Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás, kibékülés után hogyan szeressem, vagy szeressem e, vagy mit csináljak?
Eddig minden nap együtt voltunk.
Egy hatalmas balhé miatt viszont elköltöztem átmenetileg illetve szakítottunk csak nem volt kimondva de szakítas volt.
Bárhogy kapálózott, nem találkoztunk.
3-4 nap különlét a folyamatos együttlétek után nálunk rengeteget jelent.
Már gyászoltam is a kapcsolatot, hogy vége, ő lazábban lezárta.
Még sírdogálós, gyászolós hangulatban voltam, de szerveztem nélküle az életem.
Csak ugye addig napi szex volt, egy nap nem is egyszer.
Azaz 3 nap múlva már mindkettőnknek hiányzott a másik közelsége, az érintések, az együtt alvás, a szex is.
Tehát szakítás után jött a gyász először, feldolgozása annak, hogy vége, erre mindkettőnkben kialakult a hiányérzés, csak magára a testközelségre is.(addig minden nap ölelve aludtunk stb)
Ez a felfokozott vágy,(vagy kapcsolat utáni "elvonási"tünetek), hogy ölelni, erinteni akarod a másikat, mert eddig minden nap volt, most meg 3-4 napja semmi, el volt hatalmasodva rajtunk.
Azaz találkoztunk, kibékülés címmel, es megvoltak ezek a körök is, hogy így szeretjük, meg ugy szeretjük egymást(nem azért szakítottunk, mert ne szeretnénk egymást, hanem a balhé miatt), de alig bírtunk beszélgetni is a továbbiakrol, vagy a bajokról, mert a kémia, ösztönök voltak erősebbek. Amikor már régota nem kaptad meg a másikat, és kb már semmi nem érdekel, csak végre megkapd, szóval amikor úgy szexuálisan nagyon ki van már magából fordulva az ember.
Pár szóban meg lett beszélve ennyi csak szinte, hogy kibékülünk. Meg pár szó a problémárol.
Ennyit a háttérsztoriról.
A kérdés amire vonatkozna, a problémáim:
Ezek után, ill szakítás után, nekem teljesen olyan egy kicsit, mintha most sem járnánk. Csak összeakadtunk.
Mintha minden megtört volna. Az ölelést meg bújást úgy érzem, nem az már köztünk, ami volt.
Fura mondani azt, hogy szeretlek, es nagyban hanyagolja ő is.(korábban rengetegszer mondtuk egymásnak naponta, most egyszer megbeszéltük szeret, én is téged és ennyi)
Nem tudok, de ő sem, olyan lenni, mintha mi sem történt volna. Hogy oké lapozzunk, mától ismét napi szintű együtt alvás, meg a többi(napi szintű folyamatos csetelések, telefonálások mikor külön vagyunk).
Amikor úgy egymásra vannak zsongva a szerelmesek.
Talán ahhoz hasonló az egész, mintha megint össze kéne jönnünk ahhoz, hogy egyáltalán ez kapcsolat legyen.
Mintha 2 "idegen" ember találkozott volna. Akik megint meg kell egymást ismerjék.
Mintha ez az egész valami más lenne. Köd nélkül a valóság. A valódi másik. Azaz reálisan látjuk egymást.
És szerelmes köd miatt voltunk együtt eddig. Na ez elmúlt.
És most azt nem tudom, mivel elkezdtem nélküle szervezni az életem(külföld), hogy ezt folytassam e mellette. Vagy keressek itthon munkát mellette.
Nekem ez hatalmas döntés. És ebbe ő nem szólna bele, azaz nem vele kell megbeszélnem. Nekem kell meghozni egyedül.
A kapcsolatban ez a szerelmes köd utáni beállt reál állapot, amikor a másikat nem rózsaszín szemüvegben látod, es nem mered már mondani napi hússzor felhőtlenül hogy szeretlek,(mert a másik sem ilyen már), hanem pl egyszer elmondod és kész, adja azt, hogy idegen érzésem van valahogy. Mintha nem is kapcsolatban lennénk.
Persze ha neki ezeket elmondanám, jönne azzal hogy az én idióta agymenéseim egyike csak az egész. Ő velem van, a barátom, együtt járunk, ne bonyolítsak.(csak épp akkor sincs már köztünk ami volt, pl napi folyamatos csetelések stb, ez már nem adja magát, más az egész, de teljesen más)
Össze vagyok teljesen zavarodva.
Azzal járok, akivel már elengedtük egymást.
válasza:De miért?
Mert pl.leminősítik a kapcsolatunkat szexkapcsolatra. Jóhogy tagadom. Mert nem az.
Arrol győzködnek, hogy tegyem magam rendbe. Holott pont en vagyok a sztorikban az, aki pont, hogy rendben van. Teljesen helyén vannak a normáim és a határaim, elveim is.
A baj az, hogy nincs 2 életem, hogy lefuttatnám előre mindkettőt, és aztán döntenék, melyik volt a helyes út.
Nekem "vakon", vagy ráérzésből, meg a -semmire nincs garancia elveken- kellene döntéseket hoznom.
Es elvileg a biztonsági játékok nem is kifizetődők. "Aki nem mer, az nem nyer" stb. Ahogy egyik exem mindta mikor nem akartam kimenni hozzá külföldre mert jaj mi lesz ha tőle kell függnöm, mert itthon biztos munkám van. Vele pl ezért lett vége mert nem mentem hozzá vissza, mert nem bíztam Benne hogy ő nem csak a barátom hanem a társam is egyben jóban rosszban és akárhogyan kapart képtelen volt nekem bizonyitani ebben(kintről jöttem haza tőle. Hazajöttem a magányba, a semmibe tőle es felépítettem mindent és várt volna engem vissza)
Szóval tudok én dönteni ha azt nézzük.
*dióhéjban az előzők:
Külföldön éltem együtt egy külföldi sráccal. Csalódtam benne. Úgy éreztem, cserbenhagyott. Szakítottam. Hazajöttem a nullába. Lett önálló életem stb.és nem akart elengedni. Jött utánam, menjek vissza. Dobjak el itt mindent. Mi kell nekem ebbol a Magyarorszagból egyaltalán?? Ott meglenne mindenem. Menjek menjek vissza.
És nemet mondtam. Nem egyszer nem ketszer. Hogy nem merek itt mindent eldobni amit felépítettem. Es kimenni hozzá es megint nulláról kezdeni. Erre jött tőle az ominozus mondat. Aki nem mer, az nem nyer.
És akarmit is mondott, akárhogyan küzdött, nem láttam benne Társat aki majd bajban mellettem lesz. Vagy bármi.
A mostani barátomban meg nem keresek tarsat. Mert itt ugye biztonságban érzem magam mert itt a családom ha baj van stb.
válasza:Szerinted ki az, aki a kimenetel biztos tudatában hoz meg döntéseket? Én látom előre, hogy akihez májusban hozzámegyek, nem fog gyökeresen megváltozni 20 éven belül? Nem látom. Csak remélem és a tények JELENLEGI ismeretében boldogan megyek hozzá, mert ő az, aki.
Senki nem lát a jövőbe, nem lehet a jövőt lefuttatni előre, megnézni, miből mi lesz és ez alapján dönteni.
Barátom is pontosan ugyanezt mondta. (Állandóan hívogat, minden gondolatom érdekli, mert bizonytalan abban, elhagyom e, rám van most kattanva, levegőt sem hagyna jóformán)
Ez eddig megvan, hogy döntsek vakon.
Meg azt is pedzegetem, hogy valójában magamban nem bízom, hogy egyedül megtudom csinálni. Irány külföld a nulláról megint.
És lehet ez tart csak vissza a barátom mellett.
Már megint a félelem és az, hogy biztonsági játekos akarok lenni. Ami eddig is voltam.
Erősítgetem magam abban, hogy viszont azt a hibát én nem néztem, és nem is nézem el.
A barátom csupán egy illuzió, hogy a barátom. A hiba alatt egyenesen "ellenség" volt. És nem lehet vki ellenség és barát is egyben.
Es ő azzal jön hogy engedjem hogy bizonyítson. Csak épp pont, hogy bizonyított a hibával.
Kb olyasmi van bennem mint filmekben mikor a bal vállon a kisördög sugdos a fülbe, jobb vállon meg a kisangyal és kétfélét mondanak.
Egyik: Békülj ki, bocsáss meg, adj esélyt, te is hibázol. Mindenki hibázik, a következő is hibazni fog, a gyereked is hibázna majd.
Másik oldalon meg: egy életed van, nem kell megalkudni, most van csak lehetőséged választani, tudni kell lapozni, nézz szembe azzal, hogy nem a barátod ő valójában, nem az, aminek te hitted, és aminek hiszi magát, neki kell bíznia magában hogy megváltozik, és nem neked kell benne, a hibái az ő élete, nem a tiéd. Nem feladatod másokat jobb emberré tenni, a magad képére formálni. Magadat tedd azzá. "Légy hű magadhoz".
válasza:Erősítgetem magam abban, hogy viszont azt a hibát én nem néztem, és nem is nézem el.
Ha nem tolerálható ez a hiba, akkor nincs miről beszélni. El kell engedni, nem kell vele néha összefeküdni, mert csak a saját idődet húzod.
Mi ez a hiba amúgy?
Olyannak érzem őt, mint egy időzített bombát.
Hogy nem az, hogyan akarná nekem azt bebizonyítani, számomra azt jelenti kb hogy bebizonyitaná nekem ezzel egyuttal azt is, hogy lehetetlen nincs.
Megesett ugyan már olyan velem hogy lehetetlent bizonyítottak be nekem. Az, akitől eljöttem külföldről. Ő erre képes volt. Olyat megcáfolni bennem amiről.olyan határozottan állítottam hogy lehetetlen, hogy tűzbe is mentem volna az igazamért. És ő bebizonyította nekem hogy nem lehetetlen. Miatta saját magamat kellett megcáfolnom. Es saját magamat kellett felülírnom.
Na ez ugyanolyan most.
Lehetetlennek a bizonyításával próbalkozik a mostani barátom.
válasza:Ebben nem fog változni. Konfliktust kezelni, megbeszélni, vitázni nem tud kulturáltan.
A szex ne haragudj nem ér annyit, hogy egyszer jól szájon vág, amikor valami olyat mondasz majd, ami neki nem tetszik.
Nem is értem, min gondolkodsz egyáltalán...??? Legyen eszed....
Agresszív bántalmazónak tűnik nagyon erősen es bizonyítani akarja nekem azt, hogy ő nem az.
Bizonyítani akarja a lehetetlent.
Ha az sikerulne neki záros hataridőn belül, akkor komolyan kezet fogok vele.
Őnmagukat leküzdeni úgy sem tudják az olyanok. Na ez ujabb lehetetlen elmélet lenne, hogy letudják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!