Ha az olyan nemi sztereotípiákat meghaladtuk, miszerint a nő dolga a házimunka, a nő helye a konyhában van, stb., akkor ugyanezen itteni felhasználók számára ellenben miért evidencia az, hogy "nehogy már a nő közeledjen, a férfi dolga a felszedés"?

"...nem lesznek házi rabszolgák, mint a bigott felfogás szerint, azok miért mondják másik részről azt, hogy nehogy már egy pasi ne tudjon odamenni egy nőhöz, ő nem fog kezdeményezni, "az a férfi dolga".

Azért kérdező, remélem te is érzed, hogy az "egy életen át cselédként kiszolgálni" és az "5 percre felemeli a s_ggét, hogy odamenjen a lányhoz és bemutatkozzon" között óriási különbség van!

"Ha nincs női szerep, aminek meg kell felelni, nincs elvárandó férfi szerep sem."

Igazad van, tényleg nem elvárandó egy férfitól, hogy merjen és tudjon ismerkedni, kezdeményezni.

Mint ahogy neked sem lehet elvárásod egy nővel szemben az, hogy kedves, mosolygós legyen, ápolt legyen, rendszeresen mosson fogat, csinosan öltözködjön, figyeljen az alakjára, ne legyen rajta 30-40 kg túlsúly, ne beszéljen trágárul, stb.

Nem lehet ilyen téren elvárásod a nőkkel szemben, mert mindenki úgy éli a saját életét, ahogy jónak látja.

Nem lehet elvárásod, viszont ha belegondolsz, hogy te mennyi eséllyel választasz társnak olyan nőt, aki örökké búval bélelt, folyton panaszkodik vagy éppen rendszeresen hisztizik, súlyosan elhízott, mellé előnytelenül öltözik, kellemetlen testszaga van és rossz a lehelete, mert nem tisztálkodik / mos fogat kellő gyakorisággal, akkor talán könnyebb elfogadnod, vagy legalább megértened, hogy a nőknek sem elvárásuk, hogy egy férfi kezdeményezzen, pusztán egy szűrési lehetőség, aminél elválik, hogy megvan-e az az alap férfi habitus a potenciális partnerben, ami számukra fontos, amire vágynak egy férfiban.

"Ez _nem_ a nők keresztje, ne csinálj mártírt magadból, minden ember felé elvárás."

Miért csinálnék magamból mártírt azzal, hogy leírom, hogy NEKED nem lehet elvárásod úgy általában a nőkkel szemben, hogy hogy nézzenek ki, mennyire törődjenek a külsejükkel, vagy éppen milyen legyen a személyiségük, viszont nyilván jogod van a párválasztásnál olyan nőt választani, akiben megvan az, amit Te keresel?

Amúgy hol írtam szerinted, vagy akár csak hol sugalmaztam, hogy a fentiek csak nőkre érvényesek?

Nem az illető neme volt a lényeg az analógiában, a mondatban egyszerűen azért szerepelt a női nem, mert feltételeztem, hogy heteroszexuális férfi vagy.

De ha már szóba hoztad, hogy nem csak a nők felé elvárás, amit felsoroltam, épp a lényegen siklottál át: pont azt hangsúlyoztam, hogy nem lehet elvárásod a nőkkel szemben általában, hogy milyenek legyenek, viszont lehet elvárásod olyan tekintetben, hogy a Te párod/leendő párod milyen legyen, és jogod van a saját választási szempontjaidhoz, de ugyanilyen módon egy nőnek is lehet számára fontos szempont a társkeresésnél, hogy olyan férfit akar maga mellé, akiben van olyan fokú önbizalom, talpraesettség és határozottság, ami ahhoz kell, hogy oda tudjon, oda merjen menni hozzá, ha meg akar vele ismerkedni.

Most már nem tudom eldönteni, hogy nem tényleg nem érted-e ezeket az analógiákat, vagy úgy teszel, mintha nem értenéd őket.

Nem érted, hogy ez nem férfiszerep, hanem egy férfié, a páromé, aki egy.

Ha a férjemmel megbeszéljük, hogy itthon maradok, akkor az nem női szerep lesz, hanem az én szerepem. Mert ha azt beszéljük meg, hogy ő marad itthon, akkor sem női szerepet vesz fel.

Keveritek a jogot a vonzalommal.

"Speciel katona vagyok, szóval dobálod fel nekem a magas labdákat, sorra. Nem irigyellek, nehéz helyzetben vagy ebben a vitában."

Értelek, de azt te választottad. Olyan, mintha szakács nőtől várnád, hogy tudjon főzni. Nem minden nő szakács. (És félreértés ne essék, mindent amit írtam, mint 33 éves férfi írom, csak fura ez a "bezzeg a nők" rinya, főleg egy katonától)