Bántalmazott nők miéert vannak együtt a barátjukkal?

xddddddddddddddddddddd te nem vitázol, te pocskondiázol, mert nyilvánvalóan nem tudtál túllépni a múltadon, segítségre lenne szükséged, mert egyedül képtelen vagy szembenézni saját magaddal, és gondolom utálod is magad mélyen belül ezért, hogy hagytad megtörténni a dolgokat.(ne emészd magad, már megtörtént, engedd el, bocsáss meg magadnak;)) Én teljesen jól vagyok, köszönöm szépen, ennél boldogabb sose voltam még, mint most vagyok, és fölfele haladok. Teljesen aranyéletem lett azóta.:)

Viszont abban igazad van, hogy zárjuk le a vitát, értelmetlen. Igazából ez tényleg az én hibám, hogy belementem ebbe a vitába, ezen a színvonalon aluli oldalon.

11.25, 75%:

Ejnye, kicsit megkoptak a válaszok...

Nem vagyok kapcsolatfüggő. Pont ez a felismerés (hogy tulajdonképpen miért nem dobom ki a pi.csába?) juttatott el oda, hogy egyedül fel tudjak állni, és akkor is kitartsak amellett, hogy mennie kell a lakásomból, mikor a saját anyám elmondott érte mindenféle ku.rvának.

Az a kapcsolat még hamvas molylepkefing volt ahhoz képest, amit sokan átélnek. Ráadásul teljesen más lett volna a szitu, ha pl. én lakok nála, vagy közös az albérlet. Azt ugye fogod, hogy soha nem költözhettem volna a szüleimhez haza? És akkor még nincs se gyerek, se házasság.

A kapcsolatom a szüleimmel azóta se állt helyre. Anyam nehezményezi, hogy "eldobtam a szerencsém", apám szimplán egy papucs, én pedig nem tudom megbocsájtani, hogy nem hitt/hisz nekem. Az is szerencse talán, hogy olyan a családom, ahol anya a főnök, és nem szokás se anyázni, se ordítozni.

Tudod, ha azt mondta volna valaki, hogy egyszer így becsicskulok, akkor kiröhögöm.

Egy dolgon gondolkozz el: te is az áldozatot, vagyis anyád hibáztatod. Illetve a nőt hibáztatod, a férfit felmented. Nos, pontosan ezt a nézetet ültette el benned a bántalmazó apád. Ugyanúgy manipulált, ahogy az exem az anyámat. És pontosan ezt a mintát fogod vinni a párkapcsolatodba tovább: mindenért a nő hibás. Azzal ugye tisztában vagy, hogy ez már bántalmazó párkapcsolat?

Rettenetes sok probléma lesz még ebből az életedben!

Nem okolok én senkit, ez a múlt, én ezt már lezártam, egyikőjükre se neheztelek. Én sose mondtam egyetlen szóval sem, sőt megerősítettem, hogy az ilyen férfi magatartás egy gyökér állat magatartás, én csak arra próbáltam felnyitni pár emberke szemét, hogy a nő is felelős volt azért, hogy ez megtörtént, vagy hogy huzamosabb ideig ment. Egyébként a környezetemben lévő összes lánnyal rendes voltam mindig, sőt le is írtam itt is, nem tudom hogy olvasod-e a válaszaimat egyébként, hogy pont a lányok miatt nem mentem bele egy párkapcsolatba amikor megtehettem volna, mert olyan sebzett emberként nem akartam belemenni, MIATTUK.(nagyon tisztelem a nőket, és abszolúte rajongok is értük sokszor, meg csodálom őket, persze ezt nem mutatom ki, de csak azért, mert akkor én lennék a papucs, aki lemegy kutyába, csak hogy felkeltse valakinek a figyelmét, de belül így érzem) Nem tudom meddig voltatok együtt, de az kapcsolatfüggőség, ha egy évig, vagy nem is tudom mit írtál, ilyen negatívan van rólad, és nem tartasz legalább(!) egy szünetet, és kidobod addig, hogy szellőzzön a fejetek.

Egyébként köszönöm a válaszod, mert egy más megvilágításból tudom nézni magamat, figyelni fogok arra, hogy ne legyek olyan amilyen apám volt egy időben.(egyébként nem mindig volt olyan, és azelőtt tényleg egy mintaapaféle volt, csak én ebből nagyon keveset éltem meg.)

De az tévhit, hogy problémáim lesznek, mert nagyon tudatos, és tiszta vagyok, teljesen karbantartom magam, és foglalkozok anyámmal, megnevettetem meg ilyenek. Itt arról volt szó, hogy nem állok be sorba közéjük és utálom az apámat, és sajnálom magamat, hanem tettem ellene, és elfogadtam, hogy neki se lehetett olyan egyszerű. Mert ha már itt tartunk az idegesség mögött, meg a rengeteg feszültség mögött is megbújnak dolgok. Apám pl 16 évesen vesztette el az apját, meg ilyenek. Az elkövető is ember, és nem direkt lesz olyan amilyen.

Hmmm. Látom szép kis vita harapódzott is el, pedig mkinek van igazsága... tény és való, hogy ilyen kapcsolatban lenni, az dependens személyiségre vall, ami általában gyermekkorban kialakult defektre vezethető vissza. Felnőtt korára kétféleképp alakulhat tapasztalataim szerint... aki tudatában van, hogy a hiba az ő készülékében van és aki nincs. Aki tudja, hogy őbenne van a hiba, az remélhetőleg jobb esetben dolgozik magán, a másik típuson meg sajnos nehéz segíteni, mert az erőszakos kapcsolatban való ragadás sajnos csak egy tünet... egy egészséges lelkű ember, akinek egészségesen fejlődött gyermekkorától a kis lelke; az erőszak első megnyilvánulására magabiztosan kezeli a problémát. A másik habozik, megmagyarázza, hogy igazából az ő hibája és mivel végre vkiben bízik és az az illető "szereti és elfogadja a hibáival együtt ", hát nem lép. Nem hiszi igazából, hogy neki jobb jár, neki a szeretet összefügg a fájdalommal, a szenvedéssel, a bántalmazással.

S ennek sok esetben nincs tudatában az illető. Ilyenkor szokott általában az a kifogás jönni, h dehát szeretem, meg amúgy jó ember, én is megérdemeltem, nem csal meg, jól bánik amúgy a gyerekkel, stb. És nem latja be, hogy romlanak a körülmények és végül képtelen lépni.

De nem tudsz vlin segíteni, aki a probléma gyökerét tagadja, nincs betegségtudata.

Akinek kialakul, az egy idő után elkezd tenni magáért.

Személyes tapasztalat.

Egyetértek. Máshogy fogalmaztam meg, de ugyanerre próbáltam kilyukadni, hogy az áldozati félnek van egy betegsége, és ő nem csak úgy egy áldozat.(ha nem jön rá, akkor valszeg nagyon szűk látókörben éli az életét, és nem látja, hogy milyen is lehet egy embernek) Viszont ugyanúgy a férfinak is van egy betegsége, és ő se csak úgy született, hogy nőket fog bántalmazni, és hogy rohadjon meg, ugyanúgy ő is segítségre szorul, és ugyanúgy neki is fel kell ismernie.

Másrészről kérdező azért ilyen a lány, mert nincs elég önbizalma, másoktól érzi magát egy egésznek, és ezért úgymond nem szeretne magából kitépni egy darabot, mert azt hiszi hogy összeesne. Ennyi a történet. Akihez hozzáragad attól fogja magát egy egésznek érezni. De ezt ugyanúgy meg tudná tenni, ha elkezdene foglalkozni saját magával, és saját magát tenné egy egésszé.

Ez nem szűk látókör.... látja, hogy más kapcsolatok másképp működnek, de nem érti, miért... hiszen ő (is) mindent megtesz, szereti a másikat, stb. Egyszerűen nem érti, mert nincs semmilyen tapasztalata róla, hogyan működnek az egészséges emberi kapcsolatok. Nem tudja, miként kell működni egy egészséges kapcsolatban a feleknek. Neki az agresszió, a tisztelet hiánya a természetes, mert sosem látott mást. Neki a fájdalom hozzátartozik a szeretethez.

Ez nagyon nem ugyanaz...

"Neki az agresszió, a tisztelet hiánya a természetes, mert sosem látott mást"

Azta :D

Cáfolnám, a legtöbb bántalmazottnak nem az első kapcsolata. Barátnőmnek 5-ik kapcsolata volt, ő is megjárta idegösszeroppanással kórházba is került, jelenleg szerető kapcsolatban él 6 éve. Bárki belefuthat, teljesen egészséges előéletű nők is.

Sok a feltételezés, tévhit. Olyanok alkotnak véleményt akik hallottak innen onnan valamit vagy csak találgatnak.