Titeket szokott zavarni a párotokhoz képesti magasságotok?

ja,én veszem fel a magassarkút:XD

viccen kívül,ki a fenét érdekel,ha boldogok vagyunk egymással?

Én szeretem, 3 centivel magasabb nálam a párom (én: 167 cm, ő (ffi): 170 cm).

Nem kell lábujjhegyen billegnem, hanem simán odahajolok és megcsókolom. + Alapból fenyegetőnek látom a fölém tornyosuló embereket (tudom, hogy marhaság).

Ritkán hordok magassarkút (bár a téli csizmám pont az, kb 7 centis sarokkal), de sose zavart se engem, se őt.

Állítólag az exe még nála is magasabb volt, nincs kisebbségi komplexusa.

Mi számít alacsonynak? 175 centi? Mert akkor én alacsony vagyok. Most is egy olyan lánnyal ismerkedek aki kb akkora mint én és eddig szinte az összes barátnőmnél ez volt. Engem -nem írom, hogy sose mert amíg nem értem el a 170-et nagyon zavart- annyira nem zavart a magasságom én ilyen vagyok. Ilyen tök átlagos 180 valamennyi nem lennék, viszont 195+ azt kipróbálnám milyen :D

Én azzal "ellensúlyozom" bár nincs mit ellensúlyozni mivel ilyen vagyok és kész, hogy szerencsére nagyon szíp pofájú gyerek vagyok ami annyira nem az én érdemem viszont ügyelek a megjelenésemre és sokat foglalkozok magammal a testem is kb hibátlan lett szóval ha elhagynám magam, rosszul öltözködnék elhíznék talán átlag alatti is lennék, így viszont szinte az összes nő megnéz kortól függetlenül.

Az meg, hogy nekem olyan önbizalmam van amilyen szintén magamnak köszönhetem mivel semmi nem hullott az ölembe főleg az önbizalom és bizony egy időbe nekem is lett volna okom szorongani de már nagyon fiatalon rájöttem, hogy vagy szembenézek a félelmeimmel és nehézségekkel vagy beletörődök és korlátokat állítok magam elé. Ez nem a magassághoz kapcsolódik közvetlenül, az önbizalom nagyon összetett dolog. Emiatt amit írtam én már kis szotyip*cs koromba is odaslattyogtam a fullos és idősebb lányokhoz tenni a szépet és akár hiszed akár nem mindegyiknek tetszett, hogy oda mertem menni amikor a korukbeli macsó srácok is csak szemezgettek max. Nem mondom, hogy nagyon összejöttek a dolgok általában persze néha jól jártam, de az, hogy én akkor úgy oda mertem menni a mai napig szerintem rányomja a bélyegét a személyiségemre pozitív értelemben. Nyilván ezekután nincs olyan nő akitől én megijednék.

Persze vagy leírják, hogy a magasság a legfontosabb vagy azt, hogy egyáltalán nem számít. Egyik sem igaz. Nekem van 160 centis ismerősöm akinek még szintén fullos női voltak, ő tényleg nem tudom mit érez belül de tényleg, ha neki is sikerül akkor nem hiszem, hogy ezen múlna. Ja és nem gazdag mielőtt valaki ezzel jönne.

Önbizalom kérdése az egész, persze van egy ésszerű határ. 181-2 centi fölött már nem kutakodnék, mindketten jobban járunk így :D Már párszor próbáltam válaszolni ilyen kérdésekre, de sosem fogynak el, folyton előbukkannak ezek a hülyeségek :) Ha nem tudsz csajozni nem a magasságod a probléma inkább a frusztráltságod. De ezt már annyiszor leírtam én is meg mások is hátha tanulnak a monológomból de kár belétek a szó :D

Kényes téma...

Volt már 10 cenitvel alacsonyabb pasim, akkor annyira nem zavart, mert kb 3 hónapig voltunk együtt, szóval mire zavart volna szerintem, addigra szakítottunk :D

Én 180cm vagyok, mostani párom 178. Én kihúzom magamat mindig, ő görbe. Utálom, hogy nagy lónak nézek ki mellette... sose veszek fel magassarkút mellette. Alkalmi ruhához pl nekem kifejezetten csak a magassarkú tetszik, szóval nem szeretem mikor ünnepies helyre megyünk.

Ő csak néha beszól, hogy de nagy vagyok, meg hogy majd lecsíp a lábamból, de még nem akadt ki hogy magasabb vagyok

Magassarkut nem hordok, szeretem a párom zömök, erös alkatát (nem gyur, de nem pocakos), ö pedig odavan a hosszu combjaimért.

Az, hogy alacsonyabb 4-5 centivel, pont nem érdekel, mert remek ember és társ, meg szuper az ágyban. Öt sem frusztráljs egy pillanatig sem a magassága, ami fontos. :)