Ha randiztok, elmentek valahova a párotokkal, hogy történik a fizetés?

"én fizetek is ha kell csak olyan nőnek kelljen akiben azt látom amit kellene látnom" - ne haragudj, de feltételezem, csak akkor hívsz el egy nőt randira, ha látod benne azt, amit "kellene látnod". És ha ez így van, akkor nem értem, miért sajnálnál egy meghívást bárkitől is. És akkor megfordítva a dolgot, ha egy férfi annyira nem képes, hogy egy kávéra meghívjon, akkor elgondolkodom, hogy mennyire érdeklem. Én a barátaimat is meghívom kajálni, kávézni. Hát akkor egy embert, akivel ha úgy alakulnának a dolgok, az életemet megosztanám, mit sajnáljak, meg centizgessek párszáz vagy párezer forintot?

Egyébként a láthatatlan munkára visszatérve, a takarításnak, mosásnak, főzésnek és bevásárlásnak hatalmas értéke van. Ha nem hiszed, fogadj fel embereket ezek elvégzésére és meglátod, hogy a fizetésed jelentős része el fog menni ezekre. Az is kérdéses lesz, milyen minőségben csinálják majd meg. Arról nem is beszélve, hogy a láthatatlan munkát szinte csak a nők végzik a szintén teljes állásuk mellett. Jobb helyeken megosztják a feladatokat, de ha valaki erre nem képes, az az alap, hogy valamilyen formában kompenzálja, és egy meghívás még nagyon-nagyon kevés is mindezekért cserébe.

A láthatatlan munkát nem meghívással kéne kompenzálni, hanem inkább felezni. Főleg, ha mindketten teljes állásban dolgoznak. De ez már a kapcsolaton belüli helyzet, ahol ez szóba jön.

Hosszú távú, komoly kapcsolatban, házasságban pedig nem kéne, hogy a pénz ilyen kérdés legyen, nem enyém-tiéd, hanem miénk van, közös költség a program is. Persze ha alkalom, ajándék, akkor illik meghívni, meg szép gesztus, ha a férfi fizet pl étteremben, de egy nyaralást, nagyobb kiadást mindenképp közösen állnék. Ha amúgy is közös kassza van, ez nem kérdés.

Randi időszakban eleinte én is alapnak tartom, hogy szánjon rám párszáz forintot, nem emiatt fog csődbe menni. Ezzel fejezi ki azt, hogy nem haver, nem sajnálja rám azt a max ezrest (első randin lehet fagyizni, kávézni is), szentel rám ennyi figyelmet. De volt már sétálós első randiból is komoly kapcsolatom, nem lefizetni kell, mindenki válasszon pénztárcájához való programot. De ha sose hív meg, mindig én állom a saját részem, az olyan önzőnek hat, azt sugallja, hogy később se tenne meg a kedvemért semmi szívességet.

Pár randi után már mehetnek a programok felesben vagy oda-vissza is, nem várom el, hogy mindent a férfi fizessen. Azonban ha ragaszkodik hozzá, én nem tiltakozom :)

Szerintem kedves dolog meghívni a másikat, ha szeretjük egymást, nem centizgetünk. Ez persze akkor működik, ha mindketten érezzük, hol az egyensúly. Szóval számomra egyáltalán nem arról szól, hogy eltartsanak, anyagilag én is rendesen hozzájárulok a költségekhez, nem húzom le a másikat. Nem az összeg, hanem inkább maga a gesztus számít. Kapcsolatban is szívesebben fizetek egy bevásárlást, ő meg a programot, kaját, ha elmegyünk valahova. Nagyobb kiadást felezünk, vagy mindenki magának. Nem számoljuk, de kb felesben jövünk ki.

(Kb 1 éves kapcsolat, fiatalok vagyunk)

Annak igaza van aki azt írta, hogy ha elhívok egy lányzt akkor benne azt látom amit kellene. Ha pont őt hívnám meg akkor fizetnék is neki ha tetszene nekem ez biztos. Csak kiakasztott valaki de talán neki van igaza. Fene tudja kinek van igaza.

"Vagy nálad akkor mi az érték, mert nálunk az, hogy boldogok vagyunk. Te akkor mitől alélsz el, meséld már el nekünk?"

A mosással meg a főzéssel azzal az a bajom, hogy még ha sok férfi nem is nagyon tudja ezt megcsinálni akkor is nem kifejezetten egy olyan dolog amihez ész kell és tanulni is kell érte. Fontos az igaz, ha nem csinálná meg senki baj lenne de az olyan dolog ami pótolható. Ha nincs kedve valakinek mosni akármikor talál valakit aki megteszi. Tudom fizetni kell érte de amit ennyien meg tudnak csinálni az túl hasznos nem lehet. Azt értékelem sokra amit csak kevés ember tud. Takarítani azt kb bármelyik felnőtt nő tud ha akar. Mondjuk egy mérnök vállalkozó nő az olyat tud amitől könnyen elalélok ha példát kérdeztél. Ha bonyolultabb, egyedibb amit csinál valaki azt szeretem. A mosás az se ez se az. Szeretem ha egy nő olyan területen végzett egyetemen ami engem érdekel. Emiatt a szemléletem miatt nem tartom olyan sokra a házimunkát, lehet, hogy ez az én hülyeségem. Mert nekem fontos, hogy hasonlítson rám a szemlélete. Az én szemléletemben a takarítás az egy fontos de egyszerű munka. Attól nem alélok el. Te magad mondtad, hogy legtöbbször a nő végzi tehát majdnem mind képes rá. Nem lehet nehéz akkor ha majdnem minden kapcsolatban a nő megcsinálja. Lehet az nehéz amit szinte minden nő megcsinál? Az se nehéz amit szinte minden férfi meg tud.