Mit tehetnék? 28 éves cigánylány vagyok. Mindenki szerint szép vagyok, kedves, huoros, okos.

Ugyan, kedves Kérdező...számos cigány fiatalt ismerek (köztük kedves barátnőm két fiát is), akik karakteresen szépek, ind vonásúak, barna bőrűek és tanultak, műveltek, kedvesek, normakövetőek (a családjaik is) - és soha, de soha semmi gondjuk nem volt sem a közösségbe való beilleszkedéssel, sem a párválasztással, mert többségi életmódot élnek, felelősen gondolkodnak, tehát: magyarok. Cigány származású, teljes értékű magyarok, akiket a környezetük is így tart számon. Barátnőm kisebbik fiának (két diplomás mérnök) most egy hónapos a kisfia, akit a magyar-magyar:-) párjával együtt (ő is diplomás) alig várt már.

Egyszerűen nem igaz, hogy a barna bőrszínéért megkülönböztetnék a tisztességes, jogkövető cigány származású magyar embert (nekem már az általános iskolában voltak cigány származású tanáraim, a tantestület becsült tagjai: X Tanár Úr, Y Tanár Úr..)

Ilyenről szó sincs.

Hidd el, nem csak te nem találtál még magadhoz illő társat: a korosztályodban sokan keresik még az "igazit", akire TE is rá fogsz lelni, csak ne hidd, hogy az eddigi sikertelen keresésnek a származásod az oka. Teljes rokonszenvvel mondom: erős önbizalomma, derűsen előre!:-)

Meggyőződésem, hogy nem a származásod miatt vagy magányos. A húszas éveim végén én is egyedül voltam évekig, nem akart összejönni egyetlen normális párkapcsolat sem. A férjemet harmincegy évesen ismertem meg.

Nem könnyű a késői huszonéves korban párt találni, aki tartós kapcsolatra alkalmas (férfi), az általában már elkelt, a többi meg csak vadászgat.