Igaza van a szüleimnek? Tényleg gyomorforgató az egész?

Hát ne is vállaljatok gyereket. Az én szüleim is unokatestvérek, kb. ott vágták el magukat előttem egy életre, mikor ezt megtudtam (ráadásul sokáig hazudtak). Undorító, gusztustalan, egyszerűen biológiailag számomra elképzelhetetlen, hogy vonzódhat valaki a saját rokonához. Arról nem is beszélve, hogy akárhányszor a gyerekvállalásra gondolok, gyomorgörcsöt kapok, hogy mi lesz, ha nála jön majd ki valami fogyaték, ami nálam még nem jött. Soha nem bocsátanám meg nekik. Ja, és amennyi betegségem nekem van (a testvéremnek hasonlóképp), annyi egy másik fiatalnak sincs az én koromban, ez is egyértelműen ennek "köszönhető". A nagy részük genetikai hátterű betegség és nagyban megkeserítik az életem. Bár még örülhetek, hogy nincs 2 fejem és 3 lábam...

Egy szó mint száz, soha nem szülj a rokonodtól gyereket.

Izé. Nekem elég jó pasik az unokatesóim, legalábbis azt mondták a barátnőim mindig is. Nekem soha nem jutott eszembe így nézni rájuk. Egymás mellett nőttünk fel, minden nap találkoztunk, láttuk egymást. Nem. Nekem nem férne bele. Ahogy az se, hogy apukámra, vagy más közeli rokonra olyan értelemben férfiként tekintsek. Pedig engem örökbe fogadtak, tehát hivatalosan nem vagyunk vérrokonok senkivel, simán hozzámehetnék az unokatesómhoz, bármelyikhez a kettőből. De valahogy nem is tudok úgy gondolni rájuk.

De hát ti tudjátok.

Nem tudom, hogy kezelném, ugyanazok a szocializációs hatások ragadtak rám, mint itt a legtöbbünkre, nehezen emészteném meg.

Csak azt tartom röhejesnek, mikor valaki ilyenen teljesen kiakad, de a Sissy sorozatot könnyek közt ellágyulva nézi. :D