Hatalmasat hibáztam, és most,4 évvel később jöttem rá. Teljesen depressziós vagyok azóta. Mit tegyek?

5 éve költöztünk ki az édesanyámmal Athénba, mert kapott egy állást. Egy éve már, hogy hazajöttünk, de semmi értelme nem volt. Kidobtam azt, aki értelmet adott az egész életemnek.

Szóval mikor megtudtam, hogy utazunk, azonnal elmondtam a barátnőmnek, aki ekkor már 15 hónapja velem volt. Borzasztóan sírt, életem egyik legfájdalmasabb pillanata volt. Megígérte nekem, hogy várni fog rám, akár örökké is. Megegyeztünk, hogy minden nap felhívom, és emailben tartani fogjuk a kapcsolatot.

Amikor elkezdtem az ottani gimit, nagyon sok lány oda volt az akcentusomért, én meg - idióta kamasz fejjel - a gyönyörű melleikért, és nagyon élveztem, ahogy flörtölgetnek velem.. Egyre kevesebb levelet küldtem a barátnőmnek, talán egyszer néztem meg a postafiókom októberben, körülbelül 50 email-em volt, és egyszer sem hívtam fel. Nem voltam már szerelmes.

Egy ebédszünetben az egyik lány behívott az iskola vécéjébe, és megtörtént a dolog. Elkezdtünk "járni", nagyon boldog voltam, hogy enyém a suli legszebb nője. De pár nappal később a jelenlétemben vadul megcsókolt egy másik fiút, aki a smaci után hadart valamit, aztán szétverte az arcom. Bevittek a sürgősségire, kitört pár fogam, összevarrták a sebeim. Anyu azonnal bejött hozzám, és közölte, hogy holnap hazamegyünk a téli szünet idejére.

Amikor hazaértünk, a barátnőm várt, és kemény undorral csókoltam meg. Azonnal sírva fakadt. Én pedig egyre bunkóbb voltam vele, és kidobtam. Amikor véglegesen hazajöttünk, éltem tovább az életem, nagyon sok barátnőm volt, de rájöttem, hogy csakis ő kell nekem. Minden este miatta sírok, nagyon hiányzik, de ezek után félek bevallani neki az érzelmeim. Segítsetek!:(