Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem szeretne több időt velem tölteni a párom?
Nem élünk együtt, így értékelem azokat a hosszú hétvégéket, amiket egymásra tudnánk fordítani. Ilyenkor én közös időtöltésben gondolkozom, ő pedig plusz munkákban, hiszen neki egy lehetőség, hogy szabadidejében plusz munkát csináljon (akár más, akár maga javára).
Ő inkább a munkájára koncentrál, karrierista, nekem pedig a családi értékek jelentik a boldogságot és a közösen eltöltött pillanatok.
Most húsvétkor megbeszéltük, hogy közösen készítjük a menüt és másnap kirándulunk.
Eddig ott tart a dolog, hogy ő dolgozik, mindenféle munkát kitalál magának, ami nem lenne kötelező, de őt ez teszi boldoggá, a munkának él.
Én jobban értékelem a közösen töltött időt. Míg ő inkább spontán, tehát nem tervezi el, nem beszéli meg velem, hogy mégis mit-mikor és hogy csináljunk, azzal ellentétben én szeretem előre tudni, hogy melyik nap mi lesz, hiszen így tudok előre tervezni.
Úgy érzem háttérbe vagyok szorítva és neki nem elég fontos a közösen eltöltött idő. Még egy szót sem beszélt velem arról, hogy én mit szeretnék, mikor menjek, hogy készüljek, még azt sem beszéltük meg hova megyünk kirándulni. Semmiféle érdeklődést nem mutat ezek a dolgok iránt, amik nekem fontosak lennének. Ha rákérdezek, akkor leteremt, hogy miért vagyok türelmetlen, miért nem csinálhatja a dolgát, állandóan velem kell foglalkozni.
4 napból csak 1-2 napot kértem tőle, amit munka mentesen, minőségi időben tudunk együtt tölteni. Megjegyzem, hogyha együtt is sikerül tölteni egy napot, mindig belecsempész munkával kapcsolatos dolgokat, hogy kísérjem már el ide, intézzem már el neki ezt, ő addig megcsinálja azt...és végül ne egymásra fordítjuk azt a kevés időt, hanem mindketten az ő akaratát, munkáját csináljuk.
Csak egy kellemes húsvétot szeretnék, de úgy érzem az ideiből sem lesz semmi.
Sajnos tavaly is hetekig tervezgettem a menüt, a bevásárlást, a dekorációt és mindent, amiben szintén nem volt partner, nem is sikerült.Ilyenkor mindig veszekedés a vége.
válasza:Ugyanilyen volt az exem. A programokat sorra mondta le, mert még ilyen munka olyan munka amolyan munka, nekem pedig tűrnöm kellett. Amikor végre együtt lehettünk, akkor a semmiből még elvállalt plusz egy melót. Természetesen megjegyeztem, hogy ez nekem rosszul esik, hogy úgy érzem, nem tisztel annyira, hogy betartsa a szavát. Reakció: szerinte ez nem akkora dolog, hogy összevesszünk miatta. És hogy most "megint" egy ilyen apróság miatt fasírt van. Különben is, csak 20 perc az egész munka (hozzáteszem, nála ezeket minimum kettővel meg kellett szorozni). Tehát manipulált, az érzelmeimet teljesen figyelmen kívül hagyta. Engem sosem lehetett megérteni, míg őt minden ilyen esetben meg KELLETT értenem, különben azt érezte, hogy "nem támogatom". És hogy így is milyen nehéz neki, még én is ráteszek egy lapáttal.
Mondanom sem kell, borzasztó boldogtalan lettem mellette. A kapcsolat végefelé depresszív tüneteket produkáltam, teljesen elveszett a csillogás a szememből. Aztán szakítottam vele (1 év és megannyi szenvedés után), bár akkor még arra hivatkoztam (tényleg így is éreztem), hogy vissza kell találnom önmagamhoz, mert ez már nem én vagyok. 2 napig könyörögött, de valójában sosem köszönt el tőlem. Később megtudtam, hogy a szakítás után percekkel már társkeresőre regisztrált. Azonnal tudtam, hogy jól döntöttem, és hogy nem kettőnk miatt akarok már rendbe jönni, csakis magam miatt. Őt teljesen elengedtem.
A lényeg: rájöttem, őt sem akarom hibáztatni. Az exem (ahogy a te párod is) egy dolgos, ambiciózus ember, aki mindig többre vágyik, aki nem kényelmesedik el. Ez becsülendő. Viszont emellett a kapcsolatra nem tudott időt szakítani, pedig annak is ugyanúgy fejlődnie kell, mint az élet materiális oldalának. Figyelj, nincs azzal gond, ha valaki így éli az életét. Igazából azt kell eldöntened, hogy szeretve érzed-e magad, ki tudsz-e teljesedni, el tudod-e fogadni, ha ő sosem változik (márpedig nem fog, akkor sem ha már lesz egy gyerek akár). És persze azon is gondolkodj el, hogy ez a különbség döntő különbség-e számodra. Számomra az volt, rá kellett jönnöm, hogy ezzel a különbséggel nem tudok együttélni. És ne hesegesd el a nehéz kérdéseket azzal, hogy "de hát szeretem". Én is szerettem. A világon a legjobban. De ha valami nem működik, nem elég a szerelem...
24/N
válasza:Miért is nem éltek együtt???
Egyébként nem hisztizni kell, hanem keresni mást, akinek te vagy a fontos és nem a meló.
Nem hisztizek, éppen ellenkezőleg! Próbálom megérteni, hogy ez természetes másoknál is vagy mást is zavar/zavarna. Nekem kell-e változtatnom, elfogadnom, vagy ez tényleg nem normális, esetleg jelent-e valamit, valaminek az előjele-e vagy sem.
Pont az LENNE a hiszti, ha elkezdek vitázni és egyből szakítok, anélkül, hogy tájékozódnék, de mit is várok a hozzátok hasonló emberektől. Itt nagyon kevés az építő jellegű, normális, nem előítéletes, okoskodó ember, akkor EGYBŐL rosszindulatúan letámad, mert név, kép nélkül élik ki a gonoszságaikat. Megjegyzem innen nem sok emberrel élnék együtt, ha valójában ilyen emberek vagytok (tisztelet a kivételnek).
válasza:És ha itt azt mondják az emberek, hogy az a normális ha sosem találkoztok, akkor aszerint fogod élni az életed, ahelyett hogy változtatnál a fennálló helyzeten?
Várunk vissza idén karácsonykor, mikor a pasid megint dolgozni fog!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!