Én ezt mégsem akarom?

Az a helyzet, hogy a páromnak már van egy ex-élettársa, tőle egy gyerek. Szeretem a páromat, és a gyereket is kedvelem, az ex semleges. A párom eljegyzett engem, esküvőt akar, meg tőlem gyerekeKET. De amióta ez megtörtént, valahogy nem akarom már ezt az egészet. Legalábbis tőle.Beijedtem a szituációtól. A kislány azóta hisztis, mindig itt akar lenni, velünk akar élni, köztünk akar aludni, az ex pedig folyamatosan jelen van, nyilván tarják a kapcsolatot, tiszta sor. Viszont így hogy házasság, meg családalapítás közösen, én nem akarom ezt az életvitelt élni életem végéig. Meg "második feleség" lenni. Nem akarok feldarabolt családot tesókkal, féltesókkal. Meg az ex élettárs is folyton jelen van meg lesz, csak tőle is ott van neki a gyerek. És pont ezaz, tőle is gyerek, tőlem is, akkor az én gyerekeim már másodikok, harmadikok lennének, mi már második család lennénk. Olyan félelmeim is lettek a semmiből, hogy netalán engem is elhagy majd, ugyanis egy családot már elhagyott, szerintem nem tartaná vissza semmi, hogy kétszer is megtegye. Egyre erősebb bennem az érzés, hogy hiába szeretem a páromat, én egy teljes családot szeretnék, ahol nem kell az ezekkel tartani a kapcsolatot, meg nincs mástól gyerek, féltesó stb. Ti megértenétek ha ezt elmondanám nektek és visszaadnám a gyűrűt? Én 24, párom 28