Együtt maradnátok vagy inkább elköltöznétek?

"Ti mit tennétek a gyerek jó életének fenntartása szemszögéből? Itt lehet csak egy boltba mehetnék el dolgozni, de nekem nem ez az életcélom.."

Szerintem a gyereknek nagyon jó élete van és lehet majd, de neked nem felelnek meg a mostani körülmények, és nem támogatják az életcélodat. Mi az életcélod? Még elérheted. Gondold át és egyeztess a férjeddel, tervezzetek együtt.

Azt veszem ki a szavaidból, hogy te csinálsz mindent. Arról nem szóltál, hogy a férjed egy ingyenélő naplopó-e, vagy a főzésen, gyerekkel kapcsolatos tevékenységeken kívül minden mást ellát-e a ház körül, rendesen dolgozok és hozza haza vagy megtermeli a megélhetéshez szükséges anyagiakat.

Ha az előbbi, akkor ne gondolkodj tovább, keress új életet magadnak. De ha dolgos, normális, nem agresszív, akkor nagyon elgondolkodnék rajta a helyedben.

A házasság szövetség a külvilág problémái ellen. Egyedül sokkal nehezebb.

Ha újra férjhez mész, lutri, hogy kit fogsz ki. Lutri, hogy a különböző apától származó gyerekek hogy jönnek ki, és az új apa hogy viszonyul a régi gyerekhez.

A jelenlegi viszonyok mellett sokan menekülnek a városokból, nem véletlenül értékelődtek fel a külvárosi, város közeli házak.

kétgyerekes anya vagyok, de még ha ingyen kapnék egy városi lakást, akkor sem költöznék be a városba. Tökéletesen megfelel egy város 10-20 km-es körzete, élvezve a vidék előnyeit, csendjét, levegőtisztaságát, de a kocsi használat segítségével elérve a városi óvodát, iskolát, munkahelyet. Az én férjem egy kocka. A főzés, takarítás, gyerekek felügyelete, ellátása tisztán tartása teljesen az én nyakamba szakadnak, de minden más munkát ő végez a ház körül, a gyerekek oktatásában részt vesz, az főleg az ő dolga. Veszekedés elég sok van a kockasága miatt, nem egy társasági ember, nem akar a bevásárláson kívül sehova menni, még nyaralni is alig tudom rábeszélni. De még mindig megvan a totális vonzódás egymás iránt, és amit kapok tőle, azért érdemes lemondanom a bulizásról, társasági életről.

11-es válaszára reagálva: A gyerekek jó élete, testi és szellemi fejlődése inkább biztosított vidéken. Az hogy a te életcélodnak jobban megfelel egy város - nos az döntés kérdése, hogy a gyerekeidet szereted jobban, vagy az önzést választod. Egy város közeli családi házzal és egy autóval optimálisan kielégíthető mindkettő. Amit egy családi háznál megtakaríthatsz a rezsin, elég az autó fenntartására. (Persze csak ha keményen dolgoztok a férjeddel a ház körül, és nem iparosra, segédmunkásra bíztok mindent.)

Családi ház: 12 óra munka árán jó élet, egészség, boldog család, míg a gyerekek el nem érik a serdülőkort, mert akkor totálisan meghülyülnek, mindent akarnak, de azt azonnal, dolgozni meg tanulni meg utálnak.

Városi élet: egészségi problémák, állandó veszekedés a munkahely, a kereset és a túlzó igények miatt, a gyerekek pedig serdülő korukra ugyanúgy megbuggyannak, csak nincs előttük a példa, hogy tenni kell a jó életért, boldogságért.

#13 Nem tudom, nekem elég kisarkítottnak tűnik a leírásod, majdnem olyan, mintha önmagadat is győzködnéd.

Szerintem, ha a szülők boldogok és elégedettek, akkor nagyobb eséllyel lesznek a gyerekek is azok.

Szerintem inkább azok költöznrk vidékre, akik nem tudják megfizetni a drága családiházas övezeteket, és mondjuk panelban nem akarnak lakni.

Azért a gyerekek a városban általában jobban fejlődnek, több programlehetőség van stb. (Hacsak nem mondjuk agglomerációról beszélünk mint Budapest vs. Budaörs). A kérdező leírta, hogy nem egy infrastruktúrájában fejlett faluban vannak, kezd leépülni az infrastruktúra is. Én sem szeretnék ilyen helyen élni, főleg, ha alapból nem érzi azt, hogy a háztartási szerep neki való.

Én egy fél évet voltam háztartásbeli, amikor a férjem phd-ja miatt elköltöztünk, teljesen leépültem alatta. Nekünk is messze volt a bolt, meg covid miatt nem lehetett hova menni a kisvárosban, és én fél év alatt tiszta depressziós lettem és felkelni nem volt kedvem a végére.

Mikor hazajöttünk, hirtelen sokkal jobb lett, nem abból állt egy, napom, hogy sétáltam két órát főztem vag, mostam vagy bevásároltam vagy takarítottam és aztán bementem egy órára az egyetemre.

A facebook és társai által még el nem "birkásított" gyerekeknek, és felnőttnek is, sokkal jobb és boldogabb hely a vidék. Az állandó képernyő bámulás, levelezés helyett a személyes találkozás a természettel és a barátokkal sokkal jobb, egészségesebb.

Nem a tanyákra gondolok, (bár a nagymamámék ott laktak, sok jó emlékem fűződik az ottani nyaralásokhoz) hanem a városok közeli falvakra, ahol nem vagy elzárva, percek alatt beérhetsz kocsival akár bevásárolni, akár színházba, iskolába, munkahelyre. Én is ilyen helyen lakom, egy 300 fős faluban, 7 km-re egy dunántúli várostól. Nagy kert, 250 m2-es családi ház, elképzelheted, mennyivel kényelmesebb, mint egy fővárosi kutyaól az emeleten, vagy az autóktól büdös, zajos az emeletről a fejedre szemetelő ház földszintjén.

Nem háztartásbeli vagyok, bejárok én is és a férjem is a városba dolgozni, de nem vagyok lusta bevásárolni a piacon termelőktől, esténként megfőzni akár több napra is, hogy se mi, se a gyerekeink ne a vegyszerekkel agyonszennyezett multiktól származó kajákat együk.

A gyerekeket reggel visszük kocsival, délután hazajönnek busszal, 7 km nem nagy távolság.

Egy családi házat venni vagy építeni olcsóbb, mint egy nagyvárosi 50 m2-es börtön. Mostanában kezdenek felmenni az áraik, mert az értelmesebbje rájön, hogy a nagyvárosi élet egy büntetés. Csak aki még nem élt családi házban, az ezt még nem tudja.

Nem magamat győzködöm, semmi pénzért nem mennék vissza városba lakni, pedig ott születtem és családi házban nőttem fel. Felnőtt fejjel onnan menekültünk a férjemmel, amikor átláttuk a város átkait, főleg a tömegnyomort, zajt, koszos levegőt, és belevágtunk az építkezésbe falun.

#15 A gyerekeid meg majd visszafelé menekülnek a városba. Ez egy döntés, hogy hol akarsz lakni.

Én is aránylag nagy családi házban laktam gyerekként vidéken. Minden pénteken haza kellett mennem, ahelyett, hogy a barátaimmal bulizhattam volna, hogy takarítsak anyummal és legyen hétvégén családi program is (szombaton főztünk és kertészkedtünk, így ha péntekre nem volt kitakarítva, akkor vasárnap nem lehetett családi program). Esténként nem járhattak haza egyedül hiszen nem volt busz. A busz hétvégén két óránként járt. Viszont a sulim fél órára volt kocsival, busszal 3/4-d, a barátaim meg még messzebb az ellenkező irányban voltak. Úgyhogy igen, valahányszor lemaradtam egy buliról, kimentem a természet lágy ölére, hisz két utcával mögöttünk dombok voltak, és zokogtam és sajnáltam magamat, hogy nekem ilyen hülyék a szüleim.

Az iskolai barátságaim nem mélyültek el, hisz alig volt közös élményünk. Felnőttként a barátaim jóban vannak egymással, de ma már sosem hívnak, hogy találkozzak velük, pedig egyetemen próbálkoztam sokat.

Anyum (apum este 7-8-ig dolgozott) miután elköltöztünk, nem tudta egyedül rendben tartani a családi házat, így folyamatosan rendetlenség és kosz van.

Én három dolgot fogadtam meg gyerekként. Nem lesz nagy lakásom, az időmet a gyerekeimmel és a férjemmel fogom tölteni, nem azzal, hogy takarítok, befőzök vagy kertet rendezek és nem fogom a saját tévképzeteimet ráerőltetni másokra.

Van akinek jó a családi ház. De ugyanolyan lemondásokkal jár, mint minden más az életben.

Persze 15 micsoda vidéki romantika...

Én is vidéken nőttem fel, ki nem állhattam. Kb nulla lehetőség volt, egy étteremért, vagy normális boltért már utazni kellett, a szórakozási lehetőségekről nem is beszélve. Minden áldott nap hajnali 6kor kellett kelni, hogy a busszal bebumszlizzak a gimnáziumba, minden esti buli után vagy valakinek haza kellett vinnie, vagy valakinél aludnom kellett, szóval mindig valaki,, szívességet tett''. Anyámék pestre jártak minden nap dolgozni hajnalban este 7 után értek haza, állandóan nyűgösek és hisztisek voltak a sok utazás miatt, úgyhogy hétvégén ők már nem voltak hajlandóak kocsiba ülni és bármiféle programot csinálni. Állandó hétvégi program volt persze nálunk is a kib*szott takarítás, főzés ezzel ment el az egész szombat délelőtt. Nem volt opció általánosban, hogy hova akarok menni, egy iskola volt, oszt' csókolom. Lehetett választani a 2 sport közül, az egyik a libalegelőn való atlétika edzés volt. Apáméknak is olyan tévképzeteik voltak, hogy én majd sosem megyek el abból a házból és ugyanarra a sz*pórollerra ülök fel mint ők aztán volt nagy csodálkozás, hogy 19 évesen húztam el egyetemre, azóta meg már az országból is. Nem élnék én sem egy panelban 20 négyzetméteren a durrogó autók között, de ugye te kitetted már a faluról a lábad, és tudod, hogy a város nem csak ezt jelenti?

#16 és #17

Budapestről ne is beszéljünk. Annak a környéke nem opció. A kizeli falvakból kocsival beérni is egy órás mutatvány! Gyűlölöm az ilyen tömegszállásokat. Az előző hozzászólásban egy vidéki kisváros közelségéről beszéltem, ahonnan 7-8 perc alatt beérek a városba. Busszal sem sokkal hosszabb, csak kötöttebb a menetrend miatt.

A buli sem volt téma nekem,(és a férjem is ugyanígy gondolkodik) semmi vonzót nem találtam a bulikban. Diszkóba is egyetlen egyszer mentem,10 perc után otthagytam a fülsiketítő zene miatt, még beszélgetni is csak üvöltve lehetett. Kábítószert is csak képernyőn láttam, eszembe nem jutna használni, mégha ingyen osztogatnák is! Nem mintagyerek voltam, csak engem nem tudott eltéríteni a csordaszellem abba az irányba, amerre a mostani tinik mennek. Önként és dalolva rohannak a rossz irányba, elsősorban a közösségi oldalak pusztító hatására. Mindent elkövetnek, hogy tartozzanak valamilyen csoporthoz, és hogy ne lógjanak ki a sorból, minden b.romságban utánozzák egymást. (egy pálda, hogy a mai lányok elcsúfítják a testüket, csakhogy nekik is legyen tetkójuk.)

Igen, kitettem a lábam a faluból, Pesten jártam egyetemre, és ott kellően megutáltam a nagyvárosokat. Nem értem a városba költöző tömegeket.

Nem jó indok az sem a nagyvárosba költözésre, hogy a gyerekeknek jobb a nagyváros. A főiskolák, egyetemek nagyvárosokban vannak, ott nincs választás. De egy általános iskolás vagy középiskolás gyereknek megfelel egy vidéki kisváros iskolája is. Ugyanazok a nem hivatásból tanító, hanem a pénzt hajhászó, gyerekekhez alig értő tanítók, tanárok vannak többségben mindenhol. Tisztelet a kivételnek! Manapság már nem várható hogy az iskolában okosodik a gyerek. A szülőknek kellene velük sokat foglalkozni, és nem a saját lustaságuk, szórakozásuk után menni.

Egy családi házban vannak olyan tevékenységek, amibe az egészen kicsi gyereket is be lehet vonni. Megtanulja, hogy segítenie kell, hogy tenni is kell valamit, a családért, másokért, nem csak a szórakozást keresni. Ez egy városi kutyaólban elmarad, vakulásig nyomkodja a telóját, nézi a TV-t vagy rosszabb esetben csavarog, balhézik. Igy lesz belőle a "mindent-nekem, de dolgozni azt nem" felnőtt!

"zokogtam és sajnáltam magamat, hogy nekem ilyen hülyék a szüleim."

Mi lett volna, ha elfoglalod magad önsajnálat helyett? Keresel magadnak egy hasznos foglalatosságot, amit szeretsz csinálni és amihez nem kellenek mások? Mert azt nem várhatod, hogy egy életen át mások szórakoztassanak. És mi lett volna, ha elgondolkozol azon, hogy talán nem is a szüleid hülyék?

Az iskolatársaiddal egykorú voltál, nem igazán alkalmasak társnak. Párkeresésre sokkal alkalmasabb a munkahely mint egy buli. Az igazi barátságok sem buliban születnek. Minek egy buli után nyavalyogni, ha száz évig élek, sem értem.

Annyi csodálatos dolog van a világon, pici gyerekkoromtól kezdve csodáltam a kertben a bogarakat, növényeket. Sok olyan is van, amit személyesen nem vagy csak nehezen érhetnél el, a könyvek pedig eléd teszik, útleírások, a Föld, a csillagok, a mélyben rejlő csodák. Szinte folyamatosan olvastam, (nem a telón, hogy ne rongáljam a szememet) szinte bármit, ami a kezembe került. Ha valakit csak a buli érdekel, az számomra gyanús, hogy nagyon érdektelen a szórakozáson kívül minden iránt. 52F

Atya isten 18 (és 19,mert hiába próbálod magad 2 embernek beállítani, eléggé levágós hogy ugyanaz az ember litániázik) ...de valami kicseszett rózsaszín álomvilágban élsz. Hát tuti eret vágtam volna, ha anyámék benyögik, hogy nézegessem a bogarakat szórakozás gyanánt.

1. A buli nem azt jelenti, hogy egy diszkóban bedrogozva pörögsz a fejeden. Számomra 18 évesen az is buli volt, hogy beültünk BESZÉLGETNI a barátokkal és megittunk 2 sört, vagy elmentünk a balcsira 3 napra, vagy a karácsonyi vásárban forraltboroztunk. Úristen ennyire hogy lehet szűk látókörű, arrogáns valaki? És akinek az a szórakozás, hogy táncol minden héten? El ne hidd, hogy te több vagy jobb ember vagy azért mert te a bogarakat lested a libalegelőn.

2. Senki nem azt írta, hogy az egyetlen elfoglaltsága a bulizás,nem kell hozzákölteni olyat amiről nem volt szó.

3.az meg, hogy,, pénzt hajhászó tanárok " vannak többségben??? Ezen b*ssza meg már tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Te a 200 fős falud buborékjában élsz? Tanárok sincsenek lassan abban a szutykos országban, nem hogy még pénzt hajhászók. Ha az M1-en kívül mást is néznél rájöhetnél, hogy a tanári szakma mindenről szól, csak arról nem, hogy a pénzt hajhásszák.

4. Honnan tudod, hogy milyen kapcsolatok születnek bulikban, amikor ugye te állítólag életedben 10 percet voltál ilyen helyen?

5. Ha te állítólag 52 éves vagy, akkor még jó, hogy gyerekként nem telefonon olvastál. Ez nem egy elképesztő teljesítmény, ugyanis lehetőséged sem volt rá