Szakítás, kibékülés után hogyan szeressem, vagy szeressem e, vagy mit csináljak?

Eddig minden nap együtt voltunk.

Egy hatalmas balhé miatt viszont elköltöztem átmenetileg illetve szakítottunk csak nem volt kimondva de szakítas volt.

Bárhogy kapálózott, nem találkoztunk.

3-4 nap különlét a folyamatos együttlétek után nálunk rengeteget jelent.

Már gyászoltam is a kapcsolatot, hogy vége, ő lazábban lezárta.

Még sírdogálós, gyászolós hangulatban voltam, de szerveztem nélküle az életem.

Csak ugye addig napi szex volt, egy nap nem is egyszer.

Azaz 3 nap múlva már mindkettőnknek hiányzott a másik közelsége, az érintések, az együtt alvás, a szex is.

Tehát szakítás után jött a gyász először, feldolgozása annak, hogy vége, erre mindkettőnkben kialakult a hiányérzés, csak magára a testközelségre is.(addig minden nap ölelve aludtunk stb)

Ez a felfokozott vágy,(vagy kapcsolat utáni "elvonási"tünetek), hogy ölelni, erinteni akarod a másikat, mert eddig minden nap volt, most meg 3-4 napja semmi, el volt hatalmasodva rajtunk.

Azaz találkoztunk, kibékülés címmel, es megvoltak ezek a körök is, hogy így szeretjük, meg ugy szeretjük egymást(nem azért szakítottunk, mert ne szeretnénk egymást, hanem a balhé miatt), de alig bírtunk beszélgetni is a továbbiakrol, vagy a bajokról, mert a kémia, ösztönök voltak erősebbek. Amikor már régota nem kaptad meg a másikat, és kb már semmi nem érdekel, csak végre megkapd, szóval amikor úgy szexuálisan nagyon ki van már magából fordulva az ember.

Pár szóban meg lett beszélve ennyi csak szinte, hogy kibékülünk. Meg pár szó a problémárol.

Ennyit a háttérsztoriról.

A kérdés amire vonatkozna, a problémáim:

Ezek után, ill szakítás után, nekem teljesen olyan egy kicsit, mintha most sem járnánk. Csak összeakadtunk.

Mintha minden megtört volna. Az ölelést meg bújást úgy érzem, nem az már köztünk, ami volt.

Fura mondani azt, hogy szeretlek, es nagyban hanyagolja ő is.(korábban rengetegszer mondtuk egymásnak naponta, most egyszer megbeszéltük szeret, én is téged és ennyi)

Nem tudok, de ő sem, olyan lenni, mintha mi sem történt volna. Hogy oké lapozzunk, mától ismét napi szintű együtt alvás, meg a többi(napi szintű folyamatos csetelések, telefonálások mikor külön vagyunk).

Amikor úgy egymásra vannak zsongva a szerelmesek.

Talán ahhoz hasonló az egész, mintha megint össze kéne jönnünk ahhoz, hogy egyáltalán ez kapcsolat legyen.

Mintha 2 "idegen" ember találkozott volna. Akik megint meg kell egymást ismerjék.

Mintha ez az egész valami más lenne. Köd nélkül a valóság. A valódi másik. Azaz reálisan látjuk egymást.

És szerelmes köd miatt voltunk együtt eddig. Na ez elmúlt.

És most azt nem tudom, mivel elkezdtem nélküle szervezni az életem(külföld), hogy ezt folytassam e mellette. Vagy keressek itthon munkát mellette.

Nekem ez hatalmas döntés. És ebbe ő nem szólna bele, azaz nem vele kell megbeszélnem. Nekem kell meghozni egyedül.

A kapcsolatban ez a szerelmes köd utáni beállt reál állapot, amikor a másikat nem rózsaszín szemüvegben látod, es nem mered már mondani napi hússzor felhőtlenül hogy szeretlek,(mert a másik sem ilyen már), hanem pl egyszer elmondod és kész, adja azt, hogy idegen érzésem van valahogy. Mintha nem is kapcsolatban lennénk.

Persze ha neki ezeket elmondanám, jönne azzal hogy az én idióta agymenéseim egyike csak az egész. Ő velem van, a barátom, együtt járunk, ne bonyolítsak.(csak épp akkor sincs már köztünk ami volt, pl napi folyamatos csetelések stb, ez már nem adja magát, más az egész, de teljesen más)

Össze vagyok teljesen zavarodva.

Azzal járok, akivel már elengedtük egymást.