Szoktatok játszani a kisbabátokkal vagy felesleges?

"félig véletlen félig direkt" 🤣🤣🤣🤣🤣

Szerintem ha nagyon úgy érzel akkor egy pszichológus jó segítség lehet. Nálunk tervezett volt a baba, de volt egy pont amikor elgondolkodtam hogy jó anyuka leszek és megfelelően el tudom látni őt vagy sem. ( Anya nélkül nőttem fel egy hideg mostoha anyával aki fizikailag és lelkileg is bántalmazott) A szoptatástól is féltem, mert nagyon érzékeny a bimbóm. El sem tudtam képzelni milyen lesz ha majd cicizik és itt lesz. Nagyon kíváncsian vártam, hogy fog kinézni és nem csalódtam mert szép baba lett ( mások szerint is ). Viszont tudom hogy bármilyen lett volna akkor is imádnám őt. Nem hittem hogy van ilyen elsöprő szeretet amit iránta érzek. Az első perctől ahogy megláttam egyből olyan erős kötődést éreztem. Biztos nem tudtam volna sírni hagyni, nem lett volna szívem hallgatni. A kórházban is volt, hogy aludt az ágyában én meg csak néztem és el sem hittem. A szoptatás pedig az első napokban volt csak nehéz, mindketten tapasztalatlanok voltunk. Mire haza jöttünk a kórházból ez is megoldódott és szerencsére rengeteg tejem volt. Néha vágyok a régi életem után kicsit, hazudnék ha azt mondanám nem. Szerintem ez normális érzés, de semmiért nem cserélném el hogy az anyukája lehetek. Nekem ő a legtökéletesebb kislány a világon. Most 15 hónapos és sokkal könnyebb. Éjjel végig alszik, napközben pedig sokat játszik. Nem szoktam állandóan játszani vele, mert akkor mást nem is tudnék csinálni. Mindig együtt vagyunk, míg főzök addig mondjuk ő pakolja a műanyagos szekrényt vagy pakolja a kis hűtőmágneseit. Van hogy a játszó szőnyegen pakolja a játékait, olyankor egyedül is elvan. Vettem neki lapozós könyveket azokat együtt nézzük. Még csak babanyelven beszél, de mindig elmutogatja mit akar. Mióta egy éves korában elindult azóta az a mániája hogy sétálgat a házban megállás nélkül. Teljesen egyedül hagyni nem lehet, pedig baba biztos minden. Fél szemem mindig rajta van, mert bármilyen hülyeségre képesek.:D Wcre nem viszem, egyenlőre be szoktam tenni a kiságyába és bekapcsolom a légzés figyelőt , rakok be neki játékot és hallgatom a bébiőrt. Most várjuk a kistesót május 6-ra. Ő nem egy tervezett baba, de ugyanúgy várom és tudom hogy őt is imádni fogom. Fel a fejjel és próbáld kicsit pozitívan látni. Neki te jelented már most a világot és teljesen odalesz érted. Rád van szüksége és neked pedig rá. Normális amit érzel és nem vagy ettől rossz ember. Meglátod belejössz és még a párod is meglepheted . Képes vagy rá és meg tudod csinálni. Jó babavárást és kellemes ünnepeket kívánok! ☺️

Mi a helyzet Kérdező?