A kutya marad én megyek, hogy is van ez?

Itt nem is az állattal van a baj, hanem az emberrel, a saját igényességéről árulkodik a kutyája.

Volt olyan barátnőm akinek volt egy kisebb kutyája. De az a kutya tiszta volt, és szobatiszta, és megértette a barátnőm is, hogy kutya nincs többé hálószobába, se asztalon.

Más ha valaki egyedül él vagy már valakivel együtt él.

Itt nálatok a pároddal van nagyobb probléma, az a kutya nevelhető lenne....de nem...

Nálunk is az állatok kint voltak úgy nőttem fel, kutya és macska is odakint, anyám alapból nem rajongott soha az állatokért de nem is volt baj, télen max garázsba beengedtük.

Annál a barátnőmnél is nehezen szoktam hozzá, hogy a kutya bent van a lakásban, de normálisan kezelhető volt a helyzet.

Nekem van macskám, tehát átérzem milyen egy állatot családtagként szeretni, de azt mondom innen lépj le, nem kár érte.

Az állat oltása és féregtelenítése alap kell legyen, ha felmehet az ágyra is, akkor főleg. Bár nálam a macska a hálóba nem mehet be, csak nappaliba. Sajnos vannak emberek akik az állatok iránt érzett szeretet mögé rejtik a hozzá nem értésükből fakadó elviselhetetlen stílusukat. (jellemzően a legtöbb acsarkodó állatvédő is ilyen...)

Értük meg tényleg nem kár.

Hát... nem ért a kutyákhoz a barátod, az biztos, mert a kutyatartást meg lehet oldani tisztán is. A szobatisztaság hiánya meg aztán pláne nem jó.

Két kutyával élek együtt. Egész pontosan babaillatuk van és igaz, hogy minden nap kell takarítani, de nincs kutyaszag.

Szóval vagy tök nyugisan megbeszélitek a dolgot, meggyőzöd, hogy ebben a formában a kutyának sem jó. Ez lenne a jobb megoldás. Vagy elfogadod, hogy ő így tart kutyát és ha nem tetszik, akkor költözöl.

Én semmi pénzért nem mondanék le a kutyáimról, a barátod sem fog szerintem.