Mikortól, és milyen szinten engeded beleszólni a gyereked életébe?

Egyedülálló anya vagyok. EGYÜTT a párommal megbeszéljük a dolgokat, hogy közös oldalt képviseljünk. Ami necces, azt mielőtt ostobán kiparancsolgatnánk, várunk és megbeszéljük. Ha nem lehet rá időt szánni, mert mondjuk a 12 éves lányom pcsanaciban akar elmenni reggel 9kor, akkor azt mondja neki, hogy "várj, megbeszéljük anyáddal", felhív/odahív és megkérdezi mit szólok. Ugyanígy én is fogom használni a saját gyerekemnél, hogymegbeszélem Danival vagy mittudomén hogy hívják a párom, hogy mit gondol erről. Ez az egész csak oda vissza működik.

Amennyiben azt hiszi, hogy a gyerek pályaválasztásába beleszólhat, vagy megütheti, akkor nem lesz a párom. Akkor sem, ha elvárja, hogy én üssem a gyerekét, vagy fenyítsem. Minden kapcsolatnak így kellene működnie, mielőtt még megszületik a gyerek, megbeszélni mindent, különben szrt sem ér két ember. Értelmes vagyok, képes vagyok érvelni, és hirtelen felindulásból hülyeséget el tudok nézni egyszer. Ezt várom a páromtól is.

Az általad felsorolt pontokban jelenleg így gondolkozom: Öltözködés kor és szélsőségesség kérdése, önállóan nem szabhatja meg, hogy ne hordjon mondjuk szoknyát, mert rosszul áll neki, vagy ne vegyen fel halálfejes pólót.

Továbbtanulás közös megbeszélés kérdése, kor kérdése is.. pl gimi, vagy egyetem? Mindben segíteni kell a gyereket infókkal, akár pályaválasztási tanácsokkal, hogy nagyobb rálátása legyen. Büfészakkal is lehet sima irodista bárhol, beszerzésen, HR területen el tud helyezkedni.

Fenyíteni nem, megütni nem, lekódolni a wifit, telefont elvenni ez megbeszélés kérdése, belefér, persze kell tudni, hogy miért, nyilván ő is kioszthatja ezeket, az előre megbeszélt szabályrendszer alapján.

Anyagiak: Nem pénzelheti külön a gyereket, a pénzügyi nevelés is közös döntés, nincs olyan, hogy ad neki 20ezret MK papucsra, mert jajj szegénynek kell. Közös döntés a kialakítása a gyerek dolgainak, aki azt mondja, hogy örüljön, hogy használt ruhát kaphat, mert gyerek, az is szélsőség, nem jövök vele össze, aki másik irányba tolja túl, hogy elkényeztetné az sem oké.

A pénzéért nem várhat el semmit, ez elvi kérdés. Nem veszi meg sem a gyerek szeretetét, sem az enyémet, sem a döntési jogot a másik élete felett.. nincs olyan, hogy kaptál tőlem hajgumit, cserébe megtilthatom, hogy elmenj a koncertre, vagy elvárhatom, hogy egész hétvégén tanulj..

Ahogy tőlem sem várhatja el, hogy vett egy karkötőt, cserébe este szex lesz.

Ilyen embereket egyszerűen elkerülök, mert az értékrendje nem egyezik az enyémmel, ha út közben derül, akkor pedig szakítok. Gyerek előtt is így volt, gyerek után meg pláne így lesz, fontos, milyen értékrendet adok/adunk át, a pénzemért cserébe hatalmat kapok az életed felett nem tartozik ezek közé. Nem veszünk meg embereket, pláne nem családon belül.

Még nincs gyerekem, de ha erre kerülne a sor:

nem várnám el tőle, hogy a gyerekem tekintetében pénzeljen bármit. Ha AKARJA, magától, szíve joga.

A gyerekemet nem nevelheti, kiv. ha vmi olyat csinál a gyerek, ami konkrétan az ő, vagy az ő gyereke, vagy a közös gyerek fizikai épségét veszélyezteti. Nem pofázhatna abba bele, hogy a gyerek hogy öltözik és hova megy továbbtanulni. Amúgy meg büfészakkal is simán lehet olyan munkája, amivel el tud költözni, és én támogatnám is az elköltözést. Ha meg mégis arra kerülne a sor, hogy esetleg bizonyos időre haza kell költöznie, és az új pasi emiatt pampog, akkor a pasi repül, nem a gyerek (mivel már most van saját lakásom, valszeg nem az lenne a helyzet, hogy nekem kellene csupasz popóval menekülni).

35

Még mindig nem vagy nevelő. Nincs beleszólásod. Ha nem tetszik valami arra van az ajtó ➡️

Ha nem jönnél ki a gyerekemmel, akkor senki se kényszerít hogy velünk legyél.