Nem tudok felnézni a páromra, főképp az anyagi helyzete miatt. Mit gondoltok?

Kicsit bővebben is kifejteném.

Amikor megismerkedtünk egy talpraesett, kreatív, szorgalmas, jól kereső, céltudatos férfit ismertem meg benne. Azt hittem, hogy végre megtaláltam az igazit, akivel hasonlóan gondolkodunk, hasonlóak a céljaink, akinek ugyanúgy fontos a család és a gyerek, akire mindig is vágytam... Egy olyan férfit akivel bármilyen közös programot lehet csinálni, mert elég kreatív ahhoz, hogy magától is legalább egy hétvégi programot kitaláljon. (merrefelé sétáljunk... bicajozni menjünk vagy esetleg szaunába) A jól kereső azt jelenti, hogy nettó 400 ezer Ft-ot keres. (ezt mondta!) Én nagyjából elégedett vagyok a saját keresetemmel (nettó 235 ezer Ft), ezért fontos nekem, hogy a párom is 250-300 ezer Ft körül keressen, hogy a jövőt biztosítani lehessen. Házat venni, kocsit fenntartani, gyerekeket tervezni, évente egyszer elmenni nyaralni. Az első fizetésemtől kezdve, 22 éves korom óta gyűjtök! Félre ne értse senki, egy férfi pénzét sem akarom!!

És a lényeg... Kb 10 hónap után kiderült, hogy párom egyáltalán nem keres 400 ezer Ft-ot. Bevallotta, hogy kicsit túlzott amikor ezt mondta, mert hogy neki ciki, hogy hozzám képest nem keres jobban. Sőt az is kiderült, hogy valóban 150 ezer Ft-ot keres. Persze volt sírás a részéről, amikor kiderült egy elszólása miatt az egész dolog és mindent bevallott. Sajnos van olyan, amikor az apukájától kell kölcsön kérnie pl autójavításra vagy lakbérre. (mindent fele-felébe fizetünk) Azt hogy kölcsön kér, nem tőle tudom!

Ugyanakkor a szorgalmas, kreatív, talpraesett férfiből most egy kisgyerek lett, akit állandóan szólongatni kell a hétköznapokban ... Együtt élünk. A szólongatást olyan dolgokra értem, hogy rá kell szólni, hogy ne dobja már rá a vizes törölközőjét az ingjére... az inget tegye vissza a helyére, mert még felveheti, a cipővel nem mássza keresztül a házat és társai... Naponta 10x rá kell szólni, pedig nem vagyok rendmániás! Csak nem szeretem, amikor más lustasága miatt nekem több munkám lesz a háztartásban...

Hétvégi programokat sem tud magától kitalálni, nekem kell gondolkoznom azon, hogy milyen értelmes és olcsó vagy ingyenes programot hozzunk össze a hétvégére.

Kiderült, hogy egy Ft megtakarítása sincsen. Én pedig társasházban szeretnék egy lakást venni. De így hogyan tovább?? A mai napig vannak még kis titkai az anyagiakat illetően. (az előző barátnője mint kiderült az anyagai okok miatt szakított vele) Hozzáteszem, hogy azóta már próbál új munkát keresni és megcsinált egy iskolát is. Így már kereshetne 300 ezer Ft körül, de már türelmetlen vagyok, hogy mi lesz a közös célokkal, mikorra valósulnak így meg. És attól tartok, hogy ha túl sokat kell várnom arra, hogy javuljon a helyzete, a közös helyzetünk, a közös jövőképünk, akkor kiábrándulok belőle.. És a hétköznapi kis idegesítő dolgokat is nehezebben viselem, nehezebben tolerálom... (délután 15 órára hazaér és alig csinál meg valmit a háztartásban. Én több órával később érek haza és bőven van még tennivaló, a főzés az én feladatom) Lehet, hogy lehetnék hozzá türelmesebb.

1,5 éve vagyunk együtt,

28N