Szerintetek lehet egészséges lelkületű egy olyan ember, aki mindig egyik kapcsolatból a másikba lép át, sosem tud kb. egy hetet se egyedül lenni?

Én lány vagyok, de nekem is így alakult. Egyik kapcsolat végén léptem az újba.

Sokat gondolkoztam ezen én is, bevallom,a lelkiismeretem is furdalt, hogy milyen vagyok már.

Aztán rájöttem, hogy az történik, hogy a régi kapcsolat megromlott már, és minden erőfeszítésem hiába volt, az ex nem volt nyitott a problémamegoldásra, úgy pedig nem megy.

Fokozatosan eltávolodtunk, egyre többször küldött el magától azzal, hogy egyedül akar lenni, hagyjam békén, nem akar velem lenni. Persze amikor felvetettem, hogy akkor fejezzük be az egészet, könyörgött, hogy de ne...

Így aztán egyre többször jelentem meg a baráti társaságban nélküle, hiszen ha kitette otthonról a szűröm, mihez kezdhettem volna? Mentem a barátokhoz. Itt ismertem meg a következőt, akivel semmi nem történt a szakításig (ez elég hosszú idő volt, több, mint fél év), de első perctől vonzódtunk egymáshoz. Amikor végképp tarthatatlan lett a helyzet, kiléptem a régi kapcsolatból.

Nem tudom.

Lehet.

Bár amikor benne vagyok egy kapcsolatban, akkor sokkal kevésbé függök, mint az átlag, nem várom el a napi x telefont/sms-t, nem kell beszámolni minden lépésről stb.

Én mostmár elintézem azzal, hogy ez egyszerűen így alakult. Nehezen dobok el valakit, akivel szerettük egymást, mert mindig meg akarom adni az n+1. esélyt is, akkor is, amikor már nincs mire.