Hogyan értessem meg a pasimmal, hogy nem szeretnék magassarkút hordani?

Virulok ezen a kórházas öltönyösségen :D

Hát igen, ha mindig nett és fitt külsőt vár el az ember, hamar kiábrándulhat pl egy hányós fosós hétvége alatt a társából.

# 22: ez azért sarkítás. Nem a MINDIG-en van a hangsúly, hanem hogy megismerek valakit valahogyan, és itt nem is csak a külső a lényeg, hanem egy adott stílust, értékrendet képvisel, ami számomra vonzó.

Természetesen felnőtt ember tisztában van azzal, hogy különböző helyzetekben az emberek másmilyenek, de azért mindenkinek van egy irányadó stílusa.

Természetesen mindenkinek mások az egyéni preferenciái, van, akinek a nőies öltözködés jön be, van, akinek a sportos, és hát a slampos punk csajokhoz is vonzódnak páran. A lényeg az, hogy egy összhatáshoz vonzódunk, amiben meghatározó az egyén stílusa. Tudván, hogy a kosztümös csajszi éjjel nem fog kosztümöt hordani, sőt, strandra sem, de attól még ő a "kosztümös" marad.

Adott esetben szerencsétlen pasi vonzódik a magassarkús nőcihez, neki ez az ideálja. Vele randizik, neki udvarol. Aztán pár randi után kiderül, hogy a magassarkús nőci nem is magassarkús, sőt, soha a büdös életben nem is akar az lenni. Hát még szép, hogy csalódott!

Ez olyan, mintha beleszeretnénk egy gyönyörű barna szempárba, aztán két randi után az illető kivenné a színezett kontaktlencsét, és közölné, hogy a szeme valójában zöld, és soha többé nem lesz barna.

Természetesen nem gondolom, hogy a barna szempárba szeret bele bárki, de fontos tényező a vonzalomban!

Ezért nem érdemes másnak mutatni magunkat, mint amilyenek vagyunk, mert soha nem tudhatjuk, hogy a másik milyen tulajdonságunkba szeret bele!

Én az exemmel jártam így: amikor megismerkedtünk, épp úgy alakult az életem, hogy napi rendszerességgel űztem egy bizonyos hobbit. Nem volt amúgy része az életemnek, csak akkor éppen úgy adódott, hogy volt rá lehetőségem. Később, amikor ez a lehetőség már nem volt, abbahagytam. Az exem pedig végtelenül csalódott volt, mert utólag elmondta, hogy ezt a dolgot találta bennem a leginkább vonzónak. Rosszul esett, mert tudtam, hogy én nem vagyok ilyen, nem is érzem úgy, hogy átvertem volna, mégis ez a félreértés komoly törést okozott a kapcsolatunkban. Nem amiatt mentünk szét, de ez is szerepet játszott benne, mert úgy éreztem, akkor nem maradt bennem más, amit vonzónak talál, és ő is csalódott volt, hogy nem az a nő vagyok, akinek hitt. Sajnos az ilyesmit nem lehet irányítani, a vonzalom vagy van, vagy nincs.

#21-es, ezt mire érted: " mindkettotok vagya teljesul."

én nem olvastam a kérdező vágyairól semmit.

De továbbra is azt tanácsolom neki, hogy hajtsa el a pasit, ha nem tartja nőnek, csak valamiféle cipőben, vagy szemfestékkel, vagy bármi ilyen lényegtelen izé használatával.

# 25: A kérdező vágya éppen az, hogy nőiesnek és szexinek tartsa a párja.

Gondolom, te otthon szakadt melegítőben ülve várod, hogy fogadjanak el úgy, ahogy vagy, sőt, tartsanak szexinek...

Egy kapcsolatért igenis dolgozni kell, mindkét félnek. Igen, jólesik, ha elfogad úgy a párom, ahogy vagyok, kócosan is, betegen is, akárhogy is, de azért a fenébe is, szeretem, ezért én is szeretnék neki a kedvébe járni, örömet okozni neki, és ha ezek után még dicsér, bókol, alaposan gerincre vág, és jelzi, hogy mennyire kívánatosnak tart, az azért nekem sem olyan szörnyű érzés...

Persze, várhatom mamabugyiban is az udvarlást, de azért én bizony fel szoktam venni a fűzőt is... Valahogy jót tesz a kapcsolatunknak, én azt vettem észre. (Félreértés ne essék, nem a párom várja el, nekem van rá igényem.)

# 27: ez is lehet a vágya, de akkor nem a megfelelő partnerrel van. Akkor ezt kell tudomásul venni, és olyan keresni, akinek nem fontos szempont.

Példának okáért: én egy enyhén teltebb nő vagyok, eszem ágában nem volt olyan férfival összejönni, aki a vékonyakhoz vonzódik, mert tudtam, hogy ő sose találna elég szexinek és vonzónak. A saját, jól felfogott érdekemben olyan társat választottam, akit kimondottan felizgatnak a gömbölyded formák, így mindenki jól járt.

Azzal kezdtem: nem jönnék össze olyannal, aki számára a magassarkú vonzó. Eszembe nem jutna első randin úgy öltözni, amilyen nem vagyok. És a társamtól sem várnám el, hogy változtassa meg az ízlését miattam, még csak nem is haragudnék rá, ha nem tudná megváltoztatni (én sem tudnám az enyémet). Tudomásul venném, hogy nem férek bele az ő preferenciáiba, de attól én még értékes és szerethető vagyok, és olyan társat keresnék, aki azt értékeli, amilyen vagyok.

#26!

"várod, hogy fogadjanak el úgy, ahogy vagy," - pontosan ezt várom, mert szeretjük egymást.

Ha egy pasi csak bizonyos féle cipőben tartja nőnek a nőt, akkor azt le kell selejtezni.

És a fűző a te igényed, ezt meg elvárná a pasija, mert különben nem tartja nőnek.

Tenni kell egy kapcsolatért, de ez nem kapcsolat, ez visszaélés.

És tényleg ott a törött boka ügye.. ne hagyjuk ki azt se.

Mi lenne, ha a magassarkút csak szexhez vennéd fel, otthon? Azzal nem lenne elégedett, nem lenne jó kompromisszum?

Amúgy tényleg nem fest jó képet a barátodról, hogy a véleményedet így figyelmen kívül hagyja. De neked kell érezned, hogy kellőképp figyelembe vesz-e. Meg kell értenie, hogy a nokád miatt nem fogsz abban járni. Képes ezt megérteni és elfogadni?