Ti mit gondoltok erről? Lehetséges 10 évig így élni?

kérdzőnek:

sajnálom ami történt.

bocs hogy így kívülről ítélkezek,de én így látom

amit írtál hogy még mindig szereted,az csak egy megszokás szerintem.

mert ha nincs valódi alternatíva akkor azt gondolod szeretetnek,szerelemnek.

49 es nek

24 évesen sok mindent nem élhettél át.hacsak nem egyedül élsz,bár kétlem.

ezer más lehetőség van még.

bár nekem mindig gyanúsnak tűnt az a sok álomkapcsolat.

és mindig úgy gondoltam nagy hazugság az egész.

ezért utálnak engem a nők és ffiak is.mert illúzió rombolónak tartanak.

szerintem meg ez a korrekt.hogy nem hazudozom tele a világot + magamnak is.

arról nem beszélve hogy az álomkapcsolaton kívül minden nő elsősorban

és ezért a faszik is azt mondják pénz,pénz,pénz magas,magas,magas pénisz,pénisz,pénisz

mindenkinek nem jöhet össze minden akkor mégis hogy van ez ? :)

orvosi segítség ?

nahát,nincs is miről beszélni.

aki hisz abba hogy majd helyette megoldják az életét mert

jön egy ember akire rá van írva orvos....

mondjuk én a házasságot sőt az egész életviteli berendezkedést

egy óriási bullshitnek tartom ahol szép kényelmesen elvan a sok birka.

miközbe egymást köpdösik le akinek bármiben is egy kicsivel is kevesebb van.

én nem tartom gerinctelennek a férjedet. téged is szeretett, csak máshogy. azért a szerelem, ami erős testi vonzalommal jár, nagyon ellenállhatatlan érzés, pláne, ha viszonzott. Ez szerintem szinte senkinek sem adatik meg, és tényleg hatalmas ajándék az élettől.

Én is olyan párkapcsolatban élek, ahol szerintem nem érezzük ezt a nagy lángoló szerelmet egymás iránt. Én sohasem éreztem, azt mondja, ő egy ideig érezte. Már nem vagyunk gyerekek, nagyon jól működik a kapcsolatunk, emiatt én nem adnám föl, bár nagyon sokáig engem is nyomasztott, és éreztem egy hiányt magamban, főleg, hogy jól jönne a testi szenvedély. Ugyanakkor nagyon szeretek hozzá bújni, nagyon hiányzik, ha nem tudok róla, mindent rögtön vele akarok megosztani, stb. stb.

Voltak fellángolásaim, de mindig nagyon hamar kiderült, hogy nem a megfelelő ember iránt, és nagyon hamar el is múltak (nem csaltam meg). Most már úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, és nem érzem azt a hiányt, amit régebben éreztem, és belülről őrölt.

Azt nem zárnám ki, hogy én is lépnék, ha kapnék az élettől egy ilyen viszonzott szerelmet, de erre nem látok sok esélyt és nem is keresem. Gyerekünk nincs, szóval nagy károkat nem okoznék.

Mindenesetre összefoglalva én megértem a férjedet, mert én is nagyon szeretem a barátomat, de tudom, hogy létezik másmilyen szeretet/szerelem is.Viszont arra várva elmegy az ember mellett az élet. Neki megadatott, attól még nem gerinctelen. Persze, gyereketek van, stb. az már más, de én valahol mégis megértem, és szerintem meg tudnám bocsájtani egy idő után. Ilyen az élet. Ő sem így tervezte.

Pontosan mikre jöttél rá?

Én csak most olvastam el az egészet. Lesújtó a helyzet sok helyen sajnos.

Még egy valamit nem értettem az elején, hogy Ti nem is éltetek együtt? Ő az Anyjànàl vagy mit írtál?

Na mesélj a fejleményekről, érdekel!

# 56

Minden egyes szavaddal egyet értek! A helyzeted is, a meglátásod, ugyanez van velem is, jó, hogy nem vagyok ezek szerint egyedül!

Ha azt vesszük, hogy 27 éves vagyok, életemben 2x éreztem ezt a nagyon erős szerelmet: bár az első 10 éve volt, inkább erős fellángolás, mert őt nem igen ismertem. Utóbbi meg most, és bár nem csaltam meg én sem a párom,de lelkileg hazavágott belülről az egész. Gondlom nem viszonzott, nem tudom és szerintem nem is tudom meg soha, mivel kapcsolatban vagyok, és nem vagyok olyan fajta, aki szemrebbenés nélkül átlépné a határt..

Én is szeretem a párom, a gyerekvállalástól még parázok, a hiányérzet ami lappang bennem, remélem elmúlik. Mert társként a párom a legjobb, és ezt tudom.

Örülök, hogy olvastam a válaszodat!

te elég naív lehetsz,minden kamu szövegnek bedőlhetsz.

ezt használta ki a faszi.erre vágynak a nők.

de ha azt nézzük nők 90 % hazudik mint a vízfolyás.

ez elvárás a pasiktól hogy ugyanaz a kamu szöveget tolják.

ha őszinte vagy az kiábrándító,az már nem is kell.

ha meg kiborul a bili.megy a siránkozás.

bocs hogy itt eltérek,de a kérdésed már ki lett tárgyalva. :)

ezeknek a 25 éves libáknak fingja sincs az életről.

20 évesen azt hiszik már mindent megéltek mert

lecibáltak mindenkit a haverokból és pár évig együtt laktak valakivel.10 év nem sok.

sokan egész életükbe nyomorba,pár nélkül élnek.

off: Kedves 58-as válaszoló, én az 56-os vagyok. Idősebb vagyok nálad,és ha olyan fiatal lennék, én nem engedném magam mellett elmenni a lehetőséget. Nem mindig a lojalitás a legjobb megoldás. Magadnak kell akarnod a jót, nem a másik miatt feladni a lehetőségeidet. Én így gondolom, és ezt szűrtem le a saját élettapasztalataim alapján. Nagyon megbántam fiatalabb kori elszalasztott lehetőségeket.

Mikor rájöttem, hogy nem jó elszalasztani a lehetőségeket, elkezdtem a vonzalmaimnak teret adni, hogy legalábbis megnézzem, kihez vonzódom (ezek mindig kölcsönös vonzalmak voltak), és van-e esélyünk. Már látom, hogy sokszor tényleg olyanhoz vonzódtam, aki nem való hozzám. Ez mindig nagyon hamar kiderült. De legalább megvizsgáltam a lehetőségeket, és így nagyon de nagyon könnyen el tudtam engedni őket. Mert fiatal koromban csak elfutottam a lehetőségek elől, de később már megvizsgáltam, láttam, hogy nem jó, és így nincs mit megbánnom. De ha lett volna esélyem boldog szerelmi kapcsolatra, én mentem volna szerintem. Vannak még plusz indokaim, hogy miért, de ezek most nem tartoznak ide.

Szóval neked kell tudnod, mi nem vagyunk egy korosztály, nekem már mások az igényeim, mások a lehetőségeim, stb. 27 évesen még igazán fiatal vagy. Nyilván van kockázat bőven így is, de ne csukj be gondolkozás nélkül egy ajtót szerintem.