Gondolkodtok néha azon, hogy mi lehet azokkal a nőkkel akik 5-10 éve "szenvednek" egyedül mert kizárólag a legeslegjobb top tuti álomherceg pasira várnak?

Nem fogadnék rá nagy tétben, hogy szenvednek. Egyszerűen csak vannak olyan emberek, akik nem érik be az első jött-menttel. Ennyire prózai oka van...

Én nem szenvedek egyedül! Vagy jó pasival vagyok egyutt, aki megfelel az igenyeimnek, (mind külsőleg, mind belsoleg, mind egzisztencialisan) vagy inkább nem vagyok senkivel.

Kérlek, válaszolok én neked. Személyesen magamat ismerem. Most is van top tuti álomherceg pasim. Vagy megkapom egyszer, vagy nem. De az is lehet, hogy jön egy másik és akkor majd őt akarom megkapni🤷Kb.a 6.pasimentes évnél tartok, de szenvedni csak akkor szenvedtem, amikor véletlenül csak utóbb derült ki, hogy rémálomhercegbe szerettem bele. De már ott volt, úgyhogy meg kellett valahogy szabadulnom tőle😂 Szóval nyugi, mi nem szoktunk így nyekeregni, mint ti. Nekünk az élet nem csak f.szokból áll.

Érdekes módon én egy ilyen nőt sem ismerek. Egy hosszabb idő óta egyedülálló nőt ismerek, de ő sem a médiaideál szerint tökéletes férfit várja, hanem "csak" (nézőpont kérdése, hogy mennyire lehet használni azt a szót, hogy csak) annyi az elvárása, hogy hozzá hasonlóan konzervatív keresztény legyen a férfi. Magához képest nem nagy elvárás, mert ő is az, de egyrészt azért ez manapság ritkaság, másrészt meg nincs szerencséje... pedig akikkel próbálkozott volna, azoknál nem rosszabb a legtöbb téren. Meg sokszor az derül ki, amikor online ismerkedik, hogy sok ember, aki konzervatív kereszténynek vallja magát, közelében sincs a konzervatív kereszténységnek, csak így eufemisztikusabb azt előadni, hogy homofób és rasszista (de pl. templomba nem hajlandó elmenni, ha felmerül az, hogy akkor házasság előtt nincs szex, sírva rohannak el és sorolhatnám). Átlagos külsejű nő, igényes, csinos, okos...

Miért gondoljak ilyen hülyékre?