Szoktatok játszani a kisbabátokkal vagy felesleges?

Nyílván a gyerektől is függ, mennyire igényli a közelséget.

Meg nem mindegy mennyi idős..

Amíg max forgolódott olyan 6hónapig addig mindig vittem magammal abba a házrészbe ahol voltam, főzés alatt adtam neki játékot, mondtam, hogy mit csinálok, narráltam a napomat kb. Amikor kimentem a szobából akkor rákezdett sírni. De ez normális abban a korban, szepa akkor kezdődik amikor rájön, hogy anya és ő nem egy személy.

Amikor elkezdett mászni akkor mindig jött utánam, játék alazt ha kimentem pisilni vagy bárhova akkor is jött utánam.

Onnantól, hogy elkezdett járni igazából van egy árnyékom pluszba, ha játszani akar hozza a játékot, könyvet. Ha nem megyek akkor jön a hiszti (ami szintén normális ilyenkor). Ezt minden szülő úgy kezeli ahogy akarja.

Elég összetett dolog ez. Tudom most nehéz elképzelni de ha ott leszel tudni fogod a saját gyereked igényeit.

Tapasztalata erről remélem senkinek nincs. Egy kisbabát, sőt, még több éves gyereket sem hagyunk egész napra felügyelet nélkül, hiába van "biztonságos" helyen. Ezt mégis hogy gondolod?

Egy X hónapos baba pár óránként még megéhezik, pelenkát kell rajta cserélni, megijed és sírni fog. Lelkileg ez óriási trauma lenne neki, ami simán lehet, hogy egész életére is kihathat, főleg ha ez rendszeres. De meg ilyet egyszerűen nem csinál senki, akiben egy minimális jó érzés is van. Ez mégis hogy jutott eszedbe?