Anyukák, miért nem vagytok az apukával összeházasodva?

11 éve vagyunk együtt, 14 hós a babánk, nem házasodtunk (meg már szerintem nem is fogunk)

Az első 5 évben mi nem is laktunk együtt, olyanok voltak a körülmények. 2004-ben költöztünk össze.

Nem fontos a házasság egyikőnknek sem, anélkül is lehet boldogan élni. A párom nagyon nem szeret "szerepelni" és -bár ő ezt nem valja be,- szerintem őt ez tartja legjobban vissza az egésztől :) Én biztos nem költenék milliókat, százezreket egy esküvőre, ha lenne pénzem, biztos másra költeném. Nagy lagzit soha nem akartam, de 2 tanúsat se.

Mindegyikőnk szülei elváltak, az én apukám kétszer házasodott, mindkettő elég hamar tönkrment, a harmadik párjával 28 éve vannak együtt házasság nélkül :)

Egy szó mint száz, nem fontos, nem érdekel a dolog.

Már voltam férjnél.Egyházi esküvőm /a "templomi" kifejezéssel nem értek egyet/ is volt.Született gyermekünk is /a keresztelője ugyanott/,de ha jö egy új szerelem,akkor egyeseknek semmi sem számít,semmi sem szent,semmi sem érték,csak az önös érdek.

Ezek miatt nem tartottam fontosnak,hogy ismét férjhez menjek.Igaz,a párom 3* is megkért-mind3* nevetésbe fulladt részemről a dolog,mert úgy körítette,hogy viccnek tűnt az egész-,én tartottam magam az eredeti elképzelésemhez.Aztán megfogant a tervezett gyermekünk,s amikor anyukám a bejelentés során megkérdezte,hogy házasságban fog-e felnőni,a párom rávágta:Igen.Na ezzel megvolt a lánykérés/röhejes kifejezés,helyesen:elváltasszonykérés/.Szóval,a kicsi fiunk borította az elképzelésemet.A férjemet azóta is szoktam páromnak nevezni..Egyházi esküvőnk már nem lehet,de keresztelőt szeretnénk.

Bocs,hogy nem a kérdésre válaszoltam,de kell néha ellenpélda is...

Szerintem nem lehet kijelenteni, hogy Isten nincs, és kész. Felnőtt, intelligens ember nem hisz a mesékben? Akkor hogyan magyarázod a világ létét? Az evolúcióval? Na, inkább az a mese.

Én nem vagyok hívő ember, de elfogadom, hogy Isten léte is egy lehetőség, és nem szólok le senkit, aki hisz benne.

A házasság szerintem sem csak egy papír, hanem Isten és az emberek előtt tett eskü, hogy igenis összetartozunk. Aki nincs összeházasodva, az nem vállalta fel, hogy kimondja, hogy mi egy pár vagyunk. És ez nem pénzkérdés, mert lagzi nem kötelező, a ceremónia meg ingyenes.

Egyébként meg gyerek után fehér ruhát felvenni elég nagy képmutatás. Elvileg a tisztaságot, a szüzességet jelképezi. Anyukám engem is leszólt, hogy 3 év együtt élés után házasodtunk össze, és jaj, úgyis mindenki tudja, hogy nem vagyok már szűz. Ez vicces, ki megy már szüzen férjhez? Ezért nekem ekrü színű ruhám volt, az is gyönyörű.

A párom egyébként nem nagyon akart nősülni, de kijelentettem neki, hogyha akar gyereket, igenis vegyen el, legyen már a gyereknek apja. Erre azt mondta, hogyha ez nekem fontos, akkor ő szeret annyira, hogy a kedvemért megteszi.

A jogi oldala is csak kifogás, mert pár évi együttélés után is ugyanúgy osztozkodni kell, mintha össze lettetek volna házasodva. Akkor meg miért nem lehet egymást felvállalni? Ha a párom vonakodott volna megtenni, én elgondolkodtam volna, hogy miért. És kerestem volna mást, aki hajlandó rá.

Szerintem nem hülyeség az esküvő. Nekünk sem volt egyházi, egyiken sem hiszünk, nem is vagyunk megkeresztelkedve. Nekem is volt szép ruhám, de összesen 25-en voltunk, a szertartás után egy közös vacsora volt, és ennyi. Nem volt drága. Én szerettem volna, ha a nevemről is tudják, hogy kihez tartozok, ki a gyerek apja. Egyébként én is várandósan mentem férjhez, de az időpont hamarabb megvolt, mint a terhesség.

(Mellesleg megjegyezném, nem kötekedés képpen, hogy az egyházi sincsen ingyen, mint ahogy egyik szertartás sem.)

Nagyon-nagyon szomorú, hogy a mai világban a házasság intézményét sokan csak egy PAPÍRFECNINEK gondolják:(((((

Elkeserítő!

Válóperünk után 3 évvel megszületett a kisfiunk :-)

Egyházi esküvőnk még "él" :-)