Jogosan érzem sértve magamat?

Párommal csak hétvégente tudunk találkozni, így a hétköznapokra marad a telefon/email.

Tegnap délelőtt írtam neki egy szomorú hangvételű levelet, mert éppen nagyon magam alatt voltam (nagyon ritkán vagyok rosszkedvű, de most több dolog is összejött). Írtam is neki, hogy írjon valami szépet, mert szükségem lett volna rá. Nem kaptam választ, de munka után (du 4) felhívott telefonon. Azt hittem, hogy akkor inkább szóban akarja elmondani a véleményét és egy kis lelket önteni belém. De nem, még csak meg sem említette azt, hogy én mit írtam neki. Ellenben elkezdett sajnálkozni, hogy képzeljem el, elhagyta az igazolványát. És akkor elmesélte a sztorit, hogy hol volt és hogy valószínűleg ott esett ki stbstb. Erre én nyugtattam őt, hogy nézze át még egyszer a kocsit, holnap pedig menjen vissza oda ahol volt, hátha bevitték az adott üzletbe (ami a beszélgetésünk időpontjában már zárva volt). Aztán azzal is megpróbáltam nyugtatni, hogy nem történt semmi, előfordul az ilyen, kár idegeskedni.

Ez után ő le is tette a telefont (hiába vártam, hogy rátérjünk az én problémámra), és csak este fél 10kor írt emailt ezzel a szöveggel, idézem: "nem akarsz felvidítani? vagy kölcsönösen?"

Én erre nemleges választ adtam, mivel igazán bántott, hogy egy délelőtt írt "segélykérő" üzenetemre ennyire b...ik reagálni és hogy még mindig magával van elfoglalva, hogy az ő lelkét kéne ápolni, csak mert elhagyta az igazolványát....

Most írt emailt, hogy megtalálta és érdeklődik, hogy miért is voltam tegnap szomorú.

Ti erre hogyan reagálnátok? Engem baromira bánt, hogy tegnap egész nap nem került szóba az én problémám, vagy max este 10kor, amikor fel akart hívni skypeon. És az is bánt, hogy most meg úgy csinál, mintha mi sem történt volna és visszatér arra, amit én már legalább 24 órája írtam.