Miért van az, hogy ahogy halad előre az emberiség, egyre szarabb lesz minden, a dolgok, a mentalitás, a párkapcsolatok, nem pedig fejlődünk az idő előrehaladtával?

"Aztán 10 órát ülhetsz a sürgősségi osztályon, de legalább okostelóról hívtad fel a mentőt. :D"

Manapság legalább viszonylag könnyen el is tudsz költözni olyan országba, ahol nem ez a helyzet. :D

És tényleg van rák (ami - azon túl, hogy bizonyos fajtái már egyre jobban kezelhetőek - részben összefügg a fejlődésnek azon részével, hogy egészségtelenebbül élünk), régebben meg egy sima tüdőgyulladásba belehalhattál vagy épp a nők a szülésbe. De ott van pl. az AIDS is, ami rettegett betegség volt még alig pár évtizede, mostanság meg már alig hallani róla (mert egyre inkább tudják kezelni).

Egyébként a rák a növekvő átlagéletkorral is összefügg, régebben kevesebben értek meg olyan magas életkort, ahol már nagyobb a daganatos megbetegedések esélye.

Nem akarom a #régenmindenrosszabbvolt vonalat erősíteni, de muszáj néhány dologra reagálnom. Az autósat azt kihagyom, mert abban szerintem is igazad van.

Kik nem akarják meggyógyítani a rákot? Szándékosságot feltételezel ebben? A keresztanyámat, a barátomat és a nagybátyámat meggyógyították belőle. Lettek mellékhatásai, valamelyik elmúlt, valamelyik nem, de élnek.

A régi anyukák meg az öt gyereknek nem tudtak minden lelki nyavalyájával foglalkozni. Szerinted egy mezítlábas parasztasszony mennyit játszott velük? El volt foglalva a házimunkával és a kisebb testvérekkel. Régen se voltak körbeugrálva a gyerekek. Erre mondom azt, hogy semmi sem fekete-fehér, se a múlt, se a jelen.

"Kik nem akarják meggyógyítani a rákot? Szándékosságot feltételezel ebben? A keresztanyámat, a barátomat és a nagybátyámat meggyógyították belőle. Lettek mellékhatásai, valamelyik elmúlt, valamelyik nem, de élnek."

Gyógyszermaffiáról hallottál már? Az orvosoknak nem érdekük.

Neked legalább szerencséd volt.

Anyukám 12 évig küzdött a daganattal és tavaly 56 évesen meghalt. Anyukám a kórházban laborasszisztensként dolgozott és 44 évesen, mikor el szeretett volna menni egy szűrésre, mert figyelte magát (apukája is daganatos volt akkor) észre vett dolgokat és szeretett volna megbizonyosodni erről. Erre a doktornő elküldte anyát, hogy túl fiatal egy ilyen betegséghez! Egy évre rá meg már komoly baja volt.

Orvostudomány? Hagyjuk már! Persze egy bizonyos részben oké, hogy fejlődik, de mennyi műhibát vétenek, mennyi embert félrediagnosztizálnak, mennyi emberbe adagolnak feleslegesen gyógyszereket, és ha nem adsz hálapénzt akkor meghalsz..stb.

Ennyit az orvosokról!

ui.: Akkor miért a daganat a vezető halálos betegség?

Na, erre adj választ!

És a legtöbb beteg meghal és kevesen gyógyulnak meg tünetmentesen!

"Gyógyszermaffiáról hallottál már?"

Igen, a szabadon ébredők, tudnodkell meg az Antal Vali típusú oldalakon. Nagyon bíztam benne, hogy nem lépünk rá erre az áltudományos rettegő ösvényre, de sajnos csalódnom kellett. Olvass mást is, pl. száz évesnél régebbi regényeket, életrajzokat.

"A mai anyukák vajon miért adnak a pár éves gyerekük kezébe okostelefont, ahelyett, hogy leülnének velük játszani és mesét olvasni?" - Mert ők sem tanulták meg senkitől, és ne általánosíts, mert van, aki foglalkozik a gyerekével, aki viszont nem, az jellemzően nem látott jó mintát, erre van remek példa az én családomban is, és nem a fiatal huszonéves szülőgenerációról írok, hanem az ő szüleikről.

Anyai nagyanyám úgy nőtt fel, hogy már gyerekként dolgoznia kellett, alig volt gyerekkora. Hogyan legyen jó szülő? Senkitől nem tanulta meg, mert sok egyéb gond is volt, amire dédmamámnak figyelnie kellett. Mehetnék még visszább, de most nem teszem, inkább előrébb.

Szóval anyai nagyanyámnak lett 3 gyereke, de világéletében olyan ember volt, aki mindenbe belekötött, és a munkája volt az első, a család csak második. Én gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy könnyen eljárt a keze apróságért is.

Ez a gond tovább gyűrűződött, mert bár anyám és a húga látták a problémát, mégsem tudtak teljesen elszakadni a rossz mintától (anyám öccse volt a kiskedvenc, a fiúgyerek...). Szóval például anyám húga is türelmetlenebb szülővé vált, és odanyomta a fia kezébe a kütyüt, igaz, hogy egyedül kellett megoldania a gyereknevelést, mert az apa megbízhatatlan, na, de azért nem kell erre fogni, mert van, aki meg megoldja jobban. Ő nem tudta. Unokatesóm tehát játékokon és kütyükön nőtt kamasszá... Anyám kicsit másképp csinálta, az én gyerekkoromban még nem voltak kütyük, nekem ez kimaradt, és én már tudatosan akarom másképp csinálni, látom a több generáción keresztül jelentkező problémát, látom, hogy kik miért rontották el, amit elrontottak... De szerintem ehhez azért nem ártott, hogy így kinyílt a világ és a lehetőségek, mert elérek olyan dolgokat is, amik ebben a segítségemre vannak, és amik a szüleim és nagyszüleim fiatalkorában nem voltak meg.

Tehát lehet javítani, lehet változtatni, de csak egyénileg, kicsiben, tudatossággal, és minél több ember lesz ilyen, hogy kicsiben, egyénileg, tudatosan változtat, javít, annál jobb felé van lehetőség haladni. De azért ez nem megy csak úgy. Nagyon sokat számít, milyen mintát láttál és azt hogyan élted meg, és volt-e más.

#35

Akkor gondolom te olyan emberke vagy, aki minden pitiáner betegségével a doktor bácsihoz megy, hogy majd ő meggyógyít, hisz az a feladata és te önmagadtól pedig semmit se teszel azért, hogy megőrizd az egészségedet.

Pl. gyógynövénytea, gyömbér, méz, egészséges mozgásban gazdag életmód, gyümölcs, zöldség, napi minimum 2 liter víz..stb.

Fűben-fában orvosság. Remélem ezt is hallottad már!

Nagyanyáink gyógynövényekkel gyógyították magukat, hisz akkor még szinte nem is voltak gyógyszerek.