Ti visszafogadnátok?

"Én semmiesetre sem fogom visszafogadni. Nem érzek már iránta csak szánalmat és megvetést."

Ha így éreznék iránta, akkor biztos nem kezdeném vele újra az életemet. Nyilván nem tudhatom, mi mindenen mentél vele keresztül mellette, így nem hangzik hitelesen a számból az a mondat, hogy mit tennék a helyedben.

De ha megpróbálom ebbe a helyzetbe beleképzelni magamat, azt gondolom, hogy akármennyi fájdalmat okozott a szenvedélybetegségével annak idején, ha már első meglepetésemben és indulatomban rácsaptam az ajtót, utólag valószínűleg bántana, és megkeresném, hogy beszéljek vele még egyszer. Elmondanám őszintén, hogy már nem tudnék vele élni, de nagyon örülök, hogy leszokott az italról, és azt kívánom neki, hogy legyen akaratereje távol tartani magát az alkoholtól egy életen keresztül, és minden szempontból jöjjön egyenesbe az élete.

De mondom, így könnyű ezt mondani, hogy nem én éltem át mindazt, amit te fogalmam sincs, hány éven keresztül. Nekem mással okozott nagy fájdalmat a volt vőlegényem annak idején, de - ha vele maradni nem is tudtam - megbocsátottam neki. Már csak azért is, mert szerintem a megbocsátás nem csak a másik embernek szól, hanem arról is, hogy én nem cipelek tovább egy terhet, hanem leteszem.

Férfiként mondom, ne fogadd vissza!

Az alkoholisták ígérnek fűt fát, aztán ha úgy érzik, hogy "megint minden jó" újra kezdik.

Én azért nem iszom, mert édesanyám példája lebeg a szemem előtt, aki kétszer fogadta vissza alkoholista férjét, és mindig megbánta. Gyerekként azt mondtam, nem fogok inni, mert nem akarok így elzülleni, és most 67 évesen látom, hogy akkor jól döntöttem!

Alapból csak mert nem iszik, nem "kell" visszafogadni. Nem is értem a környezetedet.

Ha még szeretnéd és tényleg rendbe rakta a dolgait, lehet érdemes lenne megpróbálni

iszákos ember mindig iszákos lesz.

és szépen tönkreteszi magát,és a körülötte élőket is.

ilyen embert nem szabad vissza fogadni.