Miért kell ezen megsértődnie, tényleg bunkó voltam?

Szerintem nem voltál bunkó, ez tènyleg tèny. Ès az sem szèp, hogy ki akar sajátítani, persze, lőcsöld csak rá a nagyszülőkre, meg legyen egyedül.

Persze mindez a körülmènyektől függ. Szoktatok elmenni kettesben ide-oda? Ès ezt a menj oda napokra dolgot milyen rendszeressèggel szeretnè?

Mert persze 12 èvesen már nem olyan kicsi, nyugodtan otthon maradhat, amíg moziba mentek, vagy egy-egy dèlután, amíg nyugodtan romantikát tök kettesben, meg nèha a nagyszülők is bevethetők.

De mondjuk èjszakára nem hagynám egyedül. Nem azèrt mert jaj egyedül nem találja meg az ágyát, de mèg akkor is gyerek. Napokra meg pláne nem, max ha nagyszülő ott van, nèha belefèr, de ez már nem gyakori rendszeressègggel.

Szóval kèrdès, hogy mennyire szèlsősègesek a kèrèsei. Mert lehet arany közèputat találni. De az se legyen, hogy a gyereked teljesen hanyagold el az új kan miatt, mert ő már elèg nagy, elvan egyedül is.

Az, hogy elvan délután egyedül otthon egy ennyi idős gyerek - ami tényleg normális dolog -, nem egyenlő azzal, hogy napokig egyedül van. Nekem 11 éves fiam van, már egy éve egyedül jár haza, és egyedül van itthon addig, amíg haza nem érünk a munkából 4 után. Nincs vele semmi gond, megebédel, megírja a leckéjét, utána olvas, játszik, tévét néz, és ha megkérném, biztos, hogy egy mosást is be tudna tenni. De rohadtul nem várnám el tőle, hogy több napig egyedül legyen, egyrészt, mert bármi történhet, ami miatt elérhető távolságban kell, hogy legyen a szülő. Elég ha arra gondolok, hogy mondjuk eldugul a vécé, lecsapja a biztosítékot, besz*r a fűtés (konvektorunk van, nem távhő), vagy bármi. Nem lesz tőle életveszélyben a gyerek, mégis cumi, ha ilyen helyzet előáll, és őszintén, nem szeretném, ha ő állna neki megcsinálni. Nem lehetetlen helyzeteket írok, ezek nálunk időről időre el tudnak fordulni. Baromira nem örülnék neki, ha a gyerek mászna létrára és piszkálná a biztosítékot, pláne, hogy rohadt magasan van (régi ház, nagy belmagasság), vagy pláne, ha a gázkonvektort csesztetné. Az eldugult vécét már próbálta megcsinálni, nem jött össze neki. És akkor otthon van 2-3 napig úgy, hogy nem jó a vécé, vagy nincs fűtés, vagy nincs áram? Vagy mi utazzunk haza a kifizetett szállásunkról egy eldugult budi miatt? Gondolom ennek se örülne a kérdező párja.

Másrészt ott van azért az érzelmi része is. Nyilván egy ekkora gyerek már nem csecsemő, de én pl. a sajátomat ismerem, és tudom, hogy félne EGYEDÜL éjjel. Ami egy teljesen normális dolog ilyen korban. Sok felnőtt is fél éjjel, nemám egy gyerek.

Egyébként voltam én is egyedülálló anya, én is gyerek mellett ismertem meg a jelenlegi férjem, és igen, tök jogos igény, hogy kettesben szeretnének lenni, de azért ilyen baromásággal épeszű felnőtt ember ne álljon már elő. Én anno megmondtam, hogy nagyon jó lenne több napot kettesben tölteni, de havi 1-2 éjszakánál többre nem tudom anyámra bízni a fiamat (ő akkor 5 éves volt, és nagyon szeretett a mamájánál lenni, szóval nem ez volt a baj), mert még ő is dolgozik, neki is kell pihennie, neki is vannak programjai, otthon is sokszor kell dolgoznia, meg hát hétvégén csinálja ő is azt, amire hétköznap nem jutott ideje. Na meg én is szerettem volna időt tölteni a gyerekemmel hétvégente. Csak éppen az én férjemet ez soha egyetlen percig sem zavarta, neki teljesen nyilvánvaló volt, hogy gyerek mellett nem lehet rendszeresen napokra lelépni. És azt is megértette volna, ha ennél is ritkábban tudott volna rá anyám vigyázni, mint ahogy ez később meg is történt. Azóta már két gyereket nevelünk, és jó, ha félévente egyszer tudnak mamázni a gyerekek. Ez van. Jól jönne a pihenés nekünk is, most is szívesen lennénk kettesben néha, de muszáj volt elfogadnunk, hogy erre ritkán van lehetőségünk.

Ha valaki ezt nem tudja elfogadni, akkor nem értem, miért kezd kapcsolatba olyannal, akinek gyereke van. És nem kell azzal jönni, hogy a 12 éves már nagy, mert ez nem azt jelenti, hogy egy minifelnőtt. Szerintem én korukhoz mérten eléggé megbízom a gyerekeim önállóságában, de 15 éves koruknál előbb nem hagynám őket éjszakára egyedül, és akkor is csak egy éjszakáról beszélek, nem egy hétvégénél hosszabb időről. Nem azért, mert egy kamaszt ki kell szolgálni, hanem mert még akkor sem felnőttek, és bármikor adódhat olyan probléma, ami felnőtt jelenlétet igényel.