Ilyen helyzetben mi a legjobb amit tehetek?

5 éve vagyunk együtt a párommal,1 éve együtt is élünk az ő szüleinél.

Ezzel mindenki tisztában van,hogy szülőkkel élni egy fedél alatt nem jó(vagy a kapcsolatra megy rá,vagy tönkretesz idegileg).

Eleinte nagyon rossz volt,bekerültem egy megszokott családba,alkalmazkodnom kellett,ez eddig mind rendben van,de a minden napi piszkálódások.Ezek szörnyűek!Ha csináltam az volt a baj,ha nem akkor pedig az.

Semmi sem volt jó.

Anyósom mindenbe talált kifogást,persze nem mondta meg szemtől-szembe nekem,vagy dörmögött az orra alatt,vagy a páromnak mondta.

És a párom persze nem védett meg,nem nagyon akart mellém állni.

Mostanra valamilyen szinten rendeződött a dolog.

Nem vagyok már annyira gátlásos itt,mint az elején,joban merek bármihez nyúlni.

Csak az a helyzet áll most fönt,hogy ezelőtt úgy 3-4 hónappal apósom mondta a páromnak,hogy tavaszra venne nekünk házat,és menjünk külön.Persze ezt úgy értem el,hogy a páromnak mondtam,hogy nem bírom ezt az együtt élést a szüleivel,így a párom mondta az apjának,hogy szeretnénk különmenni.

Volt 1 ház ami oké is lett volna,de azt megvette valaki más,most van egy másik ház ami jó lenne,rá is kérdezett a párom apja a tulajtól,hogy ne-e akarná eladni.

A válasz az volt rá,hogy míg él az öreg néni addig nem.Hiába nem lakik benne senki.

Ez érthetőm,az öregek ragaszkodnak a házukhoz.

A páromon nem látom azt a nagy odaadást a felé,hogy külön legyünk,neki ez így kényelmes,hogy együtt élünk,én mentem oda lakni,semmire nincs gondja,nem kell pénzt adnia semmiért.A szülei anyagilag nagyon jól állnak,tényleg tőlünk sem kérnek semmit a számlákra,nem hagyják,hogy bármiért is pénzt adjunk.Ez rendes tőlük.

5 éve vagyunk együtt,és egyre jobban érzem azt,hogy a párom nem akar ennél többet.

Ha felhozom neki ezt a költözés témát,akkor a válasza az,hogy "majd".

Úgy érzem,hogy csak hitegetve vagyok,eljegyzés még nem volt.Én azt is szeretném.

De ő még nem,azt mondja nincs kedve eljegyezni még.

Nem értem akkor hogy mit akar.

És mondja nekem,hogy ha véletlenül besikerülne egy baba,lehet elvetetném,mert ő még nem akar.

Na ez az ami nagyon szíven ütött,oké én is belátom,hogy fiatalok vagyunk még,de ki hogy látja ezt.

Én 23 éves vagyok,a párom 26.

Abba nem gondol bele,hogy ha elvetetném,akkor lehet később meg mikor babát szeretnénk már nem lehetne az abortusz miatt.

Ezek miatt érzem azt,hogy nem akar velem ennél többet mint ami jelenleg van.

Én nem csak egy szimpla barátnő akarok lenni,aki lefekszik mellé este,felkel mellette reggel,kielégíti a vágyait.

Holott ő szinte semmit nem nyújt nekem,ha én kérek tőle valamit,pl h masszírozzon meg,vagy hasonló..ó most nem el vagyok fáradva,nincs kedve.