Elég siralmas a helyzet. Hogyan lehet, hogy ennyi férj csalja a nejét?

Nincs olyan hogy jó emberismerő valaki, mert velük szemben állnak a harcban a jó színészek. Ki fogja azt mondani mikor éppen megy az udvarlás hogy: én szeretek kalandozni és nem vagyok hűséges típus ? Senki. Mindenki előadja magát hogy ő holtomiglan ,soha nem érdekelte egy kapcsolatban sem más ,mindig kilépett a kapcsolatokból nem csalt meg senkit ő mekkora nagy hős szerelmes stb.

Borzasztó egyszerű titkolni a félrelépéseket éveken át is, csak nem a szomszéddal meg a kollégával kell kikezdeni hanem távolabbra kell menni ,vagy hivatásost fizetni.

Mikor még kevés tapasztalatom volt, tudott nekem pasi színészkedni, később már nem. Ja, és az aki próbált színészkedni még az első időkben, sem tudta évekig titkolni a valódi énjét. 1 éven belül kibújt belőle milyen valójában és én le is léptem mellőle.

Akkor sem azért tartott picit tovább a dolog, mert vak voltam, és nem vettem észre mi a helyzet, egyszerűen úgy gondoltam, várok egy kicsit hogyan alakul a kapcsolat. Vártam, és beláttam hogy ő olyan amilyen. Nem egyenes ember, nem fog megváltozni, így leléptem.

Akivel most vagyok az pedig rám néz és tudja hogyha baj van, ahogy én is rajta fordított esetben, mert ismerjük egymást.

Mi sose alakoskodtunk, se a kapcsolat elején se közben, se az esküvőnk után. Én ugyanúgy megmondtam amikor elkezdtünk járni, pl hogy nem tudok összebújva aludni. Nem hallgattam el előle csak mert jaj megbántom. Egy normális ember, megérti ezt. Nincs kegyes hazugság sem. Nem mutattam magamból olyat amilyen nem vagyok. pl én sokszor elkéstem a találkákról. Nem játszottam a halál pontos nőt, addig "amíg be nem biztosítom a kapcsolatot", mert nem vagyok ilyen. Az esetek felében bizony elkéstem.

Ő is őszintén elmondott magáról mindent. Nem kifejezetten egy romantikus alkat, és nem is próbálta megjátszani hogy az. Nem mondta azt, hogy szereti a csöpögős filmeket, vagy a Valentin napot csak hogy imponáljon nekem (mert én bizonyos szintig szeretem ezeket). Simán megmondta pl ha valamilyen ruhadarab nem állt jól nekem. (nyilván nem paraszt stílusban, hanem normálisan, de megmondta).

Sose titkolóztunk egymás előtt, sose játszottunk mást, mint akik valójában vagyunk. Önmagunkat adtuk, és adjuk.

Az a kapcsolat, ahol 2 ember őszinte egymással, szeretik egymást, tisztelik egymást, összepasszol a személyiségük és az értékrendjük, azonos a jövőképük, tudnak együtt élni, kielégítő a szexuális életük, oda nem férkőzik be soha harmadik. Egyik fél részéről sem. Nem azért mert lusták szerető után nézni, hanem mert nem lesz rá igényük.

Én is hatalmas dilemmában vagyok. Lelki értelemben igazi társ a párom, vannak közös érdeklődési területeink is, nagyon jól el tudjuk tölteni a szabadidőnket együtt, viszont szex már több mint 1 éve nincs köztünk. Egyáltalán nincs, és neki mintha nem is lenne rá igénye.

Szerintem sem megoldás a szerető tartása hosszú távon. Felesleges energiák mennek a dolog titokban tartására, közben sem érzed igazán jól magad, lelkiismeret furdalás, stb. A probléma ugyanúgy megvan, csak alkalmanként megoldod a szexet magadnak.

Van köztetek olyan aki évek óta szexmentes kapcsolatban él a párjával és bár lenne rá igénye (csak nem a párjától), egyéb értékei miatt mégis vele marad és ezzel lemond teljesen a szexuális életről? (Fiatalon, 35 éves kor táján)

1 éve nincs szex? És nem beszéltek róla? Egy évig nem lehet fejfájásra hivatkozni..

Oda kell állni ,kerek perec megmondani hogy akkor mostantól eljárok nőzni -fiúzni mert ha cölibátusra vágynál elmentél volna papnak. Vagy megérti vagy elmegy a bánatba vagy mégis ráhangolódik a szexre.