Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Erre rámehet a kapcsolatunk?...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Erre rámehet a kapcsolatunk? Van ennek így esélye?

Figyelt kérdés

Már tettem fel hasonló kérdést az oldalon, de most nem ugyanarra vagyok kíváncsi mint akkor. Szóval másfél éve vagyok együtt a párommal. Én szeretem és amúgy ő is engem. Ami idegesít, az a "rossz" családi helyzete. Az a probléma, hogy külön lakik ugyan a szüleitől, de minden hétvégéje foglalt családi dolgok miatt, néha a hétköznap is, bár az nem minden héten. Általában van rám is elég ideje, de bevallom őszintén, hogy mikor nekem kell hozzá alkalmazkodni, akkor egy idő után felmegy bennem a pumpa. De megpróbálok nem pattogni, akkor sem ha nehezen jön össze egy találkozó, mert azért szán rám is időt. Mikor a hétvégén találkozik a szüleivel, akkor a mi találkozónk nem lehetséges, legfeljebb rövidebb időre ha elmegy velem valahova vagy hozzám jön. Nehéz volt elfogadnom, hogy a hétvége mindig ki van zárva (kivéve nagyon ritkán) amikor a szülei vagy az egyikőjük ment hozzá hétköznap is akkor megint lecsökkentek a lehetőségek, hogy találkozzunk.

Bár sikerült többször úgy megoldani, hogy nem nála, hanem akkor elmenni valahova, vagy ő jött hozzám. Általában jól bírom a helyzetet, meg nem panaszkodok, mert ha hétvégéken nem ér rá, akkor ott a hétköznap. De mégis ha szóba jön, hogy bizonyos nap megint ezek a családi dolgok vannak, akkor felhúzom magam, mert amúgy is nehéz összeegyeztetni néha a találkozót, nemhogy még így. Próbálok megértő lenni, mert nem könnyű annyira a családjának sem, mivel a nagyszülőket gondozzák, párom is, meg szülők is, ezért találkoznak olyan gyakran, ezért van szükségük a segítségére. Ráadásul a szüleinek is megvan a maga baja otthon. Szóval én megértem a helyzetét, de néha mégis már az agyamra megy ez a helyzet. De elfogadom, mert próbál más napokon időt szánni rám. Meg, ráadásul lehet hozzá is költöznek a szülei, mert már nem bírják annyira ezt az állandó utazást amivel jár ez a helyzet. (Más városban laknak, ezért kell utazni) Meg ugyebár akkor könnyebb a nagyszülőket segíteni, ápolni, közelebb lenne mindenki. Viszont én megijedtem, hogy emiatt veszíteném el, mert akárhogy is nézzük, mert nem tudom mennyire lehetnék vele normálisan kettesben, mert nyilván elküldeni a szülőket míg ott vagyok, csak amiatt, az bunkóság lenne. Ha külön lenne például egy emelet csak nekünk, az még oké. De ha meg ott lennének 1 szobával arrébb, akkor az nekem nagyon fura lenne. Mégiscsak más totál kettesben lenni, meg akkor például le se támadhatjuk egymást, ha olyan kedvünk van. Meg szóval hiányozna az az idő, hogy csak mi ketten legyünk.


Ez mondjuk még nem is biztos, hogy hogy alakul, de ez a mostani helyzet, szerintetek nem fogja elrontani a kapcsolatunkat?

Én igyekszem alkalmazkodni hozzá, ha szükséges, ő is azért hozzám, de például zavaró nekem sokszor, hogy a hétvége eleve ki van zárva. De mikor még a hétköznapok egy része is, az még inkább. Tudom, hogy meg kellene értenem, elvégre ki tehet róla, hogy a nagyszülei segítségre szorulnak, sőt, az a természetes, hogy segít nekik. Egy szóval sem mondom, hogy nem kellene. De szerintetek ez elronthatja a kapcsolatot? Ez, hogy mindig alkalmazkodni, hétvége ki van zárva, meg aztán esetleg ha odaköltöznek szülei is?


Én szeretem a párom, csak nem akarom elveszíteni emiatt.

Jóban-rosszban mellettem volt és amúgy is nekem ő kell.

De nehezen tudom elképzelni, hogy egy idő után az ilyesmi nem okozna gondot.


Mondtam neki, hogy költözzön külön, ha odaköltöznek a szülei, mert akkor legalább lenne több privát szférája (felnőtt ember amúgy, nem tini) de mégis tudna segíteni a családjának, mert nem lenne tőlük akkor sem messze. Erre mindig azzal jön, hogy nincs pénze. Hitelt nem akar, nem keres sokat, ráadásul szerintem volt, hogy még a szüleit is támogatta.

De szerintem akkor meg rámenne a kapcsolatunk. Meg akkor ha esetleg van valami probléma otthon, annál rosszabb lenne biztos az ő kedve is.


2019. jan. 8. 14:40
1 2 3 4
 11/35 anonim ***** válasza:

Nekem két dolog szúrja a szemem:

1) te nem találkoztál még a szülőkkel?

2) ha mégis találkoztál, miért nem mész néha a pároddal? Tilos?


Szerintem saját magadnak nehezíted meg valahol a témát, kicsit te is jobban bekapcsolódhatnál a dolgokba.


Illetve nem tudtol összeköltözni, ha netán a szülei odaköltöznének a városba?


30N

2019. jan. 8. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/35 A kérdező kommentje:

Az anyukájának bemutatott, az apukájának nem. Pedig gyakran látja, de mégsem. Amúgy a haverjainak, kollégáinak is bemutatott, az anyukájának is. Egy ideig piszkáltam, hogy az apjának miért nem, de azt mondta, hogy majd ha úgy sikerül. Például ha ott lennék pont, amikor megy, biztos bemutatna, de nem nagyon szervezi meg, hogy na most itt az alkalom.


Viszont nem hiszem, hogy ez rosszat jelent, mert akkor az anyukájának minek mutatna be. Szerintem nem akar olyan körülmények között, amikor a nagyszülők gondozása van soron.

2019. jan. 8. 15:37
 13/35 A kérdező kommentje:
De amúgy a páromhoz mennek a szülei és nem fordítva.
2019. jan. 8. 15:38
 14/35 anonim ***** válasza:
Páromat a nagymamája nevelte. Augusztusban rosszul lett, párommal amikor volt időnk, természetesen a saját időnk rovására mentünk ápolni, bevásárolni, meg amit kért. Amikor én dolgoztam párom helyettem is ment és én is helyette, hogy ne legyen egyedül. Szeptember elején kórházba került, én kísértem be, főztem rá, lestem minden kívánságát, hisz neki köszönhetem a páromat. Szeptember végén otthoni ápolásra szorult, pisilni vittük, etettük, öltöztettük. Éjszakás műszak előtt, után, táppénzen, hosszú hetekig. Meghalt a nagymamája, de vele voltunk és szerettük. Párommal pedig olyan kötelék lett köztünk, ami nagyon nagyon ritka. Nem mentem bulizni, mozizni, programokra, barátnőzni, családommal találkozni. Ez könnyebbé tette a gyászt is a párom számára, már amennyire ezt lehet könnyebbé tenni. Én 23/N, párom 27/F
2019. jan. 8. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/35 A kérdező kommentje:

Egyszer mondtam neki, hogy pedig miért ne mehetnék hozzá akkor is, ha nála vannak, azt mondta nincs akadálya, de annyira mégse akarja.

Meg ha az anyukájáról van szó, akkor kevésbé problémás, hogy ott legyek, de mintha az apukájánál kevésbé akarná. Szerintem a nagyszülei miatt, mert főleg az apukájával gondozza őket és abba nem akar engem belevinni.

2019. jan. 8. 15:39
 16/35 A kérdező kommentje:

Igazából én ezt a "segítek nagyszülőknek meg gondozni őket" dolgot azért sem ajánlottam fel a páromnak, mert annyira úgy érzem, hogy ki akar engem ebből hagyni. Beszélni se szeret róla mindig.


Meg eleve egy kicsit magába zárkózó ha családról van szó. Ha rákérdeztem, mik a gondok, elmondta, de magától például nem. (Most nem a nagyszülőket, hanem anyagi gondokat vagy ilyesmi)

2019. jan. 8. 15:42
 17/35 anonim ***** válasza:

Én azt nem vágom hogy mi az amihez hétköznap 2, hétvégente 3ember kell?

Értem hogy gondozni kell a nagyszülőket, de napi szinten? Miért? Járásképtelenek? Demensek? Tisztába kell tenni őket? Egész hétvégén? De komolyan! Mi a rákot lehet csinálni ott ennyi ideig "segítség" címszóval? Társalkodni? Eskü nem vágom!

2019. jan. 8. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/35 A kérdező kommentje:

Szerintem már demenciájuk is van, egyikőjüknek biztos, meg elvileg nem nagyon képesek magukat ellátni.


Amúgy hétköznap nem minden nap megy ez a téma, főleg hétvégén.

2019. jan. 8. 15:50
 19/35 A kérdező kommentje:

De most nem az a kérdés igazán, hogy a nagyszülőknek mi baja, hanem az, hogy én mennyire legyek megértő ezzel, vagy egyáltalán önzőség-e, hogy néha felhúzom magam rajta. Próbálom megérteni, de nem könnyű.


Illetve ami legfontosabb kérdés lenne, hogy ilyen dolgok mellett működhet-e a kapcsolatunk egyáltalán hosszabb távon.

2019. jan. 8. 15:53
 20/35 anonim ***** válasza:
100%

Mindig azzal jössz kérdező, hogy szerinted ez van, szerinted azért nem visz a párod, szerinted stb...

Nem ültetek még le arról beszélgetni, hogy miért nem mész vele? Miért?

Ne szerintemezz, hanem tudd meg az okát.

Amúgy "szerintem" az, hogy betegek a nagyszülők nem akadály. Az én párom nagymamája is demens. Az anyukája gondozza egyedül, mégis simán elvitt. Pedig még csak két hónaposak voltunk.

Úgyhogy hagyjuk a szerintemezést.

2019. jan. 8. 16:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!