Lányok ti miért nem buktok boldogtalan, depressziós férfiakra, akik arra várnak, hogy megszeressék őket? Nektek miért csak az ilyen boldog, állandóan jókedvű férfi kell?

A kérdezőhöz hasonló primitív, önhibájukból magányos, agresszív emberek azok, akik egyszercsak elkezdenek lövöldözni a tömegre. Csak úgy, mert mások boldogok, szerelmesek, szépek, ápoltak, jó munkájuk van, sokat keresnek, műveltek, jártasak valamilyen sportban, jól táncolnak, érdekes témákról beszélgetnek... Persze egyszerűbb otthon ülni és vergődni, mint felemelni a segged és tenni valamit, megdolgozni nem akarsz a sikerért, de mások boldogsága nagyon zavar, mert azt hiszed a dolgok csak úgy az ember ölébe hullanak. Hát nem, a siker mögött kemény munka áll, legyen szó a helyesírásról, vagy az izmos testről, nyelvvizsgáról, sőt lelki egyensúlyról. Azt képzelted, hogy a pszichológus majd meggyógyít? Tévedsz, neked kell megoldani a problémáidat, a pszichológus dolga mindössze annyi, hogy megfelelő kérdésekkel rávezessen arra, hogy belásd, mit tettél idáig rosszul, min kellene változtatnod, de sem gondolkodni, sem cselekedni nem tud helyetted.

Másik téma: gondold már végig, hogy mit nyújthatnál te egy nőnek? Agresszív vagy, talán depressziós, szókincsed alapján nem sok könyvet olvastál, nincs hobbid, nem érdeklődsz semmi iránt, egyszóval üres vagy! Szerinted kinek kell ez? El szoktál járni szabadidődben valahová, vagy csak otthon keseregsz, hogy NEKED milyen nehéz az élet? Képzeld, a legtöbb embernek van valami igazán súlyos problémája, de veled ellentétben nem másoktól várják a megoldást. Fetrenghetsz még a padlón, miközben másokra irigykedsz, de akkor nem változtathatsz semmin, magányos és boldogtalan maradsz, de bármikor dönthetsz úgy, hogy panaszkodás helyett tenni fogsz valamit a céljaidért.

Látod, pont erről beszélek "nincs olyan társaságom"

azt hiszed másokhoz bekopogtatott bárki, hogy barátkozzanak vele? A haveri kör sem csak úgy "lesz", ezért is meg kell dolgozni! Amikor munkáról és tanulásról írtam, akkor ilyesmikre gondoltam, mindenért tenni kell valamit, a barátság kialakulásáért is. Mindegy, te ezt úgysem fogod megérteni, olyan fejletlen az érzelmi intelligenciád. Akkor hát további kellemes panaszkodást, meg is értem, ha szenvedsz egyedül, hiszen ritka kellemetlen társaság vagy.