Miért ekkora tragédia az, hogy hízott pár kilót? Miért kell ezért távolságot tartania? Mit csináljak vele?

Minden más testrészét is szoktam puszilgatni, simogatni, nem erről van szó. De azért a has elég nagy terület, elkerülhetetlen helyen van. Az is zavarja, ha öleléskor hozzáérek, ami azért elég elkerülhetetlen, ha mondjuk alszunk együtt, tudod, kis kifli-nagy kifli, ölelgetném hátulról, de nem lehet normálisan, mert igazgatja a kezemet, hogy jujj, csak a hasához ne érjek, mert mi van, ha megundorodom tőle.

Konkrétan kimondja, hogy nem azért utasítja el, mert neki rossz érzés, hanem, hogy én ne undorodjak tőle. Eddig hagyta, hogy ha menstruál, görcsöl a hasa, akkor simizzem, mondjuk ha órákig sorozatot nézünk, akkor épp órákig is, jól esett neki. Most ha megkérdezem, akkor nemet mond rá, megkérdezem, hogy de nem esne jól neki, erre közli, hogy de, nagyon jól esne neki, de nem akarja, hogy undorítónak találjam őt, ezért inkább ne.

Azt meg nem értem, hogy miért lennék gyengeelméjű. Szeretném ha a barátnőm, akit imádok, jól érezné magát a bőrében, nem utasítaná el azt, amit eddig is szeretett, most is szeretne, csak azért mert azon retteg, hogy megundorodom tőle.

Még csak indokolt sem lenne leadnia azt az öt kilót egészségügyi szempontból sem. Teljesen normális a súlya, eddig is a normál alsó határán volt.

#4 De nem akarom hozzásegíteni ahhoz, ami előtte volt, az orvos is szóvá tette neki, hogy az a 47 kiló kicsit kezd kevés lenni a 165 centihez. Azért 52 kilóval ne legyen már olyan gond, hogy ő kövér, meg gusztustalan, mert objektív tény, hogy nem az.

Oké, előtte is vonzónak találtam, de szeretném, ha egészséges is lenne, fizikailag meg lelkileg is.

#7 Nem hiszem, hogy erőszakos lennék. Volt a kapcsolatunkban egy megszokás, tudtam, hogy mi az, amit szabad, jól esik neki. Most viszont elutasítja, majd közli velem, hogy jól esne neki most, de mi van ha így nem tetszene nekem... Elég nehéz így leszokni arról, ami megszokássá vált, és tudom, hogy szerette, meg amúgy most is azt mondja, hogy szeretné. Ha valamire azt mondja, hogy ne csináljam, akkor leállok, próbálom megérteni az érzéseit, kérdezgetem, hogy akkor mit csináljak, mi esne jól neki. Az alvós példánál maradva, ő szereti azt a pozíciót, ha közben hátulról ölelgetem, szorosan magamhoz húzom, de mégis hova a fracba tegyem a kezemet? Takarón kívülre ne, mert szeretné, ha simizném alvás előtt, ha alvás a szándék nyilván nem a mellét fogom fogdosni...

Nála inkább azt érzem(mivel ezt mondja), hogy attól fél, hogy ha nem néz ki "elég jól", akkor elhagyom, csúnya dolgokat fogok neki mondani. Korábban másoktól ezt tapasztalta.

Egyáltalán hogy kéne támogatnom? Csak azt írod, hogy erőszakos vagyok meg érzéketlen szerinted. Szerintem ez így nem fair, legalább mondhatnál valamit, hogy akkor mégis mit csináljak.