Miért csak a feleségnek szokás felvenni a férje nevét?

Lehet, hogy vállalhatatlannak gondolod az egészet, de nem véletlenül nem kevertem bele a szexuális beállítottságot, az más kérdés. Van aki a szexben az, az életben pedig épp az ellentettje, nem véletlen tehát, hogy kihagytam.

Az újabb nem mindig jobb és úgy vélem, hogy ez esetben biztosan nem. Nem fog az álláspontom megváltozni, azért mert te úgy gondolod. Ha ilyen bizonytalan lábakon állna az álláspontom, talán nem említeném, nem? Számomra a mai megszokás az, ami vállalhatatlan.

#61 Egy szóval nem mondtam, hogy meg akarom változtatni a véleményed, képtelen vagyok akárkit is megváltoztatni akarta ellenére. Szembesíteni akartalak csupán vele, mennyire távol áll ez akár egy férfi társad véleményétől is.

Nehogy véletlen a feministákra kend az egészet.

Mivel távol álljon tőlem a mai 4. generációs feministák éltetése.

Nem támogatom a női kvótát, meg a gender-kurzust, meg hasonlókat.

"A férjnek miért nem? Ez így teljesen egyoldalú, olyan mintha a feleség a férjéhez tartozna, annak tulajdona lenne."

Ha belegondolsz, ez pont, hogy elnyomó törvény, de nem a nőkkel, hanem a férfiakkal szemben. A nő választhat házassági nevet, de a férfinek nincsenek jogai. Diszkrimináció. (Troll gomb off)

Amúgy felvehetik egymás nevét, pl. kötőjellel és bármelyik lehet elől.

"Nők ti hogy vettétek/szeretnétek fölvenni a férjetek nevét?"

Én Kovács Péterné Varga Jolánka szeretnék majd lenni (fiktív nevek!), már csak azért, hogy a "borzasztó né-zés" még ne menjen ki a divatból. Meg nyilván azért, mert nekem így tetszik.

Szerintem nem fog ez "modernizálódni", mivel a legtöbb ember egy névviselési szokásból nem gyárt ilyen ideológiát, hogy most akkor elnyomott vagyok-e, ha felveszem a férjem nevét... Sokkal inkább az számít, hogy kinek mi tetszik, meg a praktikusság.

"Akkor azt mondd meg kérlek, hogy miért van annyi válás, tönkrement kapcsolat, összetört szív, kihasznált ember és a többi nyalánkság, amik manapság vannak?

Mert annyira jól működik a modern társadalom és a feminizmus mai, elfajult formája? Az a baj, hogy nem lenne baj az alap elképzeléssel, csak nem látom sehol, hogy működne rendesen. Soha a történelemben nem volt annyi válás, mint napjainkban. Ez pedig elszomorító. Én úgy látom, hogy ez a megváltozott családi szerepek miatt van sajnos."

Vicces látni, hogy a férfiak mennyire nem tudják kezelni azt, amikor úgymond "kicsúszott a szőnyeg a lábuk alól":) Persze, hogy "régen" nem volt olyan sok válás, mert nem lehetett. Ez közel sem jelentette azt, hogy olyan nagyon jó emberi kapcsolatok lettek volna. Válni szégyen, de rosszabb esetben a család is kitagadta volna az elégedetlenkedőket.

Azért van most annyi válás, meg összetört szív, mert sajnos az emberek (férfiak és nők) nem tudják saját magukat, sem másokat kezelni. De ez régen is így volt, maximum nem volt ennyire terítéken.

A férfiak is felvehetik a nevet, de nem szokás.

A tulajdonjogot már nagyon régen nem jelenti a házasság, de a hagyományok lassan kopnak ki a divatból. Talán az egyik legfőbb emögött a "férfinak tovább kell adnia a nevét". Ugyanezen az elven a mai napig rengeteg helyen divat a keresztnév öröklődés. (Pedig én azt hittem, hogy ez is kiment a divatból húsz éve, de nem.)

Én személy szerint a Kovácsné Tóth Piroska (fiktív!) névvariációt támogatom, kötőjelesen a mi nevünk nem tetszik, viszont így mégis kifejezi az ember a házas mivoltát. :) Én büszke leszek rá, nem fogom magam kevesebbnek érezni, amiért "csak" egy feleség vagyok.

A párom vidékről, hagyományosabb területről származik, náluk még divat a fent emlegetett névörökítés is. Neki tetszene a Kovács Józsefné verzió is, de én szeretném a saját nevem is megőrizni (plusz anyukáját is így hívják, én nem akarok ugyanaz lenni).