Az inceleket tagadó vagy degradáló nőknek mi a véleményük arról, amikor női magazinban is szóról-szóra megjelenik a jelenség, csak nem nevezik nevén a dolgot?

30-as: szóval szerinted mindenki a maga sorsának kovácsa? Jól értem?! Nagyon jó! Akkor mostantól semennyi pénzt ne utaljanak a beteg gyerekeknek! Hiszen ők tehetnek róla.

Mostantól a nyugdíjasoknak ne járjon kedvezmény a gyógyszerre. Ők tehetnek róla!

Mostantól soha ne kapjanak a figyelmet a nők akiket bántalmaz a férjük. Ők tehetnek róla, minek ment hozzá?!

Az egyik fickó gazdag családba születik és kap egy csodálatos lakást már 20 éves korában. A másik 50 éves korára jut el addig, hogy legyen egy lepusztult garzonja több évtized kemény meló után.

Az egyik megemeli a súlyzót és máris deltás lesz. A másik vézna marad, ha naponta 3 órát edz is és teletömi magát fehérjével.

Az egyik olyan tisztán énekel tanulás nélkül is, mint egy operaénekes. A másiknak meg botfüle van, és fals marad, akármennyire gyakorol.

Az egyiknek dús haja van még 70 évesen is. A másik már 30 évesen kopaszodik.

Az egyik olyan jóképű, mint Brad Pitt. A másik olyan lesz, mint Danny de Vito.

HÁNY PÉLDA KELL, HOGY BELÁSD AZ OSTOBASÁGODAT?

Egyéni felelősség? Miről beszélsz? Talán nem a társadalomban élünk?! Komolyan hányok ettől az áldozathibáztatástól 🤮

Az ingatlanpiac? Az egyik 2014-ben tudott venni lakást még 8 millióért. A másik 2016-ban ugyanazt a lakást már csak 20 millióért tudná megvenni. Talán ő tehet róla? Ebben hol van az egyéni felelősség?!

#33

Mit szeretnél, hogy változzon meg a párkeresés?

Nem olvasok ilyen "női magazinokat" és az ilyen drámázó cikkek is hidegen hagynak.

Most elolvastam a kérdés miatt. De ennek az írásnak semmi köze az incelséghez.

Adott egy férfi és egy nő: a férfi szereti a nőt, a nő meg csak barátként tekint a férfira. Ettől a férfi nem lesz incel... Sőt, ugyanilyen szituáció fordítva is létezik. Nagyon sok ember van, aki barátként teljesen oké, de párkapcsolatra nem kéne nekem sem és nem azért,mert ronda vagy unalmas, hanem egyszerűen nincs benne meg nekem az a plusz. Ami lehet, hogy más nőnek meglesz, mert nem vagyunk egyformák. Nekem sok férfibarátom van, egyikkel sem jönnék össze, de ettől még ők teljesen rendben vannak, értékes emberek.

Abban, hogy hova születsz, milyen genetikát örökölsz, vagy milyen a gazdaság, valóban nincs felelőssége. De abban csak neked van, hogy hova fejlődsz az adottságaiddal. Ez nem áldozathibáztatás. A nő akit vernek, nem azért hibás, mert hozzáment a férfihez, hanem mert nem kér segítséget és nem lép ki. Ha megteszi, máris nem lesz többé áldozat. Ha nem tanulsz, ha alkoholista, vagy drogos leszel, ha nem törekszel a jobbra, ha nem fejlődsz, az mind, mind a te döntésed. Az első 18 év valóban jórészt nem a te felelősséged, bár már ott él lehet kezdeni a züllést, ami azért mégis csak a te döntésed. Ahogy az is, hogy tanulsz, bármi legyen is.

Több olyan embert ismerek aki nagyon xar körülmények közül küzdötte fel magát, de ők nem is sírtak azon, hogy nem arany kanállal a szájukban születtek. Az egyén döntése, hogy leül és sajnálja magát, vagy tesz azért, hogy fejlődjön, akár anyagilag, akár emberileg, akár szellemileg.

Attól, hogy kopaszodsz, nem lesz nehezebb munkát találnod, házat venned, tanulnod. Egyetlen területen okozhat fennakadást, párkeresés terén, de nagyon sok kopasz embernek van párja, így ez sem kifogás.

Nekem bot fülem van és gyakorlatilag nincs dallam memóriám. Ehhez képest elvégeztem az óvónőit, ahol minden félévben volt ének vizsga. Igen, ehhez magántanárhoz kellett járnom és sokat gyakorolni. Az életben nem leszek énekes, sőt minden dalt újra kell tanulnom, akárhányszor hosszabb kihagyás után el kell énekelnem. De megteszed, mert ez kell a hivatásomhoz.

A nyugdíjas nem tehet arról, hogy nyugdíjas és arról sem, hogy gyógyszert kell szednie. Sőt, a mostani támogatás mellett is sokaknak gond a gyógyszerek kifizetése és az önfenntartás egyszerre. De ez ne legyen már azonos súlyú azzal, mikor valaki lusta dolgozni, vagy tanulni, vagy plusz munkát vállalni azért, hogy előbbre jusson, vagy elmenni egy pszichológushoz ha lelki baja van, esetleg önfejlesztő könyveket olvasni a szociális analfabéta.

Ismerek olyat, aki diszlexiás és diszgráfiás mégis megtanult angolul felnőtt fejjel és most kint dolgozik.

Ismerek magánvállalkozót, aki onnan indult, hogy kenyérre nem volt pénzük és gyakran lakni nem volt hol.

Ismerek több diplomás főnővért, havi közel milliós fizetéssel, aki onnan indult, hogy mindkét szülője alkoholista és menekülnie kellett otthonról 18 évesen.

Komolyan azt mered állítani, hogy nem a saját sorsod kovácsa vagy?

Rendben, hidd ezt és élj, ahogy akarsz, nekem igazából nem változtat az életemen. De én azért inkább teszek magamért és a jövőmért.

Pfff... Teljesen fölösleges bármiféle vitát folytatnunk. Látom gőzöd nincs az egészről, fogalmad sincs, mit is jelent valójában az INCEL sors.

Lusta dolgozni, meg pszichológus... Tipikus bullshit példák, amiket általában a nők szoktak bedobni. Jó kis magyarázkodásba bújtatott sértegetés. Dehát mi mást is várhattam volna itt?

Azért én kívánom mindig az ilyen embereknek, hogy legyen egy fiúk, akiből incel lesz. Majd nézzétek végig a lelki leépülést. Majd próbáljátok meg őt talpra állítani ezekkel a bullshit dumáitokkal.

Hányok tőletek. Ha már fogalmatok sincs, milyen szenvedés, milyen kín és fájdalom incelként élni, legalább ne fröcsögjétek a nyomorult moslék szövegeiteket.

Én voltam incel. És már eltelt vagy tíz év, mióta kijöttem belőle, de a mai napig nem hevertem ki azt a traumát. Soha nem is fogom...

Pedig voltam pszichológusnál - HÁROMNÁL IS, kisanyám! De a lelkem nem lett könnyebb, csak a pénztárcám!

Úgyhogy én igenis kiállok az incelek mellett és teljes mértékben megértem őket. Ez az, amire a magadfajták sohasem lesznek képesek. Mert nem élted át. Nem tudod, mivel jár ez. Fogalmad sincs, mégis magyarázol.

Hát elmész te a q...!

"Traumát". Milyen traumát, hogy nem volt párod? A legtöbb incel valóban saját maga miatt tart ott, ahol.

https://www.youtube.com/watch?v=DdHqzr4DyIs

Ezek után mutassak feléjük szimpátiát? Másrészt rendben, elfogadom őket. Mit tegyek nekik? Jöjjek össze velük semmibe véve a saját vágyaimat?

Legyen így. Meglepődnél, mi mindent értek, csak kettőnk között nagy különbség, hogy én túlléptem a serelmeimen és mostmár szinte egészséges vagyok, te meg mást nem tudsz, mint támadni és fröcskölődni. Mondhatod,hogy már nem vagy incel. Nos a viselkedés megmaradt, akár van párod, akár nem. Elfogadó, hogy voltál pszichológusnál, de ő orvos, nem varázsló. Ha te szereted azt amiben vagy, vagy jobban félsz az ismeretlentől, akkor ide Harry Potter is kevés, nem, hogy egy mezei pszichológus. Mint írtam, a te döntésed.

Ha a gyermekem nehezen illeszkedik be, gyengék lesznek a szociális keszsegei, vagy más szociális értelemben vett probléma lesz vele, gyerekkorától pszichológushoz fog járni. Mert pontosan tudom, milyen nehéz változtatni a berögződéseken.

Érezted már azt, hogy nőként az értéked pontosan nulla? Hogy senki nem tart vonzónak? Hogy bármit csinálhatsz, magányos vagy és elutasított? Hogy te vagy a hierarchia legalján, hogy te vagy a senki, aki a kutyának se kell? Hogy az életed maga a gyász, hogy egyedül fogsz megdögleni, hogy bármit tehetsz, tehetetlen vagy?

Ha nem, akkor nincs jogalapod párhuzamot vonni.

#40

Képzeld, éreztem így. Egy autóbaleset miatt amputálni kellett a jobb kezemet és azt a fájdalmat nem tudod elképzelni. Egy jogosítvány nélkül száguldozó cigány miatt örökre megnyomorítottak mindössze 15 évesen. Azt hittem sose lesz kapcsolatom és hogy sose lehetek sikeres a hobbijaimban. Tudod milyen szánalmasnak érzed magad, amikor egyedül felöltözni sem tudsz? Amikor minden pillanatban látod, hogy hiányzik onnan valami? Amikor át kell szoknod a másik kezedre, hogy tudj írni?

De kijöttem belőle. Nagyon sokat köszönhetek a pszichológusomnak, mert tényleg rengeteget segített. Túl tudtam kerekedni a veszteségemen és nem kezdtem el gyűlölni a két kézzel rendelkezőket és azokat, akiknek nem kellettem ezzel a hiányossággal. Ma már semmiben nem szenvedek hiányt, mert képes voltam fejlődni. Ez az, amire a legtöbb incel nem képes.