Akiket a párjuk eltart, hogy élik meg? Hogy tudják kezelni?

A párom és köztem 12 év korkülönbség van. Én 25 éves vagyok.

Ő nagyon jól keres, saját vállalkozása van, ügyesen vezeti az életét.

Én 25 éves, szinte pályakezdő vagyok. Több éve dolgozom, de alig egy éve sikerült a szakmámban elhelyezkedni. A keresetem nettó 300 ezer forint, az övé ennek a triplája (a többiről nem is beszélve).

Szüleim meghaltak, adósságot hagytak rám, plusz diákhitelem is van. Sajnos a fizetésem nagy része minderre elmegy. Igyekszem beszállni a közös költségek legalább egy kis részébe, tv, internet, élelmiszer, háztartási kellékek stb. - nyílván ez meg sem közelíti az Ő ráfordítását. A saját dolgaimat természetesen én állom.

Most házat szeretne venni. Azért írom így, mert tudom, hogy jelenleg ebbe én nem tudok beleadni.

Egyszerűen teljesen kiborít ahogy tervezgeti a "jövőnket", amibe tulajdonképpen én nem tudok hozzátenni. Más színvonalon gondolkodik.

Nem tudom ezt jól kezelni, sajnos ez vitát is okoz, hisz ő meg nem érti, hogy miért nem fogadom el. Persze felhozza időnként ha lenne családom; vagy nem olyanok lettek volna amilyenek akkor máshogy lenne a jelenlegi helyzetem. Félek, ha összeköltözünk és gyerekünk lesz teljesen kileszek szolgáltatva ennek a helyzetnek, neki.

Nem sírni szeretnék nektek, mivel tudtam mibe megyek bele. Csupán olvasnék pár tanácsot, tapasztalatot olyanoktól akik eltudják képzelni ezt a helyzetet.

Min kellene változtatnom, hogy jobban kezeljem ezt? Hogy álljak hozzá?

Köszönöm mindenkinek, aki vette az energiát és elolvasta a kérdést, illetve normálisan válaszolt.