Hogyan kezelitek ezt párkapcsolatban?

Mikor hosszú ideje együtt van az ember valakivel és igazi kötelék alakul ki a két ember között. Hűségesek vagytok egymáshoz, mélyen szeretitek a másikat és mindig támogatjátok stb. De aztán telnek az évek és mindenkinek szerintem a vágy, a szenvedély csitul. Normális, hogy gondolkodom azon, hogy vajon milyen lenne mással?

Első gyerekkori szerelmemmel vagyok együtt több, mint 7 éve. Szeretem és a tenyerén hordoz. Viszont kezdem érezni, hogy a stressz, az időszakonkénti szürke hétköznapok miatt kicsit alábbhagyott a szenvedélyem. És ezt annyira fáj beismerni, mert örökre vele szeretnék maradni. De közben meg félek attól, hogy ilyen kicsit már megszokott szexben örökké részem és nem lesz több udvarlás (mondjuk mivel első szerelmem, nem is volt olyan úgymond) Ez normális, mindenkinek előjön ilyen sok idő után? Ha igen, hogyan kezelitek? Nem szeretném elhagyni, sem megcsalni, de nem érzem ezt normálisnak, sem boldognak magam emiatt.

22l