Igaza van a páromnak?

30 éves nő vagyok, a párom 35 éves. Együtt élünk albérletben, mindketten szakmunkás minimálbérért dolgozunk. Egyelőre. Nekem ugyanis április végével megszűnik a munkaviszonyom, és nem lesz hosszabbítás, tehát munkanélkülivé válok. Keresem a munkát ezerrel, de Békésben élünk, és nem egyszerű. Hiába küldtem el eddig a város összes gyárába, egyetlen helyről jeleztek csak vissza, hogy nem vagyok alkalmas a munkakör betöltésére. Jelentkeztem olyan helyekre is, ahová lenne tapasztalatom, mégsem kapok visszajelzést. Volt, ahová személyesen vittem önéletrajzot, örültek is nekem, ez volt 1,5 hónapja, azóta csend. A párom szerint ne akarjak már ilyen helyekre elmenni dolgozni, keresni kell olyat, ami kényelmes és jól fizet. És nem fogja fel, hogy KERESEK, és NINCS. Én dolgozni akarok, nem akarok pénz nélkül, kiszolgáltatott helyzetben lenni, és 1 fizetésből nem igazán jönnénk ki, nekem van hitelem, neki káros szenvedélye, számlák, bérleti díj... Ezt tudja ő is. Mégsem akarja, hogy bárhová elmenjek átmenetileg dolgozni, mert alja munka, mert több műszak, mert megterhelő, mert idegőrlő, mert... és csak a kifogásokat gyártja. Én megőrülök idegességemben, hogy mi lesz munka nélkül, és még vele is veszekednem kell.

Legszívesebben elmennék valahová, ahol mindketten jobb eséllyel kapnánk jobb munkát, de ő nem akar költözni. Jó szakmája van, piacképes, de itt vergődünk minimálbérért, mert ő nem akar elmenni. Én sem, ide köt minden, itt nőttem fel, itt él a családom, ahogy neki is, de én már nem látok más kiutat.

El vagyok keseredve, mit tegyek?