Tönkre ment a házasságom, nem tudom mit tegyek, miért nincs erőm tovább küzdeni?

Nos, kaptál hideget - meleget, szokás szerint!:)

Számomra érthető, hogy megtartottad a harmadik gyermeket. Én egy baba után váltam el, de ha újra terhes lettem volna ebben a kapcsolatban, megszültem volna a kicsit. Huszon-, harminc évesen? Amikor a természet folyamatosan az anyaság, szaporodás felé taszít??

Jól teszed, hogy végiggondolod a lehetőségeidet. Itt nem "csak" rólad van szó. Már nem teheted meg, hogy fogod a fogkefédet és lelépsz.

Ha nem tudsz minimális anyagi biztonságot teremteni magatoknak( tető a fejetek felett, étel, ruha, orvosi kiadások, rezsifizetés...) , akkor a helyedben -ha már lemondtam arról, hogy elérjem a páromnál az együttéléshez számomra szükséges változásokat-megvárnám, amíg újra tudok dolgozni. Megpróbálnék korrekt kapcsolatot kialakítani a (volt) párommal, ami szükséges a "párhuzamos" egymás mellett éléshez. Ha nincsenek elvárásaim, vita sincs.

Könnyű? Nem. De lassan ráérzel arra, hogy van élet a párod nélkül is. Ha már nem él a "mi", újra megszületik az "én".

#26

"Arra már senki nem tud választ adni, mi van akkor, ha a férjem magasról tesz arra, hogy mellette vagyok, azt hiszi, ez a természetes, ő pedig elvan a langyos szarban. De tenni semmit nem akar a kapcsolatért. Ilyen is van."

De pontosan, én már választ adtam a kérdezőnek erre a problémára, de neked is leírom.

Egy kapcsolatot minden egyes nap ápolni kell mind a két félnek. Sok őszinte és nyílt kommunikáció szükséges, odafigyelés, törődés. Ha már apró jeleket veszel észre, hogy valami változik negatív irányba, akkor közlöd vele és elbeszélgettek. Aztán, ha semmi se változik, akkor lépni kell a drasztikusság felé.

Nem tudom, hogy a te kapcsolatod mikor és hogy romlott el, de szerintem hasonlóképpen naiv voltál, mint a kérdező is, aki azt hitte, hogy majd a gyerek hatására a párja megváltozik.

Minek olyannak szülni, aki a saját párját nem tiszteli és nem segít be neki a hétköznapokon?

Ha egy kapcsolat megromlik, arról mind a két fél tehet. Arról is ti tehettek, ha elkényeztetitek a párotokat, mindent megcsináltok helyettük. Egyik kapcsolat se úgy indul, hogy sz..r minden, ez idővel válik azzá, ha nem tesznek a felek azért, hogy működjön.

" Akkor hol a baj? Mit kellett volna még tennem?"

És a pároddal mennyit foglalkoztál? Mennyi közös időt szántatok egymásra? Mennyit beszélgettek őszintén és nyíltan? Sokszor az kevés, hogy jól nézel ki, meg házicseléd vagy, ergó kiszolgálod a párod teljesen.

Ő mit segített be neked?

#29

Kétlem, hogy a párod ennyire gyökeresen az elmúlt 2-3 évben változott meg, szerintem valamilyen szinten ilyen volt, csak nem vettél róla tudomást, mert annyira elvakított téged az iránta érzett szerelem és szeretet.

Vagy, ha most változott meg ennyire, akkor mitől? Mi volt a kiváltó oka?

Mindig minden okkal történik! Keressétek meg az okot lányok, ami miatt tönkre ment a házasságotok!

ui.:

#32

"Most mindenre jut időm de mi lesz ha dolgozni fogok? Nem tudok minden nap takarítani,szépítgetni a házat,négykézláb feltörölni heti 4szer,fertőtleniteni naponta stb"

Komolyan, te egy óriás csecsemővel vagy együtt. Ennyire életképtelen a párod, hogy képtelen rendet tartani maga körül? Meg megfogni a felmosót és feltörölni a konyhát?

De arra még mindig nem adtál választ, hogy neki mi a kötelessége a kapcsolatban, a háztartásban!

Ha szerinted ez lenne a kötelessége, akkor összeköltözéskor miért nem fektetted le a szabályokat?

Évekig jó volt, hogy rabszolga voltál és most meg hirtelen fellázadtál? Miért nem jó továbbiakban is neked ez az életvitel, ha eddig megfelelt?

Gondolom régen se segített be, akkor elfogadtad. Miért változzon hát akkor? Ha neked jó volt, hogy pótanyja voltál ennek az óriás csecsemőnek, akkor legyen jó most is. (irónia)

Minél előbb válj el, hogy legalább az önbecsülésedet visszaszerezd.

Apukád egyébként besegít anyukádnak mindenben?

65%-os többször válaszoló..Te rettentő bölcsnek, határozottnak, kiváló problémamegoldónak gondolod magad. Vélhetőleg a másik élete vonatkozásában. Nekem nem szimpatikus a kioktatásod.

Utólag már mindenki okos,de adott egy helyzet amit meg kell oldani, és ezt visszafelé nem lehet tenni csak előre.

A kérdező válaszaiból kitűnik,hogy nem meggondolatlan, és próbálja megtartani a házasságát még ebben a helyzetben is.

Ápolni kell egy kapcsolat, igen, persze, három gyerekkel, úgy,hogy emellett még minden házimunkát ellát. Olvashatod, helytáll családanyaként, helytáll az otthonában, és én vélelmezem,hogy tett a házasságáért is.

Rövid idő alatt is rengeteget változhat valaki, én elhiszem. És változtak a körülmények is, hiszen teljesen más két embernek együtt élni, mint 1-2-3 gyerekkel.

Hová menjen segítség nélkül?Mi van ha a férj is ragaszkodik a gyerekekhez, vagy a minimálisan megállapított tartásdíjat fizeti?

Nincs segítsége a kérdezőnek semmilyen formában. Nem tud elmenni dolgozni sem.

Az,hogy vállalta a harmadik gyereket...nem sokat változtatna a tényeken ha kettő lenne.

Megértem,hogy ez a helyzet nagy dilemma, és nagyon nehéz felelősségteljes, jó döntést hozni.

Ahogy írta is az egyik válaszoló:előre kellene valami módon felkészülni arra,hogy van-e lehetőség kilépni a házasságból, megtudni,hogy maradhatna-e a közös otthonban, és a gyerekekhez mennyire ragaszkodna az apa.

A másik...ápolni a kapcsolatot...hát igen...ebben a helyzetben nehéz csábítónak, kettesben töltött órákat/programokat alakítva kedélyesnek lenni.

Kérdező, sajnálom, hogy apukád meghalt, részvétem. :(

Tudom, hogy milyen nehéz elveszíteni egyik szülőnket.

Kérdésemmel csak arra voltam kíváncsi, hogy észre vettél-e hasonlóságot apukád és párod között. Hisz a nők olyan férfit választanak maguknak, aki hasonlít az apjukra, a férfiak meg olyan nőt választanak, aki hasonlít az anyukra.

#38

"65%-os többször válaszoló..Te rettentő bölcsnek, határozottnak, kiváló problémamegoldónak gondolod magad. Vélhetőleg a másik élete vonatkozásában. Nekem nem szimpatikus a kioktatásod.

Utólag már mindenki okos,de adott egy helyzet amit meg kell oldani, és ezt visszafelé nem lehet tenni csak előre."

A legtöbb magyar ember soha nem gondolkodik előre, hogy az adott tettének mi lesz a következménye, de utólag siránkozni azt tud. Senki nem gondol abba bele, hogy később akár valami negatív és váratlan közbe jöhet és akkor na, azt hogyan is oldjuk meg.

Mindenkinek jó lenne néhány párkapcsolati, pszichológiai könyvet elolvasni még mielőtt párkapcsolatba lép, de akár közben is lehet ilyen témájú könyveket olvasni, ha érdekelné. Sok probléma megelőzhető lenne.

Mint pl. az egészség téma is. Sok ember nem foglalkozik a saját egészségével, úgy vannak vele, majd a doktor bácsi meggyógyítja, hisz azért van, azonban nem jön rá sajnos, hogy a megelőzés még mindig sokkal jobb, célravezetőbb és olcsóbb sok esetben.

A saját párkapcsolati életem köszöni szépen rendben van, teljesen harmonikus, 6 éve vagyunk együtt. Párommal sokat olvasunk pszichológiai, önfejlesztő témában könyveket, plusz, eleve nálunk csapatmunka van minden téren. Nincs az, hogy oltári kupi lenne, vagy napokig állnak az el nem mosogatottak, ha nekem nincs időm elmosogatni. Mindent közösen csinálunk.

Igaz, ugyan, hogy még nincs gyerekünk, de ha eddig is mindent harmonikusan és közösen meg tudtunk oldani, a gyereknevelésnél se lesz probléma.

"Az,hogy vállalta a harmadik gyereket...nem sokat változtatna a tényeken ha kettő lenne."

Csak így, mivel meg van a harmadik gyerek, eggyel több gyerek sérül a szülő felelőtlensége miatt.

Szumma szummárum: kérdező, menj el egy ügyvédhez, vagy neten írj egy ilyen szakembernek, kérj tanácsot, felvilágosítást, hogy ilyenkor mit célszerű tenni és hogy mennyi összegre számíthatsz. Kitartást és minél előbb lépj ki ebből a kapcsolatból, a gyerekek érdekében meg főleg!