Nálatok is gond a kevés szex?

Sajnos én is ugyanebben a cipőben vagyok, mint Te kérdező. A baj az, hogy én 20/L vagyok, ő pedig 26/F, lassan 5 éve leszünk együtt. Mi a nagy távolság miatt nem tudunk annyit, de ha sokat is vagyunk együtt, nem érzem azt, h egymásnak eshetnénk és hű de jó lenne. Neki én vagyok az első komoly kapcsolata, kb 3x szexelt életében előtte. Őt se érdekli semmi olvasgatmány, nem igazán néz utána dolgoknak, míg én szeretek szexről olvasni. Sokat fantáziálok, ő nem. Legalábbis nekem nem mond soha semmit. Pedig kértem, hogy ha bármi van a fejében mondja ki és csináljuk, ne nekem kelljen már mindent kitalálni!

Ezt csinálom évek óta, nekem is elmegy a kedvem a kezdeményezéstől, meg magától az egésztől. Mondjuk nálunk annyi a különbség, hogy én oda- meg vissza vagyok az orális szexért és ő is, ki is tudok elégülni. A szex nem megy valahogy... az évek alatt az nekem is kikristályosodott, hogy bizony ez nem fog változni. :( Csak nagyon szeretem és "igazságtalannak" tartanám a szakítást ilyenért.

Úgy csinálnak az emberek, mintha a szex olyan lenne mint az evés-ivás. Mintha meghalnának ha 1 nap kimaradna. Vicc. Az élet nem csak arról szól, hogy minden nap úgy dugjunk,mint ahogy a lábunkat megmossuk, különben sz.ar lesz a kapcsolat. Nem a szex mennyisége határozza meg azt, hogy jó-e tartós-e a kapcsolatunk vagy sem. Akinél igen...azt csak sajnálni tudom. Tényleg. Őszintén. Mert persze jó és élvezetes összebújni azzal akit szeretünk...jót tesz testünknek, lelkünknek. De lassan már verseny lesz ebből. Ki van fordulva magából a világ. Ez a rész is. Nálunk pl. havi 1x van. Van, hogy még annyi sem. És mégis elég mindkettőnknek. Soha nem csaltunk, eszünkben sincs. 11 éve boldogan élünk.

Tényleg nem értem, hogy miért kellene minden nap szexelni egy párnak....mit pótolnak a szexxel ezek az emberek? Mit kompenzálnak? Mert aki ennyire rá van állva, az valamit nagyon nem kap, ezért van annyira rácuppanva. Kevés az öröm az életében? Nem talál más módot rá? Kevés amit a párjától kap? Csak akkor érzi hogy szeretik, ha minden nap szexelnek vele? Szóval értitek? Ez valahol nagyon el van ba.szva. Nekem ez a meglátásom.

OFF

ma 11:39

Nem akarlak megsérteni, de most érzelmi sérültnek tituláltad azokat, akiknek magasabb a libidójuk.Remélem ezt nem gondoltad teljesen át.

Szerintem éppen ez az érdekes az emberekben, hogy annyifélék vagyunk, minden téren (persze azért egészséges kereteken belül). Le kéne szokni erről a "ha nem úgy gondolkodik, mint én, akkor biztosan valami baja van" dolgoról.

ON

Kérdező, nagyon sajnálom, de én attól tartok a helyzet nem fog változni. Neked kell mérlegeled, emiatt szakítanál-e. Még annyit szeretnék kérdezni, ha próbálkozol, akkor elutasít? Hogyan, mivel? Vagy nem is próbálkozol? Ő kezdeményez legalább nagyon néha?

Aki szexel, nem pótol.

Ez fizikai szükséglet és nem mellesleg lelkileg is közelebb hozhat.

Nem elfelejtendő az sem, hogy ezek a szükségletek személyiségfüggők.

Ha két olyan ember találkozik akiknek megegyeznek a szükségleteik, szerencsések. Ha nem, vagy kompromisszumot kötnek vagy mást keresnek.

Nálunk én vagyok a nő, én kívánósabb vagyok mint a párom, minden nap tudnék együtt lenni vele, neki heti 3 elég. De nem baj, van, hogy meghozom hozzá a kedvét vagy pedig ha látom, hogy nagyon fáradt, akkor hagyom inkább.

Én valamennyire egyetértek a #23-as válaszolóval.

Azért a szex szerintem egyáltalán nem olyan fizikai szükséglet, mint az evés, az ivás, az alvás vagy a levegővétel. Ezek nélkül nem lehet meglenni, de a szex nem létszükséglet. Én pl. 19 éves voltam (sőt, három hét híján majdnem 20), amikor elveszítettem a szüzességemet. Lám, le tudtam élni közel 20 évet szex nélkül - ugyanez nem ment volna evés és alvás nélkül. :)

A szex ettől függetlenül persze egy nagyon kellemes, jó és nagyon élvezetes dolog, erősítheti az intimitás és az összetartozás érzését a szeretett személlyel. Én is nagyon szeretek ágyba bújni a kedvesemmel, habár nálunk se olyan sűrű (havi 2-3 alkalom), de elvagyok így.

Viszont csak emiatt szakítani...? Hát, nem tudom. Ha ezen kívül minden más rendben van, valóban megér ennyit egy kiadós hancúrozás? Akinek pedig erre a válasza igen, az szerette egyáltalán valaha a párját?

Szóval én értem, miről ír a #23-as, még ha egy kicsit ki is sarkította a dolgot, de alapjaiban véve én is úgy gondolom, hogy ezen nem szabadna múlnia egy egyébként kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatnak. (Egyébként ha ez tényleg ennyire fontos, van kezetek is, nem?) Mindenre van megoldás, csak meg kell találni. :)

A mai társadalom egyre inkább elcsúszik ebbe a "ha nem működik valami, dobd el és vegyél egy újat" irányba, tipikus fogyasztói társadalomban élünk, nem megjavítani próbáljuk azt, ami elromlik, hanem inkább elhajítjuk és egy másikat, újat, jobbat szerezni helyette.

40/N

15 év boldog házasság (azzal a férfival, aki annak idején 19 éves koromban elvette a szüzességemet :))