Megaláznátok így a párotokat? Mennyire tolerálható ez a viselkedés?

A kapcsolatotok elején tisztázni kellett volna, legalábbis akkor, amikor komolyabbra fordult,hogy Neked vannak pasi barátaid, akiket kérdéses,hogy a párod elfogad-e. Ezt eleve nem mindenki tolerálja.

Ahogy leírod két teljesen más személyiség vagytok a társasági élet vonatkozásában. Ezt a kérdést át kellett volna beszélnetek.

Ha Ő megszakított minden kapcsolatot a lány ismerőseivel, vélhetőleg ezt vette természetesnek és tőled is ezt várná el.

Ami részemről se lenne elfogadott, de megbeszélés tárgya.

Ennek ellenére Te felhívtad úgy a pasibarátodat Hozzátok,hogy erről előre nem szóltál Neki, tehát a helyzet adott volt, meglepetésként sem érhetett volna téged,hogy így reagált.

Ezt a helyzetet el kellett volna kerülnöd, mindenkinek kellemetlen volt.

Nekem is van pasi barátom, akit a párom elfogad. De tiszteletben tartom azt,hogy a kapcsolatunk rovására nem mehet ez a barátság, külön szálon kezelem mindkettőt.

9-esnek az a normális, hogy nyomoz, bizalmatlan, féltékeny.

Nekem nem. Tisztelem, szeretem, s megbízom a házastársamban.

Edgar, szerintem kár neki megmagyarázni, ő a tipikus felmentést kereső ember, aki vagy azért keres felmentést ezekre a dolgokra, mert ő is ilyen, vagy azért, mert nem meri bevallani, hogy ezek a dolgok sokkal többről szólnak általában.

Hiszem, hogy lehet nő és férfi között egy bizonyos szintű barátság, de a női és férfi kapcsolat elsősorban a szexualitáson alapszik. Ez pszichológiai tény, és azért ezeket a tényeket elég nehéz megtámadni. Lehetnek kivételek, és köztudott, hogy a kivételek próbára teszik a szabályt, de az esetek nagy részében valamelyik fél fejében mindig több van. Lehet magamból indulok ki, hiszen csak olyan lányokkal barátkoztam, akikkel akár el tudtam képzelni bizonyos dolgokat - és egyesekkel meg is történtek bizonyos dolgok - de nem hiszem, hogy egyedül lennék ezekkel a dolgokkal. Nagyon ritka az az alkalom, hogy nem olyanok társaságát keressük az ellenkező nemben, akik valamilyen szinten legalább tudat alatt nem vonzanak szexuálisan. Ezek maximum a munkahelyi kapcsolatokban történhetnek meg, vagy más inkább túlélési helyzetekben.

#12

Helyes-helyes, a szerető örülni fog, hogy ilyen könnyű dolga lesz.

"Más az amikor az utcán elvagytok a sráchaverjaiddal és más az amikor kettesben vagytok órákat az üres lakásban"

Mi van? Miben más? :D Ilyenkor elgondolkozom, milyen barátságaik vannak azoknak, akik ilyeneket képesek leírni. Érdekes, én éltem együtt lakótársként ellenkező nemű jóhaverral, soha nem volt küztünk semmi, igaz a párom se volt egy olyan degenerált, bizalmatlan alak, mint a válaszolók nag része, ha az lett volna, nyilván nem lenne a párom. Kérdező te első körben ott rontottad el, hogy egyáltalán szóba álltál egy féltékenykedő suttyóval, de az is nagy hiba volt, hogy nem szóltál arról, hogy vendéget hívsz magatokhoz (az már lényegtelen, milyen neműt). Idővel kiderül, mennyit tanulsz az esetből.

12-es:

A féltékenység egy teljesen természetes dolog bizonyos fokig. Az az ember, akiben sosem merültek fel legalább minimális szinten ezek az érzések, azok pszichopaták.

És most nem a sérelmekből fakadó és agresszívvé változó cselekvő féltékenységről beszélek. Nagyon sok "én nem vagyok féltékeny" embert láttam már, hogy nagy kamu amit letol, mert nem gondolná magát elég férfinak, ha fel kell vállalnia egy "gyenge" tulajdonságot. Ez a liberalizmus mellékterméke, hogy ösztönszerű magatartásokat próbálnak negatív színben feltüntetni, amik a túléléshez kellenek. Az ember elsődleges alap ösztöne a túlélés, amibe ez beletartozik. Persze a jelenlegi agymosás igen ügyesen öli ki a társadalom és a család összetartó elemeit.

A féltékenység haszna

A normális féltékenység a kapcsolat megőrzéséhez is hozzájárul. Az úgynevezett evolúciós pszichológia szerint egészséges jelenség és adaptív értékkel rendelkezik, vagyis univerzális emberi viselkedésforma, amely okkal maradt fenn az emberi evolúció során. Olyan viselkedésformákat hoz létre, amelyek a kapcsolatot szorosabbá teszik, illetve elűzik a vetélytársakat (gondoljunk itt a rivalizálás pozitív vonatkozásaira). Azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak párunkra tudunk féltékenyek lenni, hanem más személyekre, elvont dolgokra (például pozícióra) vagy konkrét tárgyakra is, amelyek számunkra fontosak és amelyeket egy másik személy ("betolakodó") fenyeget. Ezekben az esetekben az adott dolog megtartását, megvédést célozza a fenyegetett személy viselkedése és pozitív értelemben az erőfeszítések, a teljesítmény javulását is szolgálhatja.