Miért ekkora probléma, hogy nem dolgozom?

Évekig dolgoztam, aztán összeházasodtunk a férjemmel, és úgy alakult, hogy közel egy éve itthon vagyok, nem tudom, még meddig. Talán maximum egy évig, de lehet, csak őszig.

Nincsenek anyagi gondjaink, jól keres.

Nem szoktam magyarázkodni senkinek, nem tartozik másra, csak kettőnkre.

Mégis egy alkalommal, amikor a párom egyik lány haverja átjött, és kicsit szétnézett a lakásban, megjegyezte, miből van nekem két pár szandálom, mikor nem is dolgozom.

Kicsit megütköztem. Egyrészt az egyik szandálom már négy éves, ezt a nyarat még talán kibírja, az egyik pánt sajnos kiengedett kicsit. A másik most lesz két éves, semmi baja. Amugy csak abból az egyszerű okból van kettő, hogy az egyik fehér, a másik meg fekete.

Illetve ugyanez a lány, amikor mi voltunk nála, egy alkalommal elküldött a jó fenébe, mert hogy én nem tudhatok semmit az életről, mert én csak kitartatom magam (ez a szandálos eset után volt).

De máshonnan is kaptam már hasonló megjegyzéseket.

Illetve amikor dolgoztam, az egyik lány a baráti társaságból azért szólogatott be (hogy bezzeg neki nem kell), most hogy nem dolgozom, azért. Mert ugye ő korábban se dolgozott, sose akar, de én nem vagyok

ő, szóval...

Néha komolyan úgy érzem, hogy valamit nem jól csinálok.

Jóval kevesebbet költök magamra, mint amikor dolgoztam (pedig most jobban állunk), mégis néha úgy érzem, hogy igaza van, aki beszól.