Szerintem nem létezik olyan párkapcsolat, ahol előbb, vagy utóbb ne lehetne okot találni egy megcsalásra, az már más kérdés, hogy nem mindenki teszi meg azért, mert van rá ok...

Ezt így általánosan nem lehet eldönteni, minden kapcsolat más, mindenhol mások a problémák, máshogy viselkedik a két fél.

Ismerek olyat, ahol az egyik fél valóban azért keresett egy kis szeretgetést máshol, mert a házastársa nem volt hajlandó vele szeretkezni.

Olyat is ismerek, ahol a házastársak látszólag jól meg vannak, foglalkoznak egymással, nem hanyagolják el egymást, de mégis volt megcsalás. Van olyan, akinek senki sem elég jó, senki sem elég, mert hajtja a vére és bizonyítani akar, vagy csak úgy gondolja, hogy ha van rá lehetőség, akkor miért ne használná ki.

Az meg nagyon naiv elképzelés, hogy azért nem csal meg valaki valakit, mert örök hűséget fogadott neki.

És az is naiv elképzelés, hogy valaki azért nem csalja meg a másikat, mert VAN gerince?

Nem hiszek a mesékben, el tudom képzelni, hogy egyszer a mi kapcsolatunk se lesz olyan, mint a kezdet kezdetén (és ehhez nem is kell házasnak lenni; NEM kell hozzá örök hűséget fogadni). El tudom képzelni, hogy lesz kísértés... de azt NEM tudom elképzelni, hogy félremenjek anélkül, hogy lezárjam a meglévő kapcsolatomat!

Válaszul írok egy történetet!

Itt az oldalon egy hölgy olyan harciasan esett neki mindenkinek, aki megcsalta a párját, hogy felkeltette az érdeklődésemet.

Levelezni kezdtünk a Net-en. Gyesen van, unatkozik. Elmondta, hogy fiatal tanárnő.

Aztán megszakadt a levelezésünk.

Kiderült, hogy gyes alatt ő, aki mélyen elítéli az ilyesmit, olyan szorgalmasan csalta a férjét, mintha kötelező lenne.

Férj rájött, tanárnéni repült!

Egy korábbi fórumozó hozzászólását idézném nektek: ""Az ember alapvetően poligám, a tévhittel ellentétben a nők is.

Ennek evolúciós okai vannak. változó korokban, és társadalmakban a többnejűség elfogadott dolog volt, de közismert, hogy a római feleségek is tarottak intim célokra rabszolgákat. A kérdés nem az, hogy melyik a helyes, és melyik a nem helyes. Az ilyen "örök igazságok" sokszor 100 évet sem birtak ki. Nincsenek köbe vésett szabályok. Olyan szabályok vannak amit TI EGYÜTT lefektettek magatok számára.

A férfi inkább poligám, komplett blődség azt hinni, hogy pár millió év evolúcióát majd jól felülirja egy 10eves norma rendszer, ami ráadásul állandóan változik :) "