Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bennem van a hiba, amiért rosszul érzem magam emiatt és kicsit irigykedem?
A párommal nem régóta vagyunk együtt. Eddig kettesben voltunk, mostanában kezdett bemutatni a barátainak. Két közeli barátja van, egy fiú és egy lány, akikkel együtt is lakik. A lánynak van barátja, de nem tudom...
Mikor megismert, már akkor is úgy kezelt, mint akin segíteni kell, mintha nekem az probléma lenne, hogy csöndes lány vagyok, aki inkább otthon vagy kisebb társaságban szeret lenni, nem egy hangadó, ordítozó, szószátyár valaki, aki produkálja magát, hanem tényleg csak akkor szólalok meg, ha van érdemi hozzáfűznivalóm a témához vagy ha látom, hogy kérdeznek.
Találkoztunk már nagyobb baráti körben, ott a többiekkel tök jól elvoltam, meg elbeszélgettem, fiúkkal-lányokkal egyaránt, de mikor hármukkal vagyok egyszerűen nem megy. Mindig sztorizgatnak, belsős poénokkal viccelődnek, ez a lány meg (a barátja) totál olyan, mint amilyenre engem akar "formálni": laza, pörgős, haverkodós, nagyszájú, szószátyár, minden bolondságban benne van... Én meg próbálok kedves lenni meg "beilleszkedni" (a párom is nagyon akarja, hogy az ő barátai az enyémek is legyenek, ezt mondta is), de egyszerűen nem tudok elmenni a lány mellett...
Tudom, ha nagyon racionális akarok lenni, nincs okom a féltékenységre, de nehéz elmennem ezek mellett a dolgok mellett. Ráadásul a lány szüleihez van bejelentve lakcím szerint, mert hogy az albiba nem akarta magát, meg anno, mikor még friss volt az ismeretség közöttük, smároltak is egyszer részegen... Persze, utána megbeszélték, hogy ez szar volt és "kémiátlan", de akkor is.
Fura ez az egész és lehet, hogy túlagyalom, de nem tudom hova tenni. Beszéltem már a párommal is erről békésen, hogy kirekesztve érzem magam, meg tök olyan, mintha meg akarna változtatni, meg hogy "mit tudok én, amit ő nem, hogy ez most így alakult, hogy én a barátnője vagyok, az a lány meg a barátja, ha egyszer jobban egybevág az elképzeléseivel", de semmit nem mondott, ami használható. Csak annyit, hogy "mert nem érez úgy iránta, meg hogy ők már összeszoktak hárman és merjek közbeszólni, ha 4-en vagyunk". Dehát én nem akarok pofátlankodni, olyan jól megvannak 3-an! Múltkor is csak ültem, mosolyogtam, a párom átkarolva simogatott és 3 órán keresztül csak hallgattam a beszélgetésüket 1-1 szót közbetűzve, mert nem tudtam, mit mondhatnék. Illetlennek éreztem volna magamra vonni a figyelmem, annyira jól elvoltak egymással...
Ráadásul szerintem tök szép is a lány, igaz, alkatra és arcra sem hasonlítunk, de attól még nem olyan, akivel azért barátkoznak inkább, mert ne jönne be a srácoknak.
Én nem tudom, mit tehetnék. Próbálok kedves lenni és beilleszkedni, de a másik oldalról meg aggódom és irigykedem is, hogy ők ilyen jól kijönnek, én meg... Közben a párommal négyszemközt tökjól elszórakozunk meg nagyon sokat szoktunk beszélgetni komolyabb dolgokról is, de ott egyszerűen nem megy. És akkor még megkapom, hogy a barátai sajnálkoznak, hogy én ilyen "félénk" vagyok. Hát bakker, ez nem csak rajtam múlik! Meg nem fogok üvölteni meg közbevágni minden marhaságot, mint aki nem bír a fenekén maradni, az nem rám vall...
válasza:Persze, még ő kérdezzen rá, meséljék csak tovább az ő sztorijaikat...
Nekem is mindig ez esett rosszul. Oké, csendes lány vagyok, én is csak akkor szólalok meg ha kell és érdemes, de azért azt nagyon utáltam/utálom, hogy ha egy társaság csak magáról beszél, a közös dolgaikról és engem nem is kérdeznek, nem vetnek fel olyan témát, amibe bele tudok szólni. Ez hatalmas bunkóság és meg is értem szegény kérdezőt, hogy így érzi magát.
Szerintem hosszútávon nem fogtok együtt működni, de te tudod.
Ezt még kiemelném: "De múltkor is, nálam voltunk, aztán mondta, hogy szóltak neki, hogy itt vannak a közelben, találkozzunk 1 órácskára, mert valami fontosat akarnak megbeszélni. Hát, fontos épp nem volt, elsörözték az időt, én meg csak pislogtam, hogy ez lett a közös esténkből és megint ott vannak"
Velem ezt kb. kétszer lehetne eljátszani. Ha kettesben akarok lenni valakivel, de ő inkább a haverjait tolja az arcomba, akkor nem egymást keressük. Ezt azért gondold át!
válasza:Részben megértelek részben nem. Pontosabban értem amit mondasz de a történetben nem csak ők a "hibásak".
Egyrészt ha te visszahúzódóbb vagy és ezt te be is vallod és elfogadod akkor ez van és kész. Ne akarjon senki megváltoztatni.
És teljesen jogos hogy ha nem kedveled őket/nem hiányoznak akkor nem kell erőltetni ezt a barátság dolgot.
De!
Amin én ilyenkir fel szoktam magam húzni a félénk emberekkel kapcsolatban hogy ha ott vannak egy társaságban nehogy már teljes mértékben elvárja hogy miatta ne beszéljünk x dologról vagy nem tudom.
Példa: gimiben volt egy osztálytársam egy lány. Nagyon visszahúzódó volt. És azért elég sokan próbáltak vele az első 1-2 évben beszélgetni. Én is. Mindenféléről, hátha kicsit megnyílík. Mindenre az volt a válasza hogy 'aha' , sosem fejtette ki a véleményét (pedig volt neki) ,és gyakorlatilag harapófogóval kellett belőle mindent kihúzni. Na most azt gondolom valahol érthető hogy miután egy csomóan próbálkoztak és 2 szót sem lehetett vele beszélni egy idő után mindenki hagyta a francba.
Ezzel csak azt akarom mondani hogy egy ismerkedési folyamat során mindkét félnek (ez esetben te és a párod barátai) kell tenni azért hogy tudjanak beszélgetni. Azt azért nem várhatod el hogy csak ők legyenek azok akik próbálnak veled beszélgetni. Még ha úgy is indul a dolog hogy nem tudsz hozzászólni. Azt is lehet úgy alakítani hogy valamit mégis. Csak el kell terelni a beszélgetést egy olyan irányba. Kicsit ilyenkor ki kell törni a komfortzónádból.
Köszi szépen a válaszokat, tényleg hasznosak voltak. :)
Továbbra sem tartom magam félénknek, egyszerűen csak idegennek tűnik számomra a pofátlankodás és indokolatlan bohóckodás. Mondok egy példát. A színpadon otthonosan mozgok, adtam elő már nagyobb közönség előtt és szeretek vitázni, szórakozni, csapatot építeni és olyan területen magabiztosan meg tudom ezt tenni, amiről van fogalmam és ahol van úgymond keresnivalóm (így ismertem meg a barátaimat is) – például egyetemi rendezvényeken, a kiscsoportos óráinkon, vagy egy olyan buliban, ahol látom, hogy rám is nyitottak (mint azon az összejövetelen), a párom is megjegyezte, hogy nem hiszi el, hogy egy ilyen lány ne tudna mit szólni, ha 4-en vagyunk, mert vele és máshol is "egy tök jó arc csaj vagyok". Hát pedig de. Mert nekem az illetlenség, ha beszólogatok számomra is értelmetlen dolgokat, nem az én szintem, mindenféle sznoboskodás nélkül. Nagyon szeretek beszélgetni és kifejteni a dolgokat, de mikor belém van fojtva a szó, annyira pörög közöttük a beszélgetés, akkor az úgy nekem nem. Volt, amikor kb ki kellett várnom a soromat és a levegővételnyi szünetet a beszélgetésben, mikor benyöghettem valamit, akkor is 2 szó erejéig volt rám figyelve, utána meg "szóval ott tartottunk". Ők sztorizgatnak, oltogatják egymást, engem nem mernek, mert nem ismernek, meg gondolom a csöndességem miatt kényesnek is tűnök, nekem meg nincs pofám beszólogatni idegen embereknek, nem tudom, hol vannak a határaik, ahonnan ez már bunkó. Nem tudom, mi érdekli őket, nem akarok beleokoskodni olyasmivel, ami engem foglalkoztatna velük kapcsolatban akár, még annyi sem történt köztünk, hogy megkérdezzék, tanulok vagy dolgozom/mennyi idős vagyok/hol lakom... Na most, ha ilyen szinten nem volt bemutatkozás (a páromat talán kérdezték, mikor nem voltam ott, nem tudom), akkor azért feltételezhetem, hogy nem érdeklem őket egyáltalán. Mondtam a páromnak is, hogy nem kell engem félteni, de én tényleg nem fogok b..zmegolni meg oltogatni idegen embereket meg a nevetésen kívül máshogy reflektálni a közös sztorijaikra, ahogy azt a haverlány is teszi. Így pedig nem is az, hogy nem bírom őket, hanem inkább unom őket. Mert csak hallgatóság vagyok és olyasmiket hallgatok, amit egyáltalán nem tartok értelmesnek/szórakoztatónak vagy olyannak, ami hozzáadna az élményhez...
Össze is kaptunk kicsit a párommal, mikor volt ez a spontán találkozó, mert mondtam, hogy én aznap vele akartam lenni és nem ezt beszéltük meg, hogy kirángat a városba, ráadásul kiülünk 12 fokba vacogni, mert a havercsajnak melegje van odabenn. És hogy kb orránál fogva vezetik a haverjai, mert múltkor is szemrebbenés nélkül hagyta, hogy berángassanak minket a városba, mikor náluk voltunk, mint valami kiskutya (ezen sértődött meg). Meg hogy úgy érzem magam, mint valami asztaldísz, mert a mutogatáson kívül nem sok értelme volt annak, hogy elmenjek. De hogy szóljak bele meg hülyéskedjek meg nem baj, ha butaság vagy egy szar poén, nem fognak rám emiatt haragudni és legalább ott vagyok. Hát de csomószor be akartam kapcsolódni és mintha el lettem volna hallgattatva és nekem innentől nem kenyerem magamat másokra erőltetni. Utána meg ment elvileg a jópofizás, mikor hazament, hogy jaj, de sajnálják, hogy én ennyire bátortalan és szégyellős vagyok... Dehát bakker nem vagyok az. Van önbizalmam, minden oké velem.
Persze, ezzel nem tagadom, hogy lehetnék kicsit karakánabb, de ha máshova ez elég volt, akkor furcsa, hogy pont ide nem az és nekem kéne változtatnom. Főleg, hogy a párom is ilyen kuka az én barátaim előtt (egyszer már találkoztak), pedig az enyéim kérdezgették is meg foglalkoztak is vele egy keveset.
válasza:Hát akkor vagy inkább jegeled az ő barátaival való találkákat és megbeszéled a pároddal higy nincs semmi baj ő legyen velük is meg veled is csak külön-külön, vagy a sarkadra állsz picit és nem nem kell idegeneket oltogatni de pl ha arról beszélnek hogy xy milyen bunkó vagy nemtudom megkérdezheted hogy mit csinált és elmondod azzal kapcsolatban a véleményed. Ne hagyd hogy beléd folytsák a szót ha époen hozzászólnál. Lehet úgy terelni a beszélgetéseket hogy bele tudj szólni. Csak akarni kell és próbálkozni.
Ha valaki meri vállalni a véleményét mások előtt az jó dolog és magabiztosságot sugall.
Ha meg nem akarsz velük lenni,mert untat akkor meg minimalizáld a barátod társaságával való együttlétet.
válasza:Hát Kérdező, így jobban kifejtve a szituációkat, nekem nem úgy tűnik, hogy ez a baráti társaság nyitott lenne a befogadásodra. Inkább olyan, mintha csak eltűrnék a jelenlétedet, de jobban örülnének neki, hogyha megint csak hárman lennének. Talán kicsit erről is szól ez a dolog, hogy most, hogy a barátoddal kapcsolatban vagy, attól tartanak, hogy le fog morzsolódni és felbomlik a kis közösségük.
De ha fontos neked ez a srác, akkor sajnos nem tudsz mást tenni, mint meghúzod a határokat: vagy leültök mind a négyen és elmondod nekik, hogy úgy érzed kirekesztenek, hátha észreveszik magukat és változtatnak, vagy csak a barátoddal ülsz le, és neki mondod meg, hogy nem tiltod el a barátaitól, de te a jövőben minimálisra redukálnád velük a kapcsolatot és ti inkább találkozzatok kettesben. Sajnos nem nagyon látok más kiutat ebből a helyzetből.
A barátod még nagyon gyerek lehet, ha a haverok állnak neki az első helyen, és ennyire nem tud egyensúlyt tartani a két dolog között. Volt már neki korábban komoly kapcsolata? Ha igen, ott is volt ebből probléma?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!