Mi a teendő, ha az amúgy meseszép párkapcsolatomban teljesen megdöglött a szexualitás?

Hát nem egyből mondták meg. Ráadásul amikor sorozatban 17 éves korod óta csak ilyenekkel jössz össze, akkor mit gondolsz a nőkről? Azt, hogy mind ilyen. Nekem nem az volt a kérdés hogy azonnal dobjam-e, hanem az, hogy mi a francot kell tenni azért, hogy végre sikerüljön.

Persze azoknak a srácoknak, akiknek élből összejött minden, ráadásul úgy hogy a lány mászott rájuk, teljesen más a beidegződésük a nőkről. Én csak a kifogásokat kaptam.

A bajom össz-vissz annyi, hogy csak 1X szeretném azt érezni, hogy egy nő is karja. Utána meg is halhatok, az sem érdekelne. A prostizás ki van tárva, mert az nem szex, az csak üzlet.

Ágnyesz! Ebben igazad van, a hasonló, hasonlót vonz. Mivel ilyen vagyok, nem valószínű hogy bármi is változni fog.

Többet akart volna? Lehet, de amit ő hozott volna, abból nem boldogság lett volna, hanem 3 hét utáni szétválás. Probléma hegyek, és nem olyanok hogy rosszul főzi a húslevest.

Akkor visszakérdezek. Itt a gyk-n is vannak olyan nők és férfiak, akik intelligensek, normális családi életet élnek, és mégis belementek a szeretői viszonyba, ami akár évekig is tarthat. Ők miért és hogyan? Női szemmel nézve egyszerű, mert kb 3 perc alatt dögivel van jelentkező, és leplezetlenül tudják a felek, hogy mire megy ki az egész. A lényeg, hogy a nő dönt mindig, a férfi már csak kellék a dologhoz. Ha egy férfi dönt úgy, hogy márpedig szeretői viszonyt akar, akkor beállhat a sorba, és reménykedhet hogy lesz nő aki őt válassza, az ilyen-olyan tulajdonsága miatt. A nő a befogadó fél, ő dönt. A férfi meg maximum örül. Még akkor is, ha a világ legsármosabb pasijáról beszélünk, akit 1000 meg 1000 nő akar.

Én felfogtam hogy ezen a téren maximálisan sikertelen vagyok, hiányzik belőlem biztos egy kromoszóma, az aurám taszító vagy nem is tudom. Rossz érzés ezzel szembesülni, de tovább kell lépnem.

Éppen eleget marcangoltam már magam ez miatt, ha ténylegesen a legmélyebbre nézek magamba, akkor már csak egy lelkileg megnyomorított törpét látok.

Lehet jönni azzal is, hogy foglalkozzak mással, érjek el sikereket más téren stb. Ez már megvolt, a problémámon nem változtat. Egészségesen szintet megütő szexualitásom van, ami 43 év alatt sosem kerülhetett felszínre. Ezek után miért olyan fura az, ha nincs más gondolat a fejemben? Amikor a keresztfiam egy hete összejött egy lánnyal, és már javában szexelnek. Ez egy vicc.

Elkezdtem már azon is filózni, hogy az élet az nem más mint egy mátrix, vagy lehet ez a pokol és a mennyország egyszerre. Kinek mi. Leírom mégegyszer: ha tényleg valamit sorozatosan elcsesztem volna, ha lenne valami defektem, ha lenne vmi aberrációm, fogyatékosságom, lelki sérülésem, ha bunkó lennék, ha sóher, ha szemét, akármi is, akkor megérteném a sorsom... de így nem.

A feleségemmel is beszéltem már az előéletemről, arról is hogy nekem mennyire hiányzik az intimitás és az ezzel járó pozitív érzések, de nem érti meg. Ő ilyen, ő képtelen erre. Maximum havonta 1X belemegy, de akkor is szigorú szabályok betartásával. Az milyen, hogy én nem kényeztethetem őt? Itt is velem van a baj?

Más nők arra panaszkodnak, hogy a férjük 5 perc alatt végez velük... Én meg még arról is le vagyok tiltva, hogy egy jó kis előjátékot kivitelezzek. Nos, kb. ez jellemző az egész eddigi életemre. Arról még sosem volt szó, hogy én mit akarok vagy szeretek... igen, 17 barátnő után is ezt állíthatom.

Már sokszor úgy érzem, hogy az életem csak egy rossz álom, mert akármennyire is hihetetlen, de ez a VALÓSÁG!

Én sem hinném el másnak ezt a képtelen sztorit, mert ez szerintem is a lehetetlen határát súrolja.

Én hajlandó vagyok találkozni is bárkivel innen a gyk-ról. Lehet az nő vagy férfi, nem számít. Beszélgethetünk, aztán mondja már meg mi a baj velem. Tényleg örülnék neki, mert lehet hogy én vagyok a vak, aki nem lát valami éktelen nagy hibát.

"Beszéltem pszichológussal - őt is megkívántam..."

Félek válaszolni, mert a végén még engem is megkívánsz... :-))

Kedves 82%. Ez már csak a végkifejlet. Gőzöd sincs róla mennyi energiám és időm ment el teljesen feleslegesen. Siránkozok? Oké. Nem igazán számít.

Én csak azt kívánom mindenkinek, sose éljék meg azt, milyen érzés úgy leélni egy életet, hogy az egészséges szexualitásod sosem élheted meg, ráadásul úgy, hogy folyamatosan párkapcsolatban voltál.

Amúgy lehet hogy igazad van, egy totális csőd vagyok mint ember, mint férfi.

Semmit sem ér a kitartás, a becsület.

Döntöttem. Feladom a családom, a gyerekem, mindenem amit eddig elértem. Tűzre dobom. Oly annyira, hogy annyi fájdalmat fogok okozni a környezetemnek amennyit csak tudok. Azt akarom hogy megvessen mindenki, hogy gyűlöljenek. A családi kasszát, a megtakarításokat egy nap alatt felélem. Lerombolom magam, mert nem tudom tovább elviselni saját magam, az életem.

Elmegyek a legjobb prostihoz, egymilliót teszek le neki az asztalra, és azt fog csinálni amit én mondok neki. Minden nap a sárga földig iszom magam, valószínű hogy a munkahelyemről is rövid úton kirúgnak. Nem baj.

Az elmúlt 25 évet besűrítem egy hétbe. Minden nap 1 millió egy prostiért. Annyira fogom élvezni a feleségem arcát, amikor hulla részegen hazaállítok, és közlöm vele, hogy a számlánkról levettem 7 milliót, és minden nap halálra keféltetem magam, halálra iszom magam.

Élvezni fogom minden másodpercét, főleg azt, hogy semmit sem tehet majd ellene.

Jófiú voltam? A hátamon cipeltem mindenki életét? Mindig segítettem mindenkinek? Támogattam állatmenhelyet? Évente fákat ültettem? Másodállást vállaltam azért, hogy meglegyen mindenünk? Kivettem a részem a háztartásból?

Na ennek vége. Megszületett a gonosz.

Olyan, aki elveszi ami kell, még akkor is, sőt akkor jobban, ha az másnak fáj.

Ágnyesz! Köszi a biztatást, eddig bírtam. Lehet hogy belehülyültem, de az életem teljesen abnormális, olyan feszültség gyűlt össze bennem, ami nélkülözni fogja a racionalitást.

Azért te légy jó!

Kiszálltam.

Ajaj! Erről az Összeomlás c. film jut az eszembe. Remélem nem keresztezi egymást az utunk! :)

Azért szomorú a történeted, gyanítom hogy elvesztettünk egy jó embert. Ha segít, valahol megértem az érzéseid.

Egy megjegyzés.. Nem, nincs elveszve egy jó ember, csak kitört belőle a rinya, amiért nem volt képes változtatni, és gyáva lépni.

Az élet MINDIG is elvesz cserébe, ha valamit ad! Te döntöd el, mit teszel fel tétnek, mi mennyire fontos neked.

És erre sok ember a példa, ne gondold, hogy egyedül vagy hasonló helyzetben. Végigolvastam a soraidat, de tudod mitől félsz te valójában, amit többször is hangsúlyoztál? A közmegítéléstől! Ez a te igazi köved, amit cipelsz, nem más. Félsz, hogy mit fognak szólni, ha válsz. Kit érdekel?? Az emberek le sem tojnak téged, az embereke mindenkiről pletykálnak, egy ideig, aztán újra letojják mi an veled..

Mi történne, ha elválnál? Ki mondta, hogy "nem látnád a gyereked felnőni", stb indokok, amiért a saját mocsaradba dagonyázol évek óta? Nyilván fáj a változás. De tudod mi a legrosszabb? Hogy amíg nem változtatsz, ADDIG NEM FÁJ ELÉGGÉ!

Az emberek csaknem fel kezdi újra az életét, ami fájdalmas, de élnek és megteszik.

Ez csak rád és a feleségedre tartozik. Lehetsz agglegény is közben és qrvázhatsz napestig.

De ne rinyálj, ha csak passzívan elviseled a dolgokat. Senki nem fog rajtad segíteni, csak te magad tudsz.

A mi kapcsolatunkban sem sok és szenvedélyes a szex, van pár év mögöttünk, egyszer majdnem szét is mentünk, hiába klappol minden más.. Egyelőre visszahoztuk a szakítás szélén a dolgokat, de mi 1-2x őszintén le is ültünk beszélni erről egymással.. Nem tudom, ti mit tesztek/tettetek ez ügyben, de ha ezek a körök megvoltak, és nincs változás, akkor vagy viseled tovább, vagy nézz szembe vele, hogy ez a ló megdöglött és lehet lépni kéne.

Egyébként azt se gondold, hogy a feleséged biztosan boldog, és neki nem hiányzik a szex... Előfordul, hogy meghal ez a dolog és nem lehet visszahozni, attól még nem kell rosszban elválni, az együtt töltött évek miatt lehet ezt normális embereknél kulturáltan, és jó viszonyban maradva is...

Nincs olyan élethelyzet szinte az életben, amin más már ne ment volna át legalább egyszer.. A te döntésed, hogy oldod meg.

Van valami fejlemény?

A hosszan kifejtős válaszoló szerintem

Egy kicsit szerelmes a feleségébe.

Nagyon szerelmes önmagába, és tényleg legjobban a közvélemény érdekli.

Nem akar változtatni, ezért ha bárkivel megismerkedik örül neki ha kiderül valami gikszer.

Tulképp azért ismerkedik hogy lássa hogy másnak még rosszabb, miközben mélyen lenézi más emberek életét.

Ők ebbe nem mennek bele és csakazértse szexelnek vele.

Ilyen alapon nehéz elképzelni hogy valakit találni fog a céljaira, nehéz elképzelni hogy bárki ehhez az egészhez asszisztáljon

Jó, oké, én vagyok a szexuális antitalentum, aki a földkerekség összes nőjét elriasztom, taszítom szexuálisan. Rendben. Akkor minek váljak el? Bár ezt a taszítást nem tudom értelmezni, főleg úgy, hogy látom a férfiakat, nőket magam körül. Ámde legyen.

Akkor valaki támassza már alá érvekkel, hogy miért lenne jó, ha az életemet újra kellene kezdenem? Mint anyagilag, mint emberileg. Mert ha tudomásul veszem, hogy felesleges itt törnöm magam a nőknél - azaz meg tudok ismerkedni nőkkel, még össze is tudnék jönni velük, de szexuálisan úgyis taszítani fogom őket - akkor mi lenne nekem ebben az "üzlet? A hátha, talán, ez vajmi kevés.

Ln azokat is megértem, akik elválnak mert kevés a szex. Viszont nekik nincs olyan előéletük mint nekem. A másik meg az, hogy nekem nem szívják a vérem, nincs agresszió, nincsenek meg azok a tipikus válást elősegítő problémák, amik a menekülésre ösztönzik az embert. A szexet leszámítva nekem jó életem van, még érzelmileg is. Sőt, még csak az sincs, hogy a feleségem félrejárna, meg szeretője lenne. Nem, neki nem kell a szex. Azt is elhiszem hogy rengeteg nő félrelép, mert kell nekik a fizikális vagy akár a lelki kielégülés. Viszont nálunk ilyenről szó sincs. Ha csalna a párom, akkor már rég nem lennénk együtt, ugyanis nem állnék a boldogsága útjában. Az alap válóokok sokkal jobban, mint az én esetem. Ott van fájdalom, megbántás, esetleg erőszak stb.

Kénytelen vagyok elfogadni, hogy nem váltok ki a nőkből semmiféle hatást, leszámítva hogy barátként oké vagyok. Igazából nem értem az okát, mert sem külsőleg, sem belsőleg, sem emberileg nem érzem hogy erre okot adnék. Viszont az hogy én mit gondolok, teljesen lényegtelen, a külvilág ítél meg. Szóval együtt kell élnem ezzel, ha tetszik, ha nem.