Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagynátok egy totál negatív felfogású nőt?
Van egy barátnőm, akivel évek óta próbálom megtalálni a hangot, de azt hiszem, már feladom. Olyan szintű negatív mentalitás árad minden szavából és tettéből (vagy inkább a tetteinek a hiányából), ami lassan tönkretesz, attól félek, hogy rám is átragad. Mindenkiről valami lesajnáló, szánakozó, megvető véleménye van, semmilyen erényt nem ismer el, szerinte minden film nézhetetlen, minden művészet a sznobok örömködése, a legfinomabb ételek is gusztustalan hányások, minden nő kurva (rajta kívül), és minden hősies cselekedetet valójában csak valami kicsinyes cél motivál. Nem lehet vele semmi közös programot csinálni, mert utálja, hogy nyáron meleg van, és égeti a nap, télen meg a hideggel van a baja, ősszel az esővel, tavasszal meg a sok emberrel és a hangosan csicsergő madarakkal.
Jogos a kérdés, hogy miért jöttem össze vele. Eleinte még leplezte ezt a természetét, bár voltak erre utaló megnyilvánulásai, még kezelhetőnek gondoltam őket.
válasza:Hát én biztos nem vagyok feminista, mivel a legtöbb férfit értelmesebbnek tartom nálad. Valami mást kell kitalálnod.
De tényleg mit nyafogsz már ennyit ezen a nőn. Hát hagyd már ott ha ennyi bajod van vele. Vagy mazochista vagy? Biztos sok a hibája, biztos neked is, és a hibáitok nem igazán kompatibilisek.
válasza:Én írtam azt a választ,amit nagyon negatívnak minősítettek.
Pedig volt ilyen kapcsolatom férfivel.Gyakorlatilag azért leharapta a fejem,mert reggel hozzá szóltam,vagy mert kitaláltam nyáron,hogy menjünk el strandra.
Kérdező!
A passzív agresszíó szerintem alattomosabb és rosszabb,mint a nyílt.Hosszú távon ki fog nyírni.
válasza:Kérdező, nem akarlak megbántani, nem vagyok feminista, de ez minden csak nem párkapcsolat. Ez valami toxikus dolog kettőtök között, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet még barátságnak sem nevezni.
Ez mindkét részről egy beteges ragaszkodás a másikhoz.
Nem normális kapcsolódás. Egyik fél sem tud felszabadult lenni a "párkapcsolatban", mindketten érzitek hogy nem jó a másikkal, de betegesen ragaszkodtok a másikhoz. És csak a másik fél "lehúzása" megy lelki értelemben.
Egészen egyszerűen azért, mert nem vagytok egymáshoz valók, nem passzol a személyiségetek. De valami oknál fogva erőltetik a kapcsolatot.
Gondolom kapcsolatfüggők/társfüggők lehettek, akik obszesszív módon ragaszkodnak a másikhoz, miközben érzik hogy ez nem tesz jót nekik.
Ha már lassan 1 éve nincs is szex közöttetek, akkor meg pláne nem értem miért kell erőltetni a kapcsolatot, hacsak nem vagytok mindketten aszexek.
Bár gondolom te elvileg nem lennél az ha leírtad, hogy népszerű vagy/voltál a nők körében. De valljuk be őszintén hogy igen kevés férfi maradna meg egy ilyen nő mellett, ha ő maga nem aszex, és még népszerű is a nők körében (hacsak meg nem csalod).
Arról nem írtál hogy milyen korúak vagytok, de gondolom nem 20-30 évesek, mert ezt a cirkuszt egy normális pszichével rendelkező ember sem csinálná úgy végig, hogy közben még az alapvető intimitás, szex sincs jelen a kapcsolatban már vagy 1 éve.
Úgyhogy ha a pszichés gyógyulás útjára akarsz lépni, akkor a nő menjen pszichológushoz, kezeljék, te meg kerüld el addig amíg gyógyul. Bár mivel mindig magával tud rántani, neked sem ártana azon elgondolkozni, hogy miért van benned ez az obszesszív ragaszkodás.
Csak egészséges pszichével érdemes kapcsolatot kezdeni, mert két sérült ember csak lehúzza egymást, mint ahogy a ti esetetek is ezt bizonyítja.
(#5)
válasza:24, 25: Igazatok van, én már nem is tartom ezt párkapcsolatnak, vagyis kb. annyira, amennyire a kullancs és kutya viszonya szimbiózisnak minősül. Nekem ez a kapcsolat semmit nem ad, és lassan elöli minden maradék életkedvemet. Nem vagyok kapcsolatfüggő, csak nagyon nehezen tudok ellenállni az érzelmileg rám csimpaszkodó emberknek. Talán már írtam korábban, hogy én többször is próbáltam szakítani, de valahogy, ilyen-olyan ürügyekkel mindig visszakúszott a közelembe, észre se vettem, de már megint állandóan velem volt.
Aki magát nem érzi betegnek, az sosem megy pszichológushoz, azaz ha megy is, nem a valódi bajával, csak annak a másodlagos következményeivel, és persze ilyenkor csak átmeneti, tüneti kezelést nyújtanak neki. Aki magával sem képes őszintének lenni, az a pszichológussal se lesz az, mindig a körülményeket hibáztatja, amiért elmenekülnek az emberek a közeléből, vagy amiért gyűlöli a világot.
Nem, egyáltalán nem vagyok aszex, bár ő már olyan szinten elvette az erotikától a kedvemet, hogy lassan azzá válok, ha nem lépek le sürgősen. Őelőtte a barátnőim totál odavoltak mindenért, amit együtt műveltünk, legyen az erotika, közös programok, beszélgetések, imádták az önzetlenségemet, az irántuk érzett rajongásomat, ami teljesen automatikusan működött, nem kellett erőltetni.
Neki mintha az lenne a célja, hogy kiszívja az utolsó csepp életörömömet, hogy olyanná váljak, mint ő, és abban bízik, hogy amikor már semmi erőm nem marad, csak egy életunt, kókadt zombi leszek, akkor könnyebb lesz maga mellett tartania örökre.
De pont a napokban annyira ellenszenvesen viselkedett, hogy ez lendületet adott az elmenekülésre. Nem velem, másokkal. Amikor egy idős nő rosszul lett mellettünk egy boltban, fel se merült benne, hogy segítsünk neki, vagy megkérdezzük, mi a baja, csak nyavalygott, hogy nincs kedve ezt a kínlódást nézni, miért nem máshol döglődik az a nő inkább. Ebből látom, mennyi empátia van benne. Rettentően megundorodtam tőle, mert én mindig segítek azoknak, akik tényleg rászorulnak, de ő még engem is megfékez. Ezt a jeges, önző, gusztustalan viselkedést nem tudom tovább elviselni a közelemben, az ilyen hadd öregedjen magányosan, a gyűlöletében fortyogva.
válasza:#26:
Nem próbáltál más nők felé nyitni?
Miért tud ő mindig visszaédesgetni magához?
Nincs más nő aki felkeltette volna az érdeklődésedet?
Mert ha lenne akkor nem erre a csajra fókuszálnál, látnád a különbséget. Vagyis ha voltak kapcsolataid akkor láthatod hogy nem ez a normális. Csak akkor meg nem értem ha neked ez nem jó akkor miért vagy vele?
Valahogy el kellene tőle távolodnod és nyitni más nők felé.
De sok férfi ha egyedül van, akkor beéri a rosszal is mondván, hogy ez is jobb mint a semmi.
Becsüld meg magad annyira hogy nem maradsz benne egy olyan "kapcsolatban" ami nem méltó hozzád, nem jelent neked örömet.
Tudod Esterházy Péter mondta hogy: "Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá."
27: Dehogynem. Amikor korábban párszor úgy tűnt, sikeresen, békésen és barátságosan szakítottam vele, neten megismerkedtem nagyon szimpatikus, izgalmas, csinos nőkkel, párszor találkoztam is némelyikükkel, de ilyenkor általában "meglepő módon" valami vészhelyzet miatt visszazuhant rám a frissen kitett nőm. Valami betegség, vagy olyan ügy, amit csak én tudok megoldani, vagy a kétségbe esett zokogás, hogy mennyire hiányzom. Ezek minden új csírát elsöpötrek, valahogy nem tudtam kegyetlenül elküldeni a francba, mentem és segítettem neki, erre persze újra rám tekerte a pókfonalát, egyre vastagabb rétegben, láncolatban jöttek az újabb okok, miért maradjak még egy kicsit vele.
Ezt az Esterházy mondást ismertem, csak nem tudtam, hogy tőle származik.
Én nem vagyok tipikus férfi abban a tekintetben, hogy tök jól elvagyok egyedül is, sosem azért maradtam benne egy kapcsolatban, mert féltem a magánytól. Kifejezetten szeretek egyedül lenni, de ha van olyan nő, akivel közös a hullámhossz, akkor feladok egy részt a magányomból miatta. Viszont az ilyen romboló, parazitikus kapcsolatokból úgy tűnik, nem lehet szép szóval kihátrálni. Marad a kullancs-csipesz...
válasza:Nem tudom hány éves vagy kérdező, de vagy még fiatal vagy és tapasztalatlan, vagy nagy szíved van és meg vagy áldva egy jó nagy adag empátiával! :D
Én már idősebb vagyok (40+), kitakarítottam minden mérgező embert az életemből (munka+magánélet), persze így alig maradt valaki. :)
Nem szabad hagyni hogy használjon bárki is, mert egy idő után ami jó volt az életedben az is elromlik, mert lehúz a másik. Így van ez a rokonokkal is. Kapcsolat megszüntet és nyugi van! :)
Ne hagyd hogy behálózzon a pók, főleg ne a fekete özvegy!
Én is volt hogy utólag elképedtem magamon hogy mit meg nem tettem másoknak, amire utólag jöttem rá hogy nem kellett volna. Ma már kétszer is meggondolom hogy legyek e empatikus vagy hagyjam a fenébe az egészet.
Csúnya dolog de kimondom, ha te nem nyersz csak vesztesz azzal. hogy a másik jelen van az életedben akkor ki kell zárnod őt. Nem anyagilag gondolom hanem érzelmileg, mentálisan.
Ha két egészséges pszichével rendelkező ember együtt jól tudja érezni magát, akkor nyert ügyük van, mert "feltöltődnek" egymástól. De ha az egyik nincs jó pszichés állapotban akkor csak lehúzza, leszívja a másik energiáját, lelki tartalékait (energiavámpír). És ezt nem szabad hagyni!
válasza:"De pont a napokban annyira ellenszenvesen viselkedett, hogy ez lendületet adott az elmenekülésre. Nem velem, másokkal. Amikor egy idős nő rosszul lett mellettünk egy boltban, fel se merült benne, hogy segítsünk neki, vagy megkérdezzük, mi a baja, csak nyavalygott, hogy nincs kedve ezt a kínlódást nézni, miért nem máshol döglődik az a nő inkább. Ebből látom, mennyi empátia van benne. Rettentően megundorodtam tőle, mert én mindig segítek azoknak, akik tényleg rászorulnak, de ő még engem is megfékez. Ezt a jeges, önző, gusztustalan viselkedést nem tudom tovább elviselni a közelemben, az ilyen hadd öregedjen magányosan, a gyűlöletében fortyogva."
Hu ez nagyon gáz. Majd azért mondd meg neki ha elhagyod, hogy pl ilyen személyiségegyek amik nem passzolnak a tiédhez. Mondd meg neki épp elég férfi van aki olyan mint ő, válogasson közülük kedvére. Vagy az is lehet hogy idővel majd magábaszáll, bár azt kétlem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!